A szakértők arra figyelmeztetnek, hogy a kibocsátások csökkenése, amelyet részben konfliktusok és kereskedelmi zavarok idéznek elő, hosszú távon nem fenntartható.
A fosszilis tüzelőanyagokból származó globális szén-dioxid-kibocsátás várhatóan csökken 2026-ban. A prognosztizált, 0,4 százalékos visszaesés egybeesik a megújuló energia gyorsuló terjedésével, az Iránban zajló háború okozta energiaválság hátterében.
HIRDETÉS
HIRDETÉS
Az olajból származó kibocsátások 1,9 százalékkal csökkenhetnek a 2026-os Global Carbon Budget szerint, amely a Párizsi Megállapodás céljai felé tett előrehaladást méri.
„A fosszilis eredetű CO2-kibocsatás csökkenése biztató, de az olyan, részben geopolitikai sokkok által vezérelt mérséklődés nem jelent tartós klímamegoldást” – figyelmeztet Pierre Friedlingstein professzor, a Global Carbon Budget Office igazgatója az Exeteri Egyetemen, aki a tanulmányt vezette.
A fosszilis tüzelőanyagokból származó szén-dioxid átmeneti csökkenését azonban ellensúlyozza a földhasználat-változásból eredő kibocsátások növekedése, például az erdőirtás, ami az összes CO2-kibocsátást az idei évre várhatóan 43,3 milliárd tonnára tolja fel, az egy évvel korábbi 42,8 milliárd tonnáról.
Friedlingstein szerint a megújuló energia és az elektrifikáció további felgyorsítására van szükség ahhoz, hogy a globális kibocsátás elérje a csúcsot, majd tartósan csökkenő pályára álljon.
Mivel az elektrifikáció áll az e heti COP31 klímatárgyalások középpontjában, a világ vezetői várhatóan új, ehhez a célhoz igazodó célkitűzéseket vállalnak.
„Ezen a COP-on a nemzetek válaszút előtt állnak: áram vagy sokk”, mondta Simon Stiell, az ENSZ éghajlatváltozással foglalkozó szervezetének végrehajtó titkára november 9-i nyitóbeszédében. „A hatékony elektrotechnika és a tiszta energia létfontosságú ellenszere a bolygót felfűtő szennyezésnek és az elszálló háztartási költségeknek az elhúzódó fosszilisenergia-árválság közepette.”
A szakértők szerint azonban az előrehaladás továbbra is túl lassú. A megmaradt, úgynevezett „szénköltségvetés” – az a mennyiségű CO2, amely még kibocsátható, mielőtt a felmelegedés eléri az iparosodás előtti szinthez képest 1,5 °C-ot – jelenleg 150 milliárd tonna, ami a jelentés szerint kevesebb mint négy évnyi kibocsátásnak felel meg a mostani ütem mellett.
Mely országoknál várható a legnagyobb visszaesés a fosszilis kibocsátásokban 2026-ban?
Az EU-nál várható a legnagyobb visszaesés a nagy kibocsátók közül, 1,5 százalékos csökkenéssel. Az Egyesült Államok követi 1,3 százalékkal, főként a szénkibocsátás mérséklődésének köszönhetően, amely tavaly a magas gázárak és a hideg időjárás miatt megugrott. Japán kibocsátása várhatóan 1 százalékkal csökken.
Kína esetében 0,9 százalékos csökkenést vetítenek előre 2026-ra, az olajkibocsátás meredek visszaesése és a megújuló alapú áramtermelés erős növekedése miatt.
Bár az ország adja a globális fosszilis kibocsátás 32 százalékát, egyben a megújulók kiépítésében, valamint az erdőfelújításban és új erdők telepítésében is világelső. A megújuló energia és az elektromos járművek révén elkerült globális kibocsátás felének Kína a helyszíne.
India kilóg a sorból, kibocsátása várhatóan 4,4 százalékkal emelkedik, ami meghaladja az elmúlt évtizedben jellemző, évi átlagos 3,5 százalékos növekedést. A világ többi része 0,7 százalékos visszaesést produkálhat, főként a magasabb olajárak és a kínálati korlátok miatt.
A jelentés hangsúlyozza, hogy a dekarbonizáció nem jelenti a gazdasági növekedés feláldozását: 2025-ben 59 ország bocsátott ki kevesebb szén-dioxidot, mint a COVID-19 világjárvány előtt, miközben gazdaságuk növekedett.
Ellensúlyozhatja-e a tiszta technológia a növekvő energiakeresletből származó kibocsátást?
A jelentés szerint az idei globális energiakereslet-növekedés kétharmadát napenergia, szélenergia és elektromos járművek elégítik ki.
A szerzők kísérő elemzése szerint mostantól 2028 végéig az új keresletből származó kibocsátás 64 és 79 százaléka között lehet az az arány, amelyet új nap- és szélenergia, valamint elektromos járművek ellensúlyoznak.
A nap- és szélenergia 2025-ben 4,1 milliárd tonnával segítette csökkenteni a szén-dioxid-kibocsátást, szemben a 2010-ben mért mindössze 0,28 milliárd tonnával. Idén ez az érték várhatóan eléri a 4,6 milliárd tonnát.
Az elektromos járművek lassabban törnek előre. 2025-ben a globális személygépkocsi-állománynak csak mintegy 10 százaléka volt elektromos, illetve 6 százaléka, ha a hibrideket nem számítjuk, mivel a járműpark cserélődése időigényes.
„Egyetlen évnyi kibocsátáscsökkenés önmagában nem jelent csúcspontot, hacsak nem szerkezeti változás hajtja”, mondja Glen Peters, a CICERO Center for International Climate Research kutatóprofesszora, a jelentés egyik készítője. Szerinte a tiszta technológiák több tucat országban szorítják le a kibocsátásokat, de egyelőre nem eléggé ahhoz, hogy globális csúcsot rögzítsenek.
A COP31 házigazdája, Türkiye a „35-by-35” jelszavú célkitűzést fogja népszerűsíteni az ENSZ-tárgyalásokon, és arra kéri az országokat, hogy 2035-re közösen emeljék 35 százalékra a globális energiakeresletnek azt a részét, amelyet villamos energia elégít ki, a jelenlegi mintegy 20 százalékról. A kritikusok szerint a célt tiszta energiával kell elérni, különben nem jelent valódi előrelépést.
Visszaesés, nem csúcspont a fosszilis tüzelőanyagok kibocsátásában
A kép eltér a tavalyitól, amikor ugyanennek a jelentésnek a megállapításai szerint a fosszilis tüzelőanyagokból származó kibocsátás minden eddiginél magasabb szintet ért el, 1,1 százalékkal növekedve, az olaj, a gáz és a szén kibocsátása egyaránt emelkedett.
Idén elsősorban az olaj áll a csökkenés mögött. Az olajból származó kibocsátás várhatóan 1,9 százalékkal, a földgázé 0,3 százalékkal esik vissza, miközben a szénből származó kibocsátás 0,6 százalékkal nőhet, ami feltehetően inkább rövid távú válasz az Irán-konfliktus okozta energiacsokkra, mintsem valódi fordulópont.
A földhasználathoz kapcsolódó kibocsátások ezzel szemben felfelé mennek. Várhatóan 5,1 milliárd tonnára emelkednek, amit Délkelet-Ázsiában a tőzegtüzek és az erdők leromlása hajt, összefüggésben az El Niño jelenség kezdetével. A jelentés hozzáteszi, hogy az erős, 2026-os El Niño a következő évben jelentős hatást gyakorolhat a szárazföldi szénelnyelőre.
A szén-dioxid eltávolítása sem ellensúlyozza még a különbséget. Az erdőfelújítás és az új erdők telepítése a végleges erdőirtásból származó kibocsátások mintegy felét ellensúlyozza, az új típusú szén-dioxid-eltávolítás azonban a jelentés szerint jelenleg kevesebb mint 30 percnyi éves fosszilis kibocsátást kompenzál.
A szerzők ugyanakkor azt írják, hogy ha a tiszta technológiák bevezetése tovább gyorsul, „a globális CO2-kibocsátás tartós csúcspontja és azt követő csökkenése néhány éven belül elérhető lehet”.