Ahogy a COP31 első hete a végéhez közeledik, úgy tűnik, hogy a fosszilis energiahordozókról való átállás lett a „kínos, kerülgetett téma”.
A vezetők egyre inkább kerülik, hogy szóba hozzák a fosszilis tüzelőanyagokat, jóllehet egyre több figyelmeztetés érkezik arra, hogy a világ túllépi az 1,5 ℃-os küszöböt, miközben a COP31 tárgyalásainak első hete a végéhez közeledik.
HIRDETÉS
HIRDETÉS
Az Európai Bizottság elnöke, Ursula von der Leyen szerdán, november 11-én szólalt fel Antalyában, és a közelmúltban Európát és a világ többi részét sújtó szélsőséges időjárást és halálos erdőtüzeket „az igazság nyaraként” jellemezte.
„Világméretű fordulóponthoz érkeztünk” – mondta. „Az ENSZ legfrissebb jelentése egyértelmű: azon az úton haladunk, hogy túllépjük az 1,5 ℃-os célértéket, és minden foktöredék számít.”
Von der Leyen bemutatta az EU COP31-re vonatkozó prioritásait, köztük a villamosítás felgyorsítását és a „globális partnerségek megerősítését” a tiszta gazdaságok kiépítése érdekében, de a beszédében egyetlen alkalommal sem említette a fosszilis tüzelőanyagokat.
Az ENSZ szerint a fosszilis tüzelőanyagok, a szén, az olaj és a gáz messze a legnagyobb mértékben járulnak hozzá a globális klímaváltozáshoz: a világ üvegházhatásúgáz-kibocsátásának mintegy 68 százalékáért, a szén-dioxid-kibocsátásnak pedig közel 90 százalékáért felelősek.
Von der Leyent azzal vádolták, hogy „nem találta el a lényeget”, mivel egy szót sem ejtett a fosszilis tüzelőanyagoktól való átállásról (TAFF), és „ünneplő hangnemet” használt annak ellenére, hogy az uniós klímafinanszírozás stagnál.
„A villamosítást egyértelműen össze kell kapcsolni a fosszilis tüzelőanyagoktól való átállással, különben a fosszilis tüzelőanyag-iparnak alibit ad a szokásos működés folytatására, miközben óriási profitot termel, és a hétköznapi embereket emelkedő energiaszámlák és hatások sújtják” – mondja Chiara Martinelli, a Climate Action Network (CAN) Europe igazgatója.
Finnország elindítja a fosszilis tüzelőanyagok kivezetésének ütemtervét
Az ENSZ-csúcson születő megállapodásokhoz az összes fél, vagyis csaknem 200 ország konszenzusa szükséges, ami azt jelenti, hogy az előrehaladás gyakran lassú és fokozatos.
Ez azonban nem akadályozta meg Finnországot abban, hogy az eseményen közzétegyen egy új hazai TAFF-útitervet, követve Franciaország, Németország és Hollandia példáját.
Miután Brazília az elnökség átadása előtt egy globális TAFF-útitervet is elindított, az ország most saját, nemzeti ütemtervén dolgozik, több csendes-óceáni szigetállammal együtt.
Finnország villamosenergia-termelésének több mint 96 százaléka már nem fosszilis forrásból származik, ami a világ egyik legmagasabb arányának számít.
Az ország gazdaságának energiaintenzitása és az egy főre jutó energiafogyasztás azonban nagyon magas, részben a viszonylag nagy nehézipari ágazat, a hosszú utazási távolságok és a hideg éghajlat miatti nagy fűtési igény következtében.
2025-ben a legnagyobb egyedi energiaforrás, a fűtőfa az ország teljes energiafogyasztásának 28 százalékát adta, míg az atomenergia és a fosszilis tüzelőanyagok részesedése 27, illetve 18 százalék volt.
A fő hazai energiaforrások jelenleg a fából előállított tüzelőanyagok, a vízenergia, a szélenergia, a napenergia, a hulladék, a tőzeg és a hőszivattyúk.
Finnország, amely 2035-re szeretne karbonsemlegessé válni, ugyanakkor nem tűzött ki jogilag kötelező határidőt a TAFF-ra. Ütemterve a TAFF-ra vonatkozó Santa Marta-folyamatot követi, miután tavaly a Belémben tartott COP30 záró szövegéből minden utalást töröltek egy fosszilis tüzelőanyag-átállási ütemterv létrehozására.
„Pozitív fejlemény, hogy egyre több ország válaszol a fossilisen túli jövő megtervezésére irányuló felhívásra” – mondja Romain Ioualalen, az Oil Change International nevű nonprofit szervezet munkatársa.
„Az ütemterveknek azonban többnek kell lenniük puszta, már meglévő politikák megismétlésénél: látnunk kell, hogy a gazdag országok felgyorsítják kilépésüket a fosszilis tüzelőanyagokból, hogy összhangba kerüljenek a globális klímacélokkal.”
A fosszilis tüzelőanyagok kivezetése finanszírozás nélkül „nem sok értelme van”
Törökország, Franciaország, az Egyesült Államok és Olaszország azok közé az országok közé tartoznak, amelyek fosszilis tüzelőanyag-ipari lobbistákat hoztak az éves klímacsúcsra, ismételten felvetve, kik ülhetnek az asztalnál, és mennyire hiteles a folyamat.
A társrendező Törökországot emellett erős szénfüggősége miatt is bírálatok érik, mivel továbbra is ez az ország legnagyobb energiatermelési forrása.
A megújulók bővítésére irányuló törekvések ellenére az ország nemzeti klímatervében szerepel, hogy üvegházhatásúgáz-kibocsátása akár növekedhet is, nem pedig csökken, miközben fokozza a fosszilis tüzelőanyagok feltárását a Fekete-tengerben és az ország déli részén.
Valójában, amikor a COP31 hétfőn, november 9-én megkezdődött, Recep Tayyip Erdogan török elnök azt ünnepelte, hogy az ország területén olajmezőt fedeztek fel.
Csütörtökön, november 12-én Törökország energiaügyi minisztere, Alparslan Bayraktar, aki korábban többször hangoztatta, hogy az energiaellátás biztonságához fosszilis tüzelőanyagokra van szükség, azt mondta, hogy a fejlődő országoknak technológiához és finanszírozáshoz kell hozzáférniük, különben nem lesznek képesek átállni a tiszta energiára.
„E nélkül annak mondani az embereknek, hogy nincs szükségük szénre, nincs szükségük más fosszilis tüzelőanyagokra, nem sok értelme van” – mondta az AFP hírügynökségnek.
„Ezt az áramot meg kell termelnünk. Szeretnénk megújulókból előállítani. Szeretnénk nukleáris energiával előállítani, de persze atomerőművek fejlesztéséhez óriási mennyiségű finanszírozásra van szükség.”
Várhatóan a finanszírozás válik az egyik legvitatottabb kérdéssé Antalyában, különösen az alkalmazkodás, valamint a klímakatasztrófáknak leginkább kitett országok, például a fejlődő államok és a kis szigetállamok veszteségeinek és kárainak finanszírozására.
A 2024-es, bakui COP29-en a fejlett országok vállalták, hogy 2035-ig évente legalább 300 milliárd dollárt (268 milliárd eurót) mozgósítanak a fejlődő országok számára, egy szélesebb, 1,3 billió dolláros (1,63 billió eurós) cél részeként, amely állami és magánforrásokat egyaránt magában foglal.
A tavalyi COP30-on a kormányok megállapodtak abban, hogy 2035-ig legalább megháromszorozzák az alkalmazkodási finanszírozást, de nem rögzítették az alapértéket, azt, hogy ki fizet, illetve azt sem, hogyan jut majd el a pénz.
Szakértők szerint a klímafinanszírozás terén a COP31-en az egyik „járható út egy valódi eredményhez” az lenne, ha rögzítenék a triplázási vállalást, és 40 milliárd dolláros (36,2 milliárd eurós) alapértékben állapodnának meg, 2035 előtti köztes mérföldkövekkel, a hitelekhez képest minimális támogatási hányaddal.
Az ENSZ Környezetvédelmi Programja (UNEP) a csúcs előtt néhány nappal kiadott jelentése azonban arra jutott, hogy még a jelenlegi nemzetközi, állami alkalmazkodási finanszírozás megháromszorozása is csak a fejlődő országok igényeinek 23–29 százalékát fedezné.
Lendületet kap, de bírálatokat is kivált a COP31 villamosítási vállalása
Bár a TAFF nem szerepel a COP31 hivatalos napirendjén, máris az egyik központi vitatéma lett az olaj és gáz elszabaduló költségei miatt, amelyek az Egyesült Államok vezette Irán elleni háború nyomán emelkedtek.
A fosszilis tüzelőanyagok iránti aggodalmak nőnek Törökország 35-by-35 vállalása miatt is. Ennek értelmében 2035-re a globális energiakereslet villamos energiával fedezett hányada 35 százalékra nőne a mai nagyjából 23 százalékról.
Több mint egy tucat ország és számos kis szigetállam nyilvánosan támogatja a célt, köztük Andy Burnham brit miniszterelnök is, alig néhány héttel azután, hogy kormánya jóváhagyta a vitatott Jackdaw nevű gázmezőt az Északi-tengeren.
Von der Leyen szintén támogatásáról biztosította az elképzelést, azzal érvelve, hogy a vállalás elérhető, és nagyobb energiabiztonságot hoz az EU számára.
A villamosítás azt jelenti, hogy azokat a technológiákat, amelyek fosszilis tüzelőanyaggal működnek, árammal működő megoldásokra cserélik, például a dízelüzemű autó helyett elektromos járműre (EV) váltanak.
A bírálók azonban arra figyelmeztetnek, hogy önmagában a villamosítás nem szünteti meg a fosszilis tüzelőanyagok használatát, és kifogásként szolgálhat arra, hogy a kormányok a gázalapú erőművek bővítését a 35-by-35 vállalás felé tett előrelépésként tüntessék fel.
„Az olajról és gázról áramra való átállás csak akkor csökkenti a kibocsátást, ha az áram tiszta, ezért a megújuló energiaforrások gyors kiépítése nem lehet vita tárgya” – mondja Linda Kalcher, a pán-európai Strategic Perspectives agytröszt ügyvezető igazgatója.
„A nap- és szélenergia világszerte a legolcsóbb és a leggyorsabb új villamosenergia-források közé tartoznak, még inkább azóta, hogy az olaj- és gázárak felszöktek. A további fosszilisfüggőség kockázata és a gazdaságtalan olaj- és gázkészletekbe történő beruházás azonban fennáll, nem utolsósorban azért, mert az adatközpontok növekvő energiakereslete új fosszilis kapacitások iránti igényt táplál.”
A COP31 november 20-án ér véget.