Az ország 2050-re strandjai 20, 2100-ra 45 százalékát is elveszítheti egy friss jelentés szerint
Olaszországnak több mint 8 000 kilométer hosszú tengerpartja van, amely a végtelen homokos fövenyektől a látványos sziklaképződményekig terjed.
HIRDETÉS
HIRDETÉS
Ám ezeknek a természeti csodáknak az eróziója mára kritikus környezeti vészhelyzetté vált.
Egy friss jelentés szerint az országnak 2050-re a strandjai mintegy 20, 2100-ra pedig 45 százalékát fenyegeti az elvesztés veszélye.
Az országban ma már önkormányzatok tucatjai dolgoznak beavatkozásokon és új védművek telepítésén, hogy feltartóztassák a folyamatot. De a klímaváltozás által fűtött szélsőséges időjárás erősödésével vajon nem vesztésre álló harcot vív Olaszország?
Olaszország partvidékének gyors eróziója
A római La Sapienza Egyetem 2024-es jelentése (forrás: angol) szerint 2050-re várhatóan az olasz strandok felszínének egyötödét szinte teljesen elnyeli a tenger.
A tanulmány arra figyelmeztet, hogy Szardínia, Campania, Lazio és Apulia régiók a kiépített strandjaik több mint felét elveszíthetik.
„Az emelkedő hőmérséklet, a tengerszint-növekedés és a gyakoribbá váló szélsőséges időjárási események átalakítják a part menti tájakat, különösen az alacsonyan fekvő térségekben, és emberek millióinak megélhetését veszélyeztetik” – írják a kutatók.
„Ebben a helyzetben a homokos partok és strandok egyszerre rendkívül sebezhetők és rendkívüli értéket képviselnek, mivel rendkívül összetett, jelentős környezeti, társadalmi és gazdasági jelentőségű élőhelyek.”
Ezzel párhuzamosan a sziklafalak és a sziklás partok ki vannak szolgáltatva az erős viharhullámoknak és a földcsuszamlásoknak.
Az év elején, napokig tartó rossz idő után Puglia jelképének számító, Szerelmesek ívének nevezett sziklaalakzat összeomlott, és éppen Valentin-napon zuhant a tengerbe.
Gátak és víz alatti zátonyok védik a strandokat
A partvidékek pusztulása veszélybe sodorja az ökoszisztémákat, a szabadidős és gazdasági tevékenységeket, valamint a part menti településeket és az infrastruktúrát.
Az ország egész területén mozgósítják az önkormányzatokat a partok védelmére.
Az olasz partvonal csaknem egyötödét már ma is merev védművek borítják, derül ki az Olasz Környezetvédelmi és Kutatási Felsőintézet (ISPRA) jelentéséből (forrás: angol). Ezek közé tartoznak a sarkantyúgátak - a partra merőlegesen futó, az üledékmozgást korlátozó gátak - és az olyan víz alatti zátonyok, amelyek lelassítják a hullámzást és a viharos áradásokat.
Februárban Dél-Olaszország Puglia régiója közölte, hogy jóváhagyta a part menti erózió elleni első szerkezeti intézkedéseket, és mintegy 16 millió eurót különített el a projektekre.
„Ez a döntés akkor született, amikor a szélsőséges időjárási események és az erős viharhullámok ismét a nemzeti vita középpontjába állították az olasz partok törékenységét” – írta a tanács a közleményében (forrás: angol).
A hidrogeológiai instabilitásról szóló legutóbbi ISPRA-jelentés szerint Puglia 2006 és 2020 között 31 kilométernyi partvonalat veszített el, ami az ország egyik legnagyobb mértékű visszahúzódása.
Az új intézkedések között víz alatti gátak telepítése szerepel, amelyek lelassítják a partra lefutó hullámokat, és felfogják az üledékmozgást.
Emilia-Romagna régióban a partvidék a klubokkal és éttermekkel szegélyezett, hosszú homokos strandjairól híres.
Miután az elmúlt évek viharos hullámverése tovább fokozta a part erózióját, a hatóságok 19 millió eurót különítettek el (forrás: angol) a megrongálódott hullámtörő gátak helyreállítására, a dűnék újjáépítésére és az eliszaposodott partszakaszok kotrására.
Országos tervre van szükség
Bár a védművek egyes partszakaszokat óvnak, tágabb környezetükre gyakorolt hatásuk káros is lehet.
Ahogy az ISPRA a jelentésében hangsúlyozza, „ezek a megoldások korlátozzák a hatásokat az egyes helyszíneken, ugyanakkor visszafogják a természetes partfeltöltődést a teljes partszakaszokon, mivel blokkolják az üledék part menti szállítását”.
Kiépítésük azzal járhat, hogy a szomszédos strandokat szó szerint „kiéheztetik” az utánpótlásból.
Az Európai Unió Climate ADAPT (forrás: angol) iránymutatása szerint „az ilyen hatások elkerülése érdekében a mesterséges partfeltöltés és/vagy a dűnerendszerek kialakítása gyakran előnyösebb a kemény védműveknél”.
Le Marche régióban például a merev védművek mellé úgynevezett „puha” intézkedéseket (forrás: angol) is bevezettek.
Sirolo településen mintegy 156 000 m3 homokot és kavicsot használtak fel a San Michele-öböl 1 200 méter hosszú partszakaszának feltöltésére. Numana községben eltávolítottak egy, a településtől északra fekvő hullámtörőt, és körülbelül 172 000 m3 homokot és kavicsot terítettek szét egy 1 500 méteres partszakaszon.
Mivel a tengerszint-emelkedés és a Harry ciklonhoz hasonló szélsőséges időjárási események válnak az „új normává”, a szakértők átfogóbb megközelítést sürgetnek Olaszország partvonalának védelmére.
„A meglévő védművek és az általuk érintett partszakaszok feltérképezése és beépítése a jövőbeli vizsgálatokba ma már kulcsfontosságú ahhoz, hogy hatékonyabb eszközöket - például összehangolt tervezést és helyi beavatkozásokat, mindenekelőtt a partfeltöltést - lehessen alkalmazni” – foglalja össze az ISPRA a jelentésében.