Európa-szerte a városi otthonok jóval drágábbak, mint vidéken. A kisebb különbség sem jelenti, hogy az ingatlanok megfizethetőek. Az Euronews Business bemutatja, hol a legnagyobb a rés és miért.
A városi központokban az ingatlanárak átlagosan 31 százalékkal haladják meg az országos átlagot 16 európai országban, az OECD Regions and Cities at a Glance 2026 jelentésén alapuló Euronews Business-számítások szerint.
Az ingatlanárak a bejárási övezetekben 11 százalékkal, a városokon és bejárási övezeteiken kívüli területeken pedig 30 százalékkal az országos átlag alatt vannak.
Ez részben azzal magyarázható, hogy a munkahelyek, a beruházások és az innováció egyre inkább a fővárosi régiókban és a nagyvárosokban koncentrálódnak. Az emberek pedig a munkahelyeket és a lehetőségeket követik, az OECD szerint.
A városok és a vidék közötti különbség mértéke azonban Európán belül jelentősen eltér.
Dániában, Magyarországon és Finnországban a legnagyobb a szakadék
Dániában a városi központokban az ingatlanárak 64 százalékkal magasabbak az országos átlagnál, míg a városokon kívül 51 százalékkal alacsonyabbak. Ez a legnagyobb különbség az adatsorban szereplő európai országok között.
Ez azt jelenti, hogy a lakások négyzetméterára a városi központokban körülbelül 3,4-szerese a városokon és bejárási övezeteiken kívüli területeken mért árnak.
Másképp fogalmazva, ha az országos átlagot 100-ra állítjuk, az árak a városi központokban 164-en, a városokon és bejárási övezeteiken kívül pedig 49-en állnak.
Magyarország következik, ahol a városi árak 57 százalékkal az országos átlag felett, a városokon kívüli árak pedig 45 százalékkal az alatt vannak. Finnországban a megfelelő értékek 55 százalékkal a felett és 44 százalékkal az alatt.
Svédországban (46 százalékkal a felett és 42 százalékkal az alatt), Írországban (43 százalékkal a felett és 36 százalékkal az alatt) és Portugáliában (38 százalékkal a felett és 35 százalékkal az alatt) szintén nagy különbségek láthatók.
Svédország és a többi északi ország esetében Gabriel M. Ahlfeldt, a berlini Humboldt Egyetem professzora „a korlátozott számú városi munkaerőpiacon jelentkező erős kereslet és a ritkán lakott térségekben jelentkező jóval gyengébb kereslet közötti kontrasztra” mutatott rá.
Magyarországon a különbséget részben a beruházások hajtják, József Hegedüs, a budapesti Metropolitan Research Institute vezető lakáspolitikai kutatója szerint. „A budapesti fellendülés jelentős része spekulatív kereslet” – mondta az Euronews Businessnek.
A legkisebb különbségek Hollandiában és az Egyesült Királyságban
Hollandia és az Egyesült Királyság mutatja a legkisebb különbségeket azok között az országok között, amelyekről mindkét területre rendelkezésre állnak adatok. Hollandiában a városi árak mindössze 1 százalékkal haladják meg az országos átlagot, a városokon kívüli árak pedig 9 százalékkal maradnak el attól. Az Egyesült Királyságban a városi árak 4 százalékkal az átlag felett vannak, miközben a városokon kívüli árak szintén 9 százalékkal alacsonyabbak.
Az európai összehasonlításban Hollandia kivételével minden országban olcsóbbak a lakások a bejárási övezetekben, mint a városi központokban.
Miért drágábbak a városi lakások?
„A városok koncentrálják a munkahelyeket, az egyetemeket, a szolgáltatásokat és a kulturális lehetőségeket” – mondta Ahlfeldt, a Humboldt Egyetem munkatársa az Euronews Businessnek.
„A vállalatok profitálnak abból, hogy hozzáférnek a munkavállalókhoz, az ügyfelekhez és más vállalatokhoz, miközben a háztartások a foglalkoztatási lehetőségeket és a városi életet egyaránt nagyra értékelik. Ez erős keresletet teremt a jól kapcsolt helyszínek iránt.”
Elmondása szerint ez a kereslet magasabb árakban jelenik meg, amikor az építkezéseket a földrajzi adottságok, a tervezési szabályok vagy a helyi ellenállás korlátozzák.
Miért ilyen nagyok a különbségek?
A városi árak Dániában a városokon és bejárási övezeteiken kívüli árak 3,4-szeresétől Hollandiában azok 1,1-szereséig terjednek.
„A különbség attól függ, mennyire koncentráltak a gazdasági lehetőségek, mennyire jól kapcsolódnak hozzájuk más térségek, és mennyire rugalmasan reagál a lakáskínálat” – mondta Ahlfeldt.
Elmondása szerint egy olyan országban, ahol egy domináns foglalkoztatási központ van, és máshol gyenge a kereslet, nagy árkülönbség alakulhat ki. Egy sűrűn lakott országban viszont a kisebb városok és a vidéki térségek több foglalkoztatási központhoz is jó hozzáférést biztosíthatnak, ami szélesebb körben osztja el a lakáskeresletet.
A kis különbség nem jelenti azt, hogy megfizethetőek a lakások
„A város és vidék közötti csekély különbség együtt járhat súlyos megfizethetőségi problémákkal” – mondta Ahlfeldt.
Hozzátette, hogy a jól kapcsolt országokban, például Belgiumban és Hollandiában, számos város és vidéki térség könnyen elérhető nagy foglalkoztatási központokból. Ez rendkívül vonzó lakóhellyé teheti ezeket a helyeket.
Elmondása szerint az országos adat az Egyesült Királyságban jelentős regionális különbségeket takar. A délkeleti vidéki térségekben erős kereslet jelentkezhet, miközben másutt egy város jóval olcsóbb lehet.
Az OECD brit összehasonlítása ráadásul egy teljes lakás medián árát használja, így a városi központokon kívüli nagyobb lakások szűkíthetik a mért különbséget.
„Ezért egy kicsi átlagos különbséget nem szabad úgy értelmezni, mintha London megfizethető lenne, vagy mintha a munkahelyekhez való hozzáférés már nem számítana” – mondta.
München és Chemnitz: 17 éves jövedelemkülönbség
Az ingatlanárak ugyanazon országon belül egyes városok között is jelentősen eltérnek. Az OECD a lakásárakat a nagyvárosi régiók rendelkezésre álló jövedelméhez viszonyította.
Németországban volt a legnagyobb különbség a nagyvárosi régiók között az összehasonlított országok közül. Az OECD szerint Münchenben egy lakás megvásárlásához mintegy 17 évvel több rendelkezésre álló jövedelemre van szükség, mint Chemnitzben.
Ahlfeldt szerint a különbséget önmagában Németország mérete nem magyarázza. Münchenben erős foglalkoztatási lehetőségek, vonzó lakókörnyezet és tartós verseny a lakásokért társulnak egymáshoz. Chemnitznek ezzel szemben eltérő gazdasági és demográfiai múltja van, beleértve az átalakítások és az újraegyesítés utáni népességvesztés örökségét.
Az adatokkal rendelkező 13 országból 11-ben a legnagyobb nagyvárosi régióban magasabbak a lakásárak a helyi jövedelmekhez képest, mint az adott ország nagyvárosi régióinak átlaga.
Hollandia kivétel, ahol a legnagyobb nagyvárosi régió kismértékben az átlag alatt van.
Kit érint leginkább?
„A legfontosabb különbség azok között van, akik már rendelkeznek ingatlannal drága helyszíneken, és azok között, akik megpróbálnak bejutni oda” – mondta Ahlfeldt.
Megjegyezte, hogy a fiatalok, az első lakásvásárlók és a piacra belépő bérlők magasabb költségekkel szembesülnek anélkül, hogy részesülnének a növekvő ingatlanértékek előnyeiből. Az elengedhetetlen városi szolgáltatásokat nyújtó, alacsonyabb bérű dolgozók számára különösen nehéz döntéseket jelenthet az, hogyan egyensúlyozzanak a lakhatási költségek, a lakóterület nagysága és az ingázási idő között.
„Mindenekelőtt a családi vagyon nélküli fiatalok. Magyarországon a tulajdonhoz jutás egyre inkább a szülői segítségtől függ, és a vidéki szülők keveset tudnak adni” – mondta Hegedüs.
Egyes európai városokban a lakbér elviheti a teljes fizetést, sőt még annál is többet. 2025-ben Lisszabonban és Isztambulban az átlagos nettó bérek nem voltak elegendőek arra, hogy fedezzék egy egyszobás, belvárosi lakás bérleti díját.