Paul Krugman szerint a modern jövedelemstabilizációs modellek fenntartják az építési ösztönzőket, miközben enyhítik a jelenlegi, „elviselhetetlen” helyzetet. A közgazdász figyelmeztet, hogy a francia államadósság „katasztrofális” lehet, és Európának „ideiglenes protekcionizmust” javasol.
Már csaknem két hónapja egy társadalmi nyugtalanság hulláma visz tömegeket az utcára több európai országban, ahol az életköltségek tartós emelkedése egyre nehezebben viselhető teherré vált.
HIRDETÉS
HIRDETÉS
Albániától Olaszországon, Franciaországon, Belgiumon és Németországon át egészen Portugáliáig és Spanyolországig a tiltakozások mozgatórugói nem mindig esnek egybe, de az egyik fő panasz, különösen a fiatalok körében, a lakhatási költségek elszabadulása, amelyek valójában már 2010 óta folyamatosan nőnek.
Bár egy, az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatában (1948) rögzített elvről és a lakosság gazdasági biztonsága szempontjából alapvető jóról van szó, az Európai Bizottság csak az elmúlt szeptemberben terjesztett elő egy jogalkotási javaslatot (forrás: portugál) ezen a területen. A probléma nem kizárólag az öreg kontinensre korlátozódik, mondja az Euronewsnak Paul Krugman, aki a bérleti díjplafonokat is elfogadhatónak tartja, mint azonnali hatású, ideiglenes intézkedést a spekuláció fékezésére.
„Az a furcsa, hogy közgazdasági szempontból a kérdés egyszerű. Csak több lakást kell építeni. Csak el kell törölni azokat a korlátozásokat, amelyek megnehezítik az építkezést” – állítja az amerikai közgazdász. Hozzáteszi, hogy ahol liberalizálták az építkezést, ott az ingatlanárak jelentősen estek.
Krugman ugyanakkor elismeri, hogy az ingatlanpiac jelenlegi helyzete „lehetetlen” teher. Az AFP által idézett nyilatkozatában, amely az egyik közelmúltbeli olaszországi tüntetésről tudósított, egy 21 éves olasz egyetemista arról számolt be, hogy Rómában egy egyszemélyes szoba ára elérte az 1200 eurót.
A Bizottság lakhatási tervéről készített véleményében (forrás: portugál) az Európai Diákszövetség arra figyelmeztetett, hogy fiatalok és hallgatók ezreit szorítják ki a felsőoktatásból spekulatív gyakorlatok. Az Európai Egyetemek Szövetsége szerint azok a hallgatók, akik nem a szüleikkel élnek, havi jövedelmük közel 40%-át lakhatásra költik.
Maguk a Bizottság és az Európai Parlament (forrás: portugál) is elismerik, hogy a lakhatás pénzügyiesedése, vagyis az, hogy alapok fektetnek be ebbe az ágazatba, és az ingatlanokat nyereséget termelő eszközként kezelik, hozzájárul az árak drasztikus emelkedéséhez.
Ebben a helyzetben, és figyelembe véve, hogy több európai országban legalább háromtól öt évig tart új lakások felépítése, Paul Krugman pragmatikus megközelítést alkalmaz a bérlakáspiacra, és elfogadhatónak tartja az úgynevezett második generációs bérleti díj-stabilizációs modellek bevezetését.
„New York, a szülővárosom, stabilizálja a bérleti díjakat. A polgármester, aki Európa szóhasználatával élve baloldali ember, ezt úgy teszi, hogy közben ösztönzőket ad, és több építkezést enged. Nem vagyok purista ebben a kérdésben” – jegyzi meg a 2008-as közgazdasági Nobel-díjas, aki szerint a építkezés és a szabályozás együtt tud létezni.
A New Yorkban alkalmazott program a bérleti díjak éves növekedését egy olyan indexhez köti, amely meghatározza a legmagasabb lehetséges emelés mértékét, és akár 40 évre szóló, hatalmas adókedvezményeket kínál a magánfejlesztőknek cserébe azért, hogy az új lakások jelentős részét kötelezően a szabályozott rendszerbe vonják.
A berlini modell, amelyet 2029-ig meghosszabbítottak, a bérleti díjak emelését legfeljebb 10%-kal engedi a helyi, összehasonlítható átlagár fölé, és mentesíti azokat a lakásokat, amelyeket 2014 októbere után vettek használatba és adtak bérbe.
„Ez [egy] tökéletlen rendszer, de nem fog sokáig tartani, ha az építkezések felpörögnek. Néhány évről beszélünk, legfeljebb. A pozitív hatások nagyon gyorsan jelentkeznek” – mondja.
A francia gazdaság „túl nagy ahhoz, hogy meg lehessen menteni”
Általánosabb gazdasági kontextusban Franciaország államadóssága, amely a bruttó hazai termék (GDP) 119%-ának felel meg, nyugtalanságot kelt a piacokon. Több mint egy évtizeddel az államadósság-válságok nyomán kialakult turbulencia után ismét kísértetek lebegnek Európa felett.
„Ha Franciaország hiteles pályán haladna a fiskális fenntarthatóság felé, nem kellene rövid távon megszorításokat bevezetnie. Franciaország ügye viszonylag egyszerű: a nyugdíjkorhatár abszurd módon alacsony” – emeli ki Krugman.
A közgazdász aggodalmát fejezi ki annak lehetősége miatt, hogy Franciaország hasonló válsággal szembesülhet, mint amelyen Portugália ment keresztül (2010–2012). Egy olyan forgatókönyvben, amelyben Párizs fizetésképtelenné válna, rendszerszintű egyensúlytalanságok alakulhatnának ki.
„Ez katasztrofális [Európa számára]. Ha Franciaország válságba kerül, az az egész eurórendszert bedöntheti” – magyarázza. Portugáliával, egy periférikus országgal ellentétben Franciaország Európa második legnagyobb gazdasága, és Krugman szerint már nem „túl nagy ahhoz, hogy csődbe menjen”, hanem „túl nagy ahhoz, hogy meg lehessen menteni”.
„Az euróövezet GDP-jének 20%-át nem lehet megmenteni. Nincs hozzá elég erőforrás” – figyelmeztet.
Európa a deindustrializáció veszélyében
A belső költségvetési gyengeségek mellett az európaiaknak külső sokkokkal is szembe kell nézniük, amelyeket az Egyesült Államok kereskedelmi vámjai és Kína túltermelése okoz, amely támogatott termékekkel árasztja el az uniós piacot.
Krugman úgy látja, hogy Európa bizonyos mértékig „a deindustrializáció kockázatával szembesül”. Úgy véli azonban, hogy az öreg kontinens autóipara ismét versenyképes lehet.
Az alkalmazkodási időszakban számos kihívással kell szembenézni. „A kockázat az, hogy mire az európai autóipar kiheveri a múltban elkövetett hibáit, már túl késő lesz, mert az egész ipari ökoszisztéma eltűnik” – jegyzi meg.
Ezért „néhány ütközőre” lesz szükség. Krugman, aki a nyitott piacok híveként ismert, tisztázza, hogy továbbra is támogatja a szabad kereskedelmet, de a mai geopolitikai helyzetben védekező stratégiát javasol.
„Most sajnos eljött az ideje némi ideiglenes protekcionizmusnak” – zárja szavait.
A fenti videóban megtekintheti Paul Krugman Euronewsnak adott interjúját a 2026-os Estoril Conferences rendezvényen.