Vannak betegségek, amelyek korai figyelmeztető rendszerként jelzik a lehetséges járványokat. Egykor ilyen volt a rókagalandféreg – a tübingeni egyetem trópusi betegségek szakértője, Dr. Dr. Carsten Köhler az Euronewsnak magyarázza a hátteret.
A rókagalandféregre vonatkozó figyelmeztetést Németországban feltehetően már mindenki hallotta, aki az erdőben bogyókat akart szedni vagy gombát gyűjteni. Azokon ugyanis a rókagalandféreg petéi tapadhatnak, egy parazita, amely megtámadja a májat, és potenciálisan életveszélyes betegséget válthat ki.
HIRDETÉS
HIRDETÉS
Ez a betegség azon 21 kór egyikének számít, amelyet az Egészségügyi Világszervezet, a WHO felvett az NTD-k listájára. Az úgynevezett „Neglected Tropical Diseases (NTDs)”, magyarul „elhanyagolt trópusi betegségek”, világszintű korai előrejelző rendszernek tekinthetők.
„Ott, ahol NTD-k vannak, ott vannak a gyenge pontjaink a globális egészségügyi rendszerben, éppen azért, mert ott valójában nincs ilyen rendszer”, magyarázza dr. dr. Carsten Köhler a Tübingeni Egyetemről az Euronewsnak adott interjúban. Ő a Kompetenzzentrum Tropenmedizin Baden-Württemberg am Institut für Tropenmedizin igazgatója, valamint a Deutsche Gesellschaft für Tropenmedizin, Reisemedizin und globale Gesundheit elnöke.
Az NTD-k tehát megmutathatják, hol hiányzik az orvosi ellátás, a járványügyi megfigyelés és a megbízható adatgyűjtés. Éppen ott maradhatnak a fertőző betegségek akár hosszú ideig is felismeretlenül, aminek a következményei az érintett régiókon túl is érezhetők lehetnek.
Rókagalandféreg: továbbra is aktuális a veszély?
Mindössze két-hat milliméteres, mégis súlyos májbetegséget okozhat az emberben. Az orvosi szakkifejezés alveoláris echinococcosis. A kifejlett galandférgek a rókák vékonybelében élnek, alkalmanként a kutyák és macskák belében is.
Ezeket nevezik a galandférgek úgynevezett „végső gazdáinak”.
Magyarázatként: a biológiában és az orvostudományban végső gazdának azt a szervezetet nevezik, amelyben a parazita ivaréretté válik és szexuálisan szaporodik. Sok parazitának ugyanis összetett életciklusa van, és élete során többször gazdát, vagyis lakóhelyet vált. Példa: egy egér (köztes gazda) felveszi a galandféreg petéit. Az egérben lárvák fejlődnek. Egy róka (végső gazda) megeszi az egeret. A róka belében a lárvákból kifejlett galandférgek lesznek, ott párosodnak és új petéket termelnek. A róka így a végső gazda.
Közép-Európában a bajorországi Landesamt für Gesundheit und Lebensmittelsicherheit (LGL) szerint a vörös róka a legfontosabb végső gazda. Embereknél a fertőzés nagyon ritka, de ilyen esetben életveszélyes is lehet.
2024-ben 52 fertőzéses esetet regisztrált a Robert-Koch-Institut (RKI), az előző években az embereknél az esetek száma többnyire 40 és 45 között mozgott. A Deutsche Leberhilfe szerint ezek többsége a déli tartományokból, Baden-Württembergből és Bajorországból származik. Régiótól függően a rókák 33-50 százaléka fertőzött a parazitával.
Az echinococcosis a Németországban is előforduló elhanyagolt trópusi betegségek közé tartozik. Köhler szerint azonban időközben a leishmaniasis is „megérkezett a küszöbre”. Ez a fertőző betegség különböző formákban jelentkezhet, és apró lepkeszúnyogok terjesztik.
„Sok német szívesen utazik a Földközi-tenger térségébe nyaralni, és onnan akár haza is hozhatják a betegséget”, mondja Köhler az Euronewsnak adott interjúban. Az AOK egészségügyi magazinja szerint a betegség gyakran gyógyítható, ha korán felismerik és kezelik. A WHO adatai szerint világszerte évente mintegy 700 000 és 1 millió ember betegszik meg leishmaniasisban.
A 21 elhanyagolt trópusi betegség többsége azonban főként a világ azon régióiban fordul elő, ahol a Németországnál kevésbé fejlett az egészségügyi rendszer.
Új elhanyagolt betegséget azonosítottak
Például a közép-afrikai Gabon állam 2026-ban kérelmet nyújtott be az Egészségügyi Világszervezethez, a WHO-hoz, hogy egy újabb betegséget vegyenek fel az NTD-k listájára. „Csak az endémiás országok nyújthatnak be kérelmet”, magyarázza Köhler. Ez a Loa-Loa-betegség, az úgynevezett szemféreg. Köhler szerint a WHO jelenleg ezzel kapcsolatban folytat konzultációkat.
A parazitát böglyök terjesztik. A férgek a bőr alatti kötőszövetben vándorolnak, és olykor a szem kötőhártyája alatt láthatóvá válnak. A fertőzés viszketéssel, duzzanatokkal és egyéb panaszokkal járhat együtt.
Köhler szerint a WHO-nak meg kellene vitatnia a kérelmet. Az illetékes WHO-tanácsadó testület azonban 2026 októberében átmeneti szünetet javasolt új betegségek felvételére. Először a lista bővítésének kritériumait és eljárását kell átfogóan felülvizsgálni.
„Az NTD-k olyan régiókban fordulnak elő, ahol az egészségügyi rendszer nem létezik, vagy csak alig van jelen”, teszi hozzá Köhler. Maga a betegség ettől még nem feltétlenül jelent közvetlen veszélyt a világ népességére. Sokkal inkább az a döntő, mit árulnak el azokról a körülményekről, amelyek mellett az fertőzések terjedni tudnak: hiányzó orvosi ellátás, nem megfelelő felügyelet és hiányosságok a betegség-esetek rögzítésében. Ilyen helyeken fennáll annak a kockázata is, hogy pandémiás potenciállal bíró betegségek jelennek meg és terjednek el.
NTD-k, mint a lehetséges endémiák korai jelzőrendszere
Az ilyen régiókban úgynevezett közösségi egészségügyi dolgozók, Community Health Workerek tevékenykednek. Végigjárják a településeket, tájékoztatják a lakosságot, és figyelik a helyi egészségügyi helyzetet. „Az a Community Health Worker, aki egy féregbetegségre figyel, amelynek ugyan nincs pandémiás potenciálja, észrevenné, ha hirtelen meghalna egy egész család, és ezt azonnal jelenteni tudná”, mondja a trópusi betegségekkel foglalkozó orvos, Köhler.
Fel tudják ismerni a betegségeket, az érintetteket egészségügyi intézményekhez irányítják, és a feltűnő fejleményeket jelzik az illetékes hatóságoknak. „Ezért mondjuk azt, hogy ha az NTD-kre már kiépültek ilyen egyszerű struktúrák, akkor ezeket egyfajta korai figyelmeztető rendszerként lehet használni”, magyarázza tovább az Euronewsnak a World Health Summiton adott interjúban.
Az előny az, hogy a segítők már jelen vannak a közösségekben. Ha egy régióban már működnek NTD-programok, akkor a pandémiás potenciállal bíró betegségek is korábban felismerhetők.
Nem kell először segítő struktúrákat létrehozni, amikor egy új fertőző betegség felbukkan. Ha a dolgozók már eleve elhanyagolt trópusi betegségekkel élő embereket látnak el, akkor ezzel párhuzamosan azokat a változásokat is megfigyelhetik, amelyek más egészségügyi kockázatokra utalnak. A Health Workerek munkájában tehát az is fontos, hogy a lehető legszélesebb körben gyűjtsenek adatokat.
A WHO ezért az elhanyagolt trópusi betegségek elleni fellépésre vonatkozó, 2030-ig szóló stratégiájában az integrált megközelítésekre is támaszkodik: az intézkedéseket jobban be kell ágyazni a meglévő egészségügyi rendszerekbe, és össze kell hangolni a közegészségügy más területeivel.
Ebola-járvány: túl későn észlelt adathiány
A Kongói Demokratikus Köztársaságban kitört ebola-járvány idején éppen az jelentett problémát, mondja Köhler, hogy ez nem így történt. „Valójában más forró pontokon tartottunk kitöréstől”, mondja a trópusi orvoslás kompetenciaközpontjának igazgatója. „Aztán rá kellett jönnünk, hogy a Kongói Demokratikus Köztársaságra vonatkozó adatok elavultak voltak.”
Ha egy régióról hiányoznak a friss információk, az egészségügyi hatóságok rosszul mérhetik fel a veszélyt. Ez megnehezíti a kontaktkutatást, valamint az orvosi személyzet és eszközök célzott oda irányítását is.
A helyi egészségügyi segítők munkája ezért nemcsak az egyes betegségek kezelésében fontos, hanem ahhoz is hozzájárul, hogy a járványkitöréseket korábban felismerjék, és a reakciót jobban lehessen összehangolni.
Időnként az is nehezíti az adatgyűjtést az érintett területeken, hogy az USA visszavonul az egészségfejlesztés támogatásából. „Mivel az Egyesült Államok támogatása ennyire visszaesett, azok a Community Health Worker struktúrák, amelyeket az elmúlt évtizedekben felépítettek, nagyrészt összeomlottak”, magyarázza Köhler.
A hiányzó források többek között oda vezettek, hogy egykori Health Workereknek fel kellett adniuk állásukat. Az UNAIDS adatai szerint az amerikai finanszírozás csökkentése miatt 2025-ben például Malawiban közösségi egészségügyi dolgozók ezrei szerződésének megszűnését szenvedték el. A szervezet beszámolt a digitális egészségügyi adatgyűjtés korlátozásáról is.
Egy 2026-ban közzétett, Zambiában végzett vizsgálat szintén leírja, miként befolyásolták a nemzetközi fejlesztési támogatások csökkentése az egészségügyi intézmények munkáját. A dolgozók elbocsátásokról, hiányzó diagnosztikai tesztekről és az elektronikus betegnyilvántartások használatával kapcsolatos nehézségekről számoltak be. Ennek következménye: kevesebb, a teljes lakosságot lefedő egészségügyi adat.
A következő pandémia: X betegség
Újabb, ebola okozta világjárványtól nem kell tartani, mivel ez betegségenként nagyon különbözik. Míg például a koronavírus esetében elegendő volt a cseppfertőzés, ebola esetén azok az emberek vannak veszélyben, akik érintkeznek a betegek testnedveivel.
Az elhanyagolt trópusi betegségeknek sincs automatikusan pandémiás potenciáljuk. Sok NTD-eset inkább arra utalhat, hogy egy régióban meg kell erősíteni az orvosi ellátást és a járványügyi felügyeletet.
„A következő pandémiára, amelyet a WHO X betegségnek nevez, fel kell készülni, bármi is legyen az”, figyelmeztet Köhler. Mivel feltételezhető, hogy a Covid-19 nem az utolsó pandémia volt. Csak az időpontot nem lehet megjósolni.
A felkészülés ezért nemcsak oltóanyagok és gyógyszerek kifejlesztését jelenti. Ide tartozik az is, hogy rendelkezésre álljanak laboratóriumok, szakemberek, adat-infrastruktúrák és nemzetközi hálózatok, amelyek szükség esetén gyorsan együtt tudnak működni. Köhler az európai és nemzetközi együttműködés jelentőségére hívja fel a figyelmet.
„Ezért remélem, hogy továbbra is támogatást kapnak az olyan programok, mint a European Vaccine Hub for Pandemie Preparedness (EvH) vagy a The European & Developing Countries Clinical Trials Partnership (EDCTP)”, mondja Köhler az Euronewsnak adott interjúban. Ezeknek a programoknak köszönhetően kutatási struktúrák, laboratóriumi kapacitások és szakértők egyesülnek.
„Fontos, hogy már most kialakítsunk egy olyan platformot, amellyel nagyon gyorsan lehet reagálni, és működő együttműködési struktúrák álljanak rendelkezésre, amikor megjelenik ez az X betegség”, hangsúlyozza Köhler. „Ehhez hálózatra van szükség. Az egészségnek nincsenek határai, ahogyan a kórokozóknak sincsenek.”