A homokos és a sziklás partok egyaránt veszélyben vannak.
Olaszországnak több mint 8 ezer kilométer hosszú tengerpartja van, egymást váltva a sziklás és homokos részek, de egy friss jelentés azt írja, hogy az erózió miatt az ország 2050-re elvesztheti a strandjai mintegy 20, ötven évvel későbbre, tehát 2100-ra pedig a 45 százalékát.
HIRDETÉS
HIRDETÉS
A római La Sapienza Egyetem 2024-es jelentése szerint 2050-re az olasz strandok felszínének egyötödét szinte teljesen elnyeli a tenger. A tanulmányban figyelmeztetnek, hogy Szardínia, Campania, Lazio és Puglia különösen veszélyeztetett régiónak számítanak. „A hőmérséklet és a tengerszint emelkedése, a gyakoribbá váló szélsőséges időjárási események átalakítják a part menti tájakat, különösen az alacsonyan fekvő térségekben” – írják a kutatók, hozzátéve, hogy a helyzet emberek millióinak a megélhetését veszélyezteti.
A kutatók hangsúlyozzák, hogy a homokos partok és strandok rendkívül sebezhetőek, de közben jelentős értéket képviselnek, és egyszerre fontosak környezeti, társadalmi és gazdasági szempontból.
A sziklás partok kiszolgáltatottak az erős viharoknak, a hullámoknak és a földcsuszamlásoknak. Az év eleji, napokig tartó rossz idő miatt a Puglia jelképének számító, "szerelmesek ívének" nevezett sziklaalakzat összeomlott, sőt éppen Valentin-napon zuhant a tengerbe.
Gátak és víz alatti zátonyok védik a strandokat
A partvidékek pusztulása veszélybe sodorja az ökoszisztémákat, a gazdasági tevékenységet, valamint a part menti településeket és az infrastruktúrát. Róma az ország egész területén mozgósította az önkormányzatokat a partok védelmére. Az olasz partvonal csaknem egyötödét már ma is merev védművek borítják, derül ki az Olasz Környezetvédelmi és Kutatási Felsőintézet (ISPRA) jelentéséből. Ezek közé tartoznak az üledékmozgást korlátozó sarkantyúgátak, és az olyan víz alatti zátonyok, melyek lelassítják a hullámzást és megelőzhetik a viharoknál előforduló áradásokat.
Februárban Puglia közölte, hogy jóváhagyta a part menti erózió elleni első intézkedéseket, és mintegy 16 millió eurót különített el a projektre. A hidrogeológiai instabilitásról szóló legutóbbi ISPRA-jelentés szerint Puglia 2006 és 2020 között 31 kilométernyi partvonalat veszített el, ez régiós szinten a legnagyobb az országban.
Emilia-Romagnában a partvidék a klubokkal és éttermekkel szegélyezett, hosszú homokos strandjairól híres. Miután az elmúlt évek viharos hullámverései fokozták a part erózióját, a hatóságok 19 millió eurót különítettek el a megrongálódott hullámtörő gátak helyreállítására, illetve az eliszaposodott partszakaszok kotrására.
Országos tervre van szükség
Bár a védművek egyes partszakaszokat óvnak, tágabb környezetükre gyakorolt hatásuk káros is lehet. Jelentésében az ISPRA hangsúlyozza, hogy „ezek a megoldások egyes helyeken korlátozzák a környezeti hatásokat, ugyanakkor más partszakaszokon visszafogják a természetes partfeltöltődést, mivel blokkolják az üledék part menti szállítását."
A védművek kiépítése azzal járhat, hogy a szomszédos strandokat szó szerint „kiéheztetik” az utánpótlásból. Az Európai Unió Climate ADAPT néven futó iránymutatása szerint „az ilyen hatások elkerülése érdekében a mesterséges partfeltöltés és/vagy a dűnerendszerek kialakítása gyakran előnyösebb a kemény védműveknél."
Sirolo településen mintegy 156 ezer m3 homokot és kavicsot használtak fel a San Michele-öböl 1200 méter hosszú partszakaszának feltöltésére, Numana községben pedig eltávolítottak egy, a településtől északra fekvő hullámtörőt, és körülbelül 172 ezer m3 homokot és kavicsot terítettek szét egy 1500 méteres partszakaszon.
Mivel a tengerszint-emelkedés és a Harry-ciklonhoz hasonló szélsőséges időjárási események válhatnak az „új normalitássá”, a szakértők átfogóbb megközelítést sürgetnek Olaszország partvonalának védelmére.