Összesen 350 focipályányi, leromlott állapotú városi területet újítottak meg és állítottak helyre.
Európa egyik legszennyezettebb városa zöld átalakuláson megy keresztül. A következő négy évben hárommillió új fa és cserje kerül elültetésre Milánóban, amelyek segítenek megtisztítani a szmogtól fulladozó utcákat.
HIRDETÉS
HIRDETÉS
Egy októberi levegőminőségi rangsor a világ tíz legszennyezettebb városa közül a hetedik helyre sorolta az olasz nagyvárost, Milánót, amely az IQAir listáján az egyetlen európai szereplő. Ez részben a Pó‑síkság alacsonyan fekvő medencéjében való elhelyezkedésének tudható be, ami korlátozza a légmozgást, illetve az intenzív mezőgazdaságnak és a kibocsátásoknak, mivel a térség erősen iparosodott.
A projekt mögött álló Fondazione Forestami szerint az utcákon, tetőkön és homlokzatokon megjelenő több növényzet a legolcsóbb és leghatékonyabb módja a finom por kiszűrésének, a város lehűtésének és a lakók jóllétének javítására.
A 2019‑ben indult városi újraerdősítési projekt eddig közel 640 000 fát és cserjét ültetett el, és megalkotójának, az olasz építésznek, Stefano Boerinek, aki Milánó híres függőleges erdejét építette, egy Európai Tüdő Alapítvány (ELF) díjat hozott a levegőminőség javításáért végzett munkájáért és elkötelezettségéért.
Most a projekt újabb elismerést kapott: UN World Restoration Flagship státuszt. A kitüntetést október 29‑én jelentették be az ENSZ Biológiai Sokféleség Konferenciáján (COP17) Jerevánban, Örményországban.
„Egy fa minden lakosnak”: Milánó az öt új ENSZ World Restoration Flagship egyike
Az ENSZ Környezetvédelmi Programja (UNEP) szerint a cím elismeri Milánó erőfeszítéseit, hogy visszahozza a természetet „Európa egyik legsűrűbben lakott és legszennyezettebb nagyvárosi térségébe” azáltal, hogy „nagyjából egy fát ültet minden lakosra”, és mintegy 350 futballpályányi leromlott városi területet állít helyre.
„A kezdeményezés bővíti a zöldterületekhez való hozzáférést, bevonja az iskolásokat, és olyan helyszíneket állít helyre, mint korábbi ipari területek, parkolók és raktárudvarok” - közölte az UNEP egy bejelentésben.
„A World Restoration Flagships program az ambiciózus és ígéretes, nagy léptékű, hosszú távú helyreállítási példákat ismeri el, és hozzájárul a világszintű vállalások teljesítéséhez, hogy 2030‑ig egy milliárd hektárnyi leromlott ökoszisztémát állítsanak helyre.”
A Forestami mindössze öt olyan projekt egyike volt, amely megkapta a címet a COP17‑en, és az egyetlen Európában.
A további díjazottak között szerepel Kolumbia vizesélőhely‑helyreállítási kezdeményezése, az Urban Nature Reborn, a Green Seattle Partnership, egy program az amerikai város parkterületeinek helyreállítására és fenntartására, Etiópia Great Rift Valley Renaissance nevű projektje, amely Afrika szarvának egyik leginkább leromlott erdős táját igyekszik újjáéleszteni, valamint Kína Blue Bay Restoration kezdeményezése, az ország part menti és tengeri ökoszisztémáinak nagy léptékű helyreállítására irányuló erőfeszítés.
Az ENSZ szerint a természet visszatér, de gyorsabb előrehaladásra van szükség
Ugyanazon a napon, amikor bejelentették a milánói elismerést, az UNEP mérföldkőnek számító értékelést tett közzé a globális ökoszisztéma‑helyreállítás előrehaladásáról.
Megállapította, hogy 149 országban összesen 252 millió hektárnyi terület áll helyre - ez a legnagyobb eddig dokumentált globális helyreállítási erőfeszítés.
„Ma annak lehetünk tanúi, hogy a történelem egyik legnagyobb, természetért folyó mozgalma bontakozik ki” - mondja Inger Andersen, az UNEP ügyvezető igazgatója. „Ennek ellenére, az ENSZ Ökoszisztéma‑helyreállítási Évtizedének félidejénél még mindig nem a szükséges mértékben vagy sebességgel állítjuk helyre a természetet.”
Vegyes az előrehaladás a „30x30” cél felé, amely szerint az évtized végéig a Föld leromlott szárazföldi és tengeri területeinek legalább 30 százalékát kellene védelem alá helyezni.
A szárazföldi ökoszisztémák helyreállítása már elérte a globális cél közel felét, miközben az édesvízi, tengeri és part menti ökoszisztémákban - amelyek a leggyorsabban romlanak - a folyamat lemaradásban van. A helyreállítás éves finanszírozásának pedig több mint a négyszeresére kell növekednie.
Az ökoszisztémák helyreállítása elengedhetetlen az élelmiszer‑ és vízbiztonság, a klímával szembeni ellenállóképesség és az emberi egészség szempontjából.
A globális kiemelt területek mindössze 15 százalékának helyreállítása akár a szén‑dioxid‑egyenértékű kibocsátások 30 százalékának megkötését és tárolását is lehetővé tehetné az ipari forradalom óta, és segítene elkerülni a fajok kihalásának 60 százalékát.
A globális célok elérése az UNEP szerint 2030‑ig világszerte akár mintegy 32 millió új munkahelyet is teremthetne.
„Nem várhatjuk el, hogy az egyik kezünkkel rendbe hozzuk a természetet, miközben a másikkal elpusztítjuk” - mondja Astrid Schomaker, a Biológiai Sokféleségről szóló Egyezmény (CBD) titkárságának ügyvezető titkára, amely társszerzője volt a jelentésnek. „A kormányoknak kezelniük kell az ökoszisztémák leromlásának okait, és be kell fektetniük a nyomonkövetési mechanizmusokba, hogy biztosítsák a helyreállítási mozgalom eddigi eredményeinek tartósságát.”
A jelentés szerint a kormányoknak most már túl kell tekinteniük az egyes projekteken, és „helyreállítási gazdaságokat” kell kialakítaniuk, ahol a tartós regeneráció hosszú távon a munkahelyeket és a megélhetést is támogatja.