Az otthoni munkavégzés elterjedtsége Európa-szerte jelentősen eltér, mutatjuk a különbségeket.
HIRDETÉS
Az Egyesült Királyságban a legmagasabb a távmunka aránya a 18 európai ország közül, ahol a munkavállalók átlagosan heti 1,8 napot dolgoznak otthonról. Ez az érték az Egyesült Királyságot 40 ország közül a második helyre emeli. Máshol miként alakul az otthonról történő munkavégzés aránya Európában és a világon?
A munkamegosztásról szóló globális felmérés (G-SWA) azt mutatja, hogy a COVID-19 világjárvány óta a távmunka szélesebb körben elterjedt. A felmérés negyedik időszaka, amit 2024 novembere és 2025 februárja között végeztek, a 20 és 64 év közötti, felsőfokú végzettséggel rendelkező, teljes munkaidőben foglalkoztatott munkavállalók körében zajlott.
A távmunka globális átlaga heti 1,2 nap, a WFH-arányok (Working From Home) jelentősen eltérnek a 40 vizsgált országban. A dél-koreai mindössze 0,5 nap, a kanadai 1,9 nap.
Miért elterjedt a home office az Egyesült Királyság?
Dr. Cevat Giray Aksoy, az EBRD (Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank) vezető közgazdásza és a londoni King's College közgazdászprofesszora szerint több tényező is alátámasztja ezt.
"Az Egyesült Királyság magas pontszámot ér el a kulturális individualizmus terén, amely erősen összefügg az autonóm munkakörnyezetben való kényelemmel" - mondta Giray Aksoy.
A szakértő megjegyezte, hogy az Egyesült Királyságban hosszú és szigorú zárlatokat rendeltek el a világjárvány idején, ami felgyorsította a távmunka infrastruktúrájának és normáinak elfogadását. Kifejtette azt is, hogy az Egyesült Királyság munkaerőpiaca a szolgáltatási ágazatokra - például a pénzügyekre, a tanácsadásra és a médiára - koncentrálódik, ahol a WFH nem csak lehetőség, hanem praktikus a munkavállaló és a munkaadó számára egyaránt.
"Rendkívül fontos, hogy a brit munkavállalók erős és tartós preferenciákat alakítottak ki a hibrid munka iránt, jellemzően heti 2-3 home office napot szeretnének. Ez már nem marginális előny, hanem alapvető elvárás" - mondta.
Aksoy figyelmeztetett, hogy az ezt figyelmen kívül hagyó cégek komoly hátrányba kerülhetnek a tehetségek vonzása és megtartása terén, mivel más angol nyelvű országokban működő, a rugalmasságot felkaroló munkáltatókkal versenyeznek.
Magyarország is jóval az átlag fölött
Európában Finnország (1,7 nap) és Németország (1,6 nap) követi az Egyesült Királyságot a rangsorban. Viszonylag magas a WFH-arány Portugáliában (1,5 nap), valamint Magyarországon és Hollandiában (mindkettő 1,4 nap) is.
Csehországban, Olaszországban és Svédországban a munkavállalók heti 1,3 napot dolgoznak otthonról, ami valamivel a globális átlag felett van. Románia, Spanyolország és Ausztria a globális átlaghoz igazodik, mindegyikükről heti 1,2 nap távmunkát összesítettek.
Mi magyarázza a távmunkában mutatkozó különbségeket?
Dr. Aksoy az európai országok közötti eltéréseket strukturális, kulturális és gazdasági tényezők keverékének tulajdonítja.
"Ezek közül a legerősebb előrejelző tényező az individualizmus - egy olyan kulturális vonás, amely a személyes autonómiát, önállóságot és függetlenséget hangsúlyozza a kollektív célokkal vagy a szoros felügyelettel szemben" - mondta.
Hozzátette, hogy más tényezők is szerepet játszanak. Ezek közé tartozik a COVID-19 zárlatok súlyossága és időtartama, a népsűrűség és az egyes gazdaságok ipari szerkezete. Például azok az országok, ahol nagyobb az olyan távoli szektorok aránya, mint az IT és a pénzügy, jobban támogatják a hibrid modelleket. A sűrűn lakott országokban gyakran magasabb a WFH szintje is, részben a hosszabb ingázási idő miatt.
Miért Görögországban a legalacsonyabb az arány?
Görögországban a legalacsonyabb a WFH-arány Európában, mindössze heti 0,6 nap.
"A magyarázat részben a görög gazdaság szerkezetében rejlik, amely nagymértékben támaszkodik az olyan ágazatokra, mint a turizmus, a kiskereskedelem és a vendéglátás - olyan munkakörökre, amelyek általában fizikai jelenlétet igényelnek. De mélyebb kulturális és intézményi tényezők is szerepet játszanak. Görögország viszonylag alacsony pontszámot ér el az individualizmus terén" - mondta Aksoy.
Kijelentette, hogy a digitális átvétel és a menedzsment gyakorlatok viszonylag fejletlenek voltak a világjárvány előtt, ami valószínűleg lassította az otthoni munkavégzés normalizálódását.
Az északi országok megosztottak a távmunka trendjeivel kapcsolatban
Míg Finnország heti 1,7 távmunkanappal a második helyen áll Európában, addig Norvégia és Dánia lényegesen alacsonyabb, mindössze 0,9 napos arányról számol be. Svédország 1,3 nappal a kettő között helyezkedik el, ami jól tükrözi a távmunkával kapcsolatos trendek egyértelmű megosztottságát az északi országokban.
Aksoy kifejtette, hogy Finnországban kissé individualistább a kultúra, és régóta nagy hangsúlyt fektetnek a munka és a magánélet egyensúlyára és a munkavállalói autonómiára, szemben Dániával és Norvégiával, ahol talán hagyományosabb vezetési gyakorlat maradt fenn.
"A finn szervezetek, különösen a közszférában és a technológiai iparágakban, már a világjárvány előtt is a rugalmas munkavégzési politikák korai alkalmazói voltak" - tette hozzá.
Európa öt legnagyobb gazdasága közül Franciaországban a legalacsonyabb a távmunka aránya, ahol a munkavállalók átlagosan csak heti 1 napot töltenek otthonról. Törökország 0,9 nappal szorosan követi, míg Lengyelország 1,1 nappal valamivel előrébb jár.
Az otthonról végzett munka szintje stabilizálódott
Az otthoni munkavégzés szintje számos országban csökkent 2022 és 2024 között, 1,6 napról 1,27-re, de a kutatás az adatok alapján arra a következtetésre jutott, hogy 2023 óta nagyjából stabilizálódott.
"Ez a stabilitás azonban nem jelent stagnálást. Továbbra is előfordulhatnak fokozatos elmozdulások - az új technológiák, a változó demográfia vagy a változó munkaerő-piaci feltételek miatt" - tette hozzá Aksoy.