Az áram- és gázárak Európa-szerte jelentősen eltérnek. PPS-re igazítva a rangsorok szerint a közép- és kelet-európai háztartások viselik a nagyobb terhet.
Az európai lakossági energiaárak meredeken emelkedtek Oroszország 2022 eleji ukrajnai inváziója után. Körülbelül egy évvel később ugyan stabilizálódtak, de a Háztartási Energiaárindex (HEPI) szerint továbbra is a válság előtti szint felett járnak.
Az energiaszámlák a kis jövedelmű háztartásokat sújtják leginkább, mivel költségvetésük nagyobb hányadát költik erre. Az Eurostat adatai szerint az EU-ban átlagosan a villamos energia, a gáz és más tüzelőanyagok a teljes háztartási kiadás 4,6%-át teszik ki.
A HEPI adatai szerint az árak Európa-szerte jelentősen eltérnek; az indexet az osztrák Energie-Control, a MEKH és a VaasaETT állítja össze.
Mely európai fővárosokban a legdrágább, és hol a legolcsóbb jelenleg a lakossági áram és a gáz 2026 elején?
2026. január 2-án a lakossági végfelhasználói villamosenergia-árak 8,8 eurocent/kWh-tól Kijevben 38,5 eurocent/kWh-ig Bernben terjedtek, miközben az uniós átlag 25,8 eurocent/kWh volt.
Berlin (38,4), Brüsszel (36,5), Dublin (36,5), London (36,4) és Prága (36,4) a lakossági áram tekintetében a legdrágább városok közé tartozott.
Kijev mellett Budapest (9,6), Podgorica (11,1) és Belgrád (11,6) kínálja a legolcsóbb lakossági áramárakat.
A közép- és kelet-európai fővárosokban általában alacsonyabbak az áramárak, Prága azonban kivételt jelent.
Európa öt legnagyobb gazdaságának fővárosaiban a villamosenergia-árak rendszerint meghaladják az uniós átlagot, és ez 2026 januárjában sem volt másképp.
Mi magyarázza az áramárak közötti különbségeket?
Ezekben az országok közötti különbségekben döntő szerepet játszanak a piacspecifikus tényezők. A HEPI szakértői az energiamix eltéréseire – például a földgázra vagy a megújulókra való eltérő mértékű támaszkodásra –, valamint a beszerzési gyakorlatokra, az árazási stratégiákra és a keresztfinanszírozásra hívják fel a figyelmet.
Az adók és az elosztási költségek is számítanak. Ezek erősen befolyásolhatják a rangsort és az árakat, ahogy ez Németország fővárosának példáján is látszik.
Vásárlóerő alapján más a rangsor
Ha a vásárlóerő-standardban (PPS) korrigáljuk az adatokat, az áramárak rangsora jelentősen átrendeződik. A PPS egy mesterséges pénznem, amely kiszűri az általános árszínvonal-különbségeket, így igazságosabb összehasonlítást tesz lehetővé.
PPS-ben számolva az áramárak Oslóban 10,9, Bukarestben pedig 49 egységet tesznek ki.
A legnagyobb elmozdulások közé tartozik Bern, amely euróban számolva az első, legdrágább helyről a PPS szerinti 22. helyre csúszott vissza. Luxemburg városa euróban a 17., PPS-ben a 26. lett, Bukarest viszont a 11. helyről az elsőre lépett elő, Riga pedig euróban mért 14. helyéről az ötödikre jött fel PPS szerint.
A változások azt mutatják, hogy bár számos kelet-európai fővárosban alacsonyabbak a nominális áramárak, a gyengébb vásárlóerő miatt az áram így is nagyobb terhet jelent a háztartásoknak.
Ezzel szemben a nyugat- és észak-európai városok nominálisan drágának tűnnek, PPS-ben számolva azonban relatíve megfizethetőbbé válnak.
Stockholm a legdrágábbak között
2026 januárjában a lakossági végfelhasználói földgázárak 1,6 eurocent/kWh-tól Kijevben 35 eurocent/kWh-ig Stockholmban terjedtek. Az EU-n belül a stockholmi ár több mint 13-szorosa volt a budapestinek, ahol a gáz 2,6 eurocent/kWh-ba került.
A második helyen Amszterdam áll 17,4 eurocent/kWh-val. Ez azt jelzi, hogy Stockholm gázárai kétszer akkorák, mint a lista második helyezettjéé.
A HEPI jelentése ezt Svédország gázpiacának sajátos szerkezetével magyarázza. Az országban mindössze mintegy 77 ezer lakossági gázfogyasztó van, közülük körülbelül 50 ezren a stockholmi, elszigetelt gázhálózatra csatlakoznak.
Bern (15,8), Lisszabon (13,8), Róma (13,6), Párizs (12,8), Bécs (12,7), Dublin (11,7) és Prága (10,7) szintén a drágább városok közé tartozik, ahol a gázárak meghaladják a 10,6 eurocent/kWh-os uniós átlagot.
A HEPI szerint az árkülönbségeket olyan tényezők formálják, mint a beszerzési és árazási stratégiák, az időjárási és hőmérsékleti viszonyok, a tárolói készletszintek, a piaci összekapcsoltság, a keresztfinanszírozás és a tarifaösszetétel.
PPS-ben számolva a svéd főváros továbbra is a legdrágább a lakossági gázárak tekintetében: az érték Budapesten 3,6, Stockholmban pedig 28,5 egység.
Az euróban és PPS-ben számolt ársorrend több országban jelentősen eltér egymástól. A legszembetűnőbb esetek közé tartozik Bern, amely az euróban mért harmadik helyről a PPS szerinti hatodikra esett vissza; Luxemburg, amely a 13. helyről a 24.-re csúszott; valamint Berlin, amely a 11. helyről a 18.-ra került.
Szófia az euróban számolt 15. helyről az ötödikre lépett elő PPS-ben, Vilnius a 17. helyről a 11.-re, míg Bukarest a 23. helyről a 17.-re jött fel.
A PPS-korrekció arra utal, hogy a nominálisan alacsonyabb gázárú városok gyakran a legdrágábbak közé kerülnek, ha a jövedelmi szintet is figyelembe vesszük, míg a magas árat mutató nyugati és északi fővárosok relatív értelemben sokszor megfizethetőbbnek bizonyulnak.
Budapest és Stockholm jelentős kivételt jelent ez alól a tendencia alól.