A part menti erózió okozta gazdasági veszteségek évente meghaladják az 1 milliárd eurót 28 európai országban.
Szinte minden második európai a tengerpart közelében él, de a jövőjük továbbra is bizonytalan.
HIRDETÉS
HIRDETÉS
Emelkedő tengerszint, amelyet nagyrészt az ember okozta globális felmelegedés idéz elő, világszerte pusztítja a létfontosságú infrastruktúrát, a családi otthonokat és az örökséget.
28 európai országban a partok eróziója miatti gazdasági veszteségek évente meghaladják az €1 milliárdot, és az évszázad végére évente €800 milliárdra is nőhetnek, ha nem történnek hatékony lépések.
Ezért szólít fel egy új jelentés arra, hogy Európa készüljön fel a lakások, vállalkozások és infrastruktúra tengerpartokról való áthelyezésére, mielőtt túl késő lenne.
Át kellene telepíteni Európa omladozó partvidékeit?
Az Európa Tanács jelentése azt állítja, hogy Európa számos partvidékén sürgősen el kell indulni a „tervezett visszavonulás” irányába.
Ez azt jelentené, hogy új beruházásokat betiltanának vagy korlátoznának, a lakóházakat, vállalkozásokat és vagyonelemeket, köztük az utakat és a vasútvonalakat, pedig klímával szemben ellenállóbb, beljebb fekvő területekre költöztetnék.
Franciaország például úgy becsüli, hogy mintegy 900 kilométernyi szárazföldi partvonal húzódik vissza, és több mint 500 önkormányzatot érint.
A normandiai Quiberville-sur-Mer településen egy €9 millió összegű beruházással egy közösségi kempinget költöztettek beljebb a szárazföldre. A település bevétele ezt követően 25 százalékkal nőtt.
Természetesen egy kemping átköltöztetése jóval könnyebb feladat, mint egész lakófalvak vagy örökségi épületek áttelepítése. A part menti közösségek áthelyezése azonban az egyetlen megoldás lehet, ha az alternatív megoldások nem válnak be.
Velencében például a szakértők azt jósolják, hogy 0,5 méternél nagyobb tengerszint-emelkedés esetén szükség lehet a mesterséges gátakra, az úgynevezett töltésekre, ami 2100-ig akkor is bekövetkezhet, ha az emissziókat alacsonyan tartják. Ez akár €4,5 milliárdba kerülne, de nem jelentene tartós megoldást.
A lagúna lezárása egy úgynevezett szupergáttal (egy széles, megerősített töltéssel) 0,5 méternél nagyobb tengerszint-emelkedés esetén szintén megvalósítható lenne, és akár 10 méteres tengerszint-emelkedés ellen is védelmet nyújthatna a városnak. A kezdeti költségek azonban meghaladhatnák a €30 milliárdot.
A város, lakói és történelmi nevezetességei áttelepítése 4,5 méternél nagyobb tengerszint-emelkedés esetén válhat szükségessé, amely előrejelzések szerint 2300 után következik be, legfeljebb €100 milliárd költséggel.
Európa partvonalának több mint egynegyede erodálódik
A „Hogyan kezelhetjük a partok erózióját?” (forrás: angol) című jelentés arra is felszólítja a hatóságokat, hogy frissítsék a kockázati térképeket, vezessenek be és időről időre vizsgálják felül az építési tilalom alá eső és pufferzónákat, valamint készítsenek olyan alkalmazkodási terveket, amelyek felmérik a különböző választások jogi, társadalmi és pénzügyi következményeit.
A tervezést azokkal együttműködésben kell elvégezni, akiket a legközvetlenebbül érint; a jelentés szerint elengedhetetlen az átlátható konzultáció, a nyilvános tájékoztatás és a tartós politikai támogatás, valamint a megélhetés, a part menti örökség és a sérülékeny közösségek védelmére irányuló intézkedések.
Európa GDP-jének 40 százaléka a part menti régiókból származik, és az alacsony fekvésű partok 80 százaléka van kitéve a jövőbeni erózió kockázatának. A jobb tervezés és az áttelepítés most ezért később jelentős pénzt takaríthatna meg.
„Európa partvidékei a legértékesebb vagyonaink közé tartoznak”, mondja Fanis Spanos görög politikus, a jelentés társszerzője. „Jelentős infrastruktúrának adnak otthont, létfontosságú gazdasági tevékenységet támogatnak, és a kulturális, valamint természeti örökség központjai.”
Spanos szerint Európa partvonalának több mint egynegyede erodálódik, és a „magas kockázatú övezetekben” való további jelenlét a megélhetést veszélyezteti.
Anthony Buchanan, a jelentés társszerzője azzal érvel, hogy Európa partjainak hagyományos módszerekkel, például tengerfalak építésével történő védelme a drasztikus tengerszint-emelkedés miatt egyre kevésbé fenntartható.
„A tengerszint-emelkedés az elmúlt években megduplázódott, és várhatóan további 44 cm-rel nő 2100-ig, miközben a viharok egyre intenzívebbé és gyakoribbá válnak, és a szélsőséges vihardagályok 2050-re várhatóan 20-30-szor gyakrabban fordulnak elő”, magyarázza.