A papíron létező tervektől a működő akkumulátorokig: így alakul át az energiapiac, és egyre nagyobb értéke lesz a tárolásnak.
A háztartási villanyszámlák továbbra is magasak, miközben a nagykereskedelmi piacon akadnak szereplők, akiket azért fizetnek, hogy felhasználják az áramot. Ez az egyik paradoxon, amelyet a megújuló energiaforrások térnyerése hozott magával: a nap és a szél akkor termel, amikor tud, nem pedig akkor, amikor a hálózatnak szüksége lenne rá, és túlkínálat idején az árak akár negatív tartományba is fordulhatnak.
HIRDETÉS
HIRDETÉS
Ezért van szükség hatalmas akkumulátoros energiatároló rendszerekre, az úgynevezett BESS-ekre (Battery Energy Storage System), amelyek képesek elnyelni a felesleges energiát, és később visszatáplálni azt a hálózatba. Szerepük annyira stratégiai, hogy valóságos aranylázat indítottak el, amelynek egyik főszereplője Olaszország.
Akkumulátorok: Olaszországban 300 GW-nyi csatlakozási kérelem
2025 végére a nagy- és igen nagyfeszültségű tárolórendszerekre benyújtott csatlakozási kérelmek a Terna adatai szerint elérték a 300 GW-ot. Ebből azonban mindössze 56 GW kapta meg a végleges jóváhagyást, és csak 6,8 GW állt rajtra készen.
A már telepített akkumulátoros kapacitás 7,4 GW teljesítménnyel és 17,9 GWh tárolókapacitással rendelkezett. A Terna 2030-ra mintegy 72 GWh igényt becsül, amely a 2040-ig előretekintő forgatókönyvekben tovább emelkedik.
A 300 GW-nyi igény tehát nem csupán olyan létesítményeket jelent, amelyek hamarosan üzembe állnak: egyúttal hatalmas előjegyzést is jelent a jövő villamosenergia-rendszerére.
Az Unió helyzetéről szóló, szeptember 16-i beszédében Ursula von der Leyen emlékeztetett, hogy Európa 2025-ben több mint 80 GW új megújuló kapacitást telepített, miközben ennek hatszorosa még mindig hálózati csatlakozásra vár. „Gyorsabban kell beruházni. Fel kell gyorsítani a hálózati csatlakozásokat. Fejleszteni kell a tárolókapacitást” – mondta.
Németországban még nagyobb a roham az akkumulátorokért
Németországban még szélsőségesebb a dinamika. Csak 2025-ben a hálózatüzemeltetők 18 158 kérelmet kaptak nagyméretű tárolórendszerekre, összesen 573,5 GW teljesítményre.
A kiadott csatlakozási ajánlatok 54,2 GW-ra terjedtek ki; ténylegesen üzemelő, középfeszültségtől felfelé számított kapacitás azonban mindössze 3,6 GW volt.
A Bundesnetzagentur arra is figyelmeztet, hogy a kérelmek egy része duplikált: ugyanaz a fejlesztő több hálózati ponton is benyújthatja ugyanazt a projektet, és csak később dönti el, hol épít.
Gyakorlatban tehát előbb még az akkumulátoroknál is inkább opciókat vásárolnak.
Amikor belépnek a bankok: befektetéssé válik a tárolás
A német Kyon Energy története jól mutatja, milyen gyorsan változott meg a szektor pénzügyi háttere. 2024 januárjában a TotalEnergies megvásárolta a céget a három alapítótól, azonnal 90 millió eurót fizetve, további earn-out jellegű kifizetésekkel. Kyon addigra már 770 MW-ot fejlesztett ki, és további 2 GW előrehaladott projektcsővezetéssel rendelkezett.
A társalapító Philipp Merk akkor úgy fogalmazott, hogy a nagyméretű akkumulátorok finanszírozása még mindig nehéz volt: a Kyon kezdetben saját tőkéből építkezett, és csak az üzembe helyezés után keresett banki refinanszírozást.
Két évvel később a kép már más. 2026-ban a TotalEnergies eladta az Allianz Global Investorsnak a Kyon tizenegy projektjének 50 százalékát, összesen 789 MW és 1 628 MWh kapacitást; júliusban pedig mintegy 440 millió eurós projektfinanszírozási csomagot jelentettek be, amelyet tíz pénzügyi intézmény jegyzett.
A strukturált tolling-megállapodások – lényegében az akkumulátorkapacitás bérbeadásáról szóló szerződések – szerződéses bevételi hányadot garantálnak, és előre láthatóbbá teszik a pénzáramlást.
Az igazi érték gyakran már a megépítés előtt megszületik
Ezt a mechanizmust írja le Stefano Endrizzi, a MergersCorp partnere is, aki rendkívüli pénzügyi műveletekkel foglalkozik, többek között a megújulóenergia-szektorban.
„Hány szereplőnek van tényleges pénzügyi ereje arra, hogy megépítse a beruházást? Nagyon kevésnek, talán minden ötvenből egynek” – jegyzi meg. Sokan viszont lefoglalhatnak egy területet, és „teljesen papíron” kidolgozhatják a projektet. Így az érték már jóval az építkezés előtt létrejön.
A nagy befektetési alapok, az energetikai cégek és a tervező-kivitelező vállalatok, az EPC-k inkább engedélyezett projekteket vásárolnak meg, és közvetlenül a fejlesztési szakaszba lépnek be: ez praktikus módja annak, hogy időt vásároljanak, anélkül hogy belevesznének az engedélyezési és bürokratikus eljárások útvesztőibe.
Olaszországban az első akkumulátoros aukciót elárasztották az ajánlatok
Olaszországban a verseny már kézzelfogható. Az első, 2025 szeptemberében tartott MACSE-aukción a Terna 10 GWh kapacitást osztott ki, teljes egészében lítiumion-akkumulátorokban.
Az ajánlatok több mint négyszeresen haladták meg a keresletet, a súlyozott átlagár pedig 12 959 euró/MWh-év szintre esett vissza, szemben a 37 000 eurós tartalékprémium-mal: ez mintegy 65 százalékos csökkenés.
Közben ömlik a tőke a szektorba. A Modo Energy 2025-ben 82 BESS-ügyletről számolt be Európában, szemben az egy évvel korábbi 25-tel, összesen 8,6 milliárd euró bejelentett értéken. A nyilvánosságra hozott hitelállomány 1,4-ről 6,1 milliárd euróra nőtt; a projektfinanszírozás az ügyletek felét teszi ki.
Szigorítás a „fantomprojektek” ellen
Az Európai Bizottság időközben nyíltan elismerte a problémát. A 2025 decemberében kiadott, hálózati csatlakozásokra vonatkozó iránymutatásában a spekulatív kérelmeket és a be nem érő projekteket a torlódások egyik okaként azonosítja.
Felhívja a figyelmet a hálózati kapacitás felhalmozására, az ugyanarra a projektre benyújtott többszörös kérelmekre, sőt olyan esetekre is, amikor valaki azzal a céllal foglal le csatlakozást, hogy később továbbértékesítse a jogokat.
Ellensúlyozásként javasolja, hogy a hatóságok a projektek érettségéhez kötött kritériumokat, határidőket, szankciókat és pénzügyi letéteket alkalmazzanak, amelyek elveszhetnek, ha a beruházás nem valósul meg.
Olaszország: új szabályok a hálózat telítődése ellen
Olaszország már megkezdte a korrekciót. A 2026 februári Bollette-rendelet reformot vezetett be a hálózat „virtuális telítődése” ellen: a kapacitást véglegesen a már engedélyezett projekteknek kell majd kiosztani, és az éretlen kezdeményezések által megszerzett egyes csatlakozási jogok hatályukat veszíthetik.
A MASE végrehajtási rendeletét szeptember 8-án írták alá; az ARERA szabályozási jóváhagyásának utolsó lépése még hátravan.
Paradox módon a szigorítás olyan évek után érkezik, amikor Brüsszel és a tagállamok épp azokat az eljárásokat próbálták felgyorsítani, amelyeknek ma egyben szelektívebbé is kell válniuk.
A RED III irányelv számos engedélyezésre rövidebb határidőket írt elő, és gyorsított sávot biztosított a megújulók és az azokhoz kapcsolódó tárolórendszerek számára; Olaszországban idővel az önálló BESS-projektek engedélyezési eljárásai is egyszerűsödtek.
Energetikai projektek: az egyszerűsítés nem jelenti azt, hogy minden egyszerűvé válik
„Ez óriási munka – mondja Endrizzi. – Már 4–5 megawatt esetén is több ezer dokumentumról beszélünk.”
Ugyanakkor a projekt előkészítéséhez szükséges kiadás csak töredéke annak, ami magának a létesítménynek a megépítéséhez kell, miközben egy engedélyezett projekt önálló értéket képviselhet, és értékesíthető.
És itt születik meg a második paradoxon. A sorok „kitisztításához” a hatóságok nagyobb pénzügyi garanciákat és az érettség szigorúbb bizonyítékait kérhetik. Így azonban a kisebb fejlesztők számára egyre nehezebb évekig fenntartani egy pozíciót, míg a közműcégek, alapok és nagy csoportok rendelkeznek a szükséges tőkével.
A spekuláció elleni küzdelem így a piaci koncentrációt is erősítheti.
Földért folyó verseny megújulók, BESS-ek és adatközpontok között
A pénzügyi verseny végül ismét visszatér a „földre”. A fotovoltaikus, agrár-fotovoltaikus, szél- és BESS-projektek helyszíneket és csatlakozási pontokat keresnek, miközben az adatközpontok is gyorsan növelik a hálózat iránti potenciális keresletet.
A CREA számításai szerint 2024-ben hektáronként átlagosan mintegy 22 400 eurót ért az olasz mezőgazdasági föld, és már látható az árakban a megújuló erőművek terjedésének hatása; egyes esetekben 60 000 euró/hektár nagyságrendű fotovoltaikus ajánlatokat dokumentáltak.
Endrizzi tapasztalatai szerint az Észak-Olaszországban 15–25 ezer eurót érő mezőgazdasági területek, amikor energetikai fejlesztés szempontjából érdekessé válnak, már 90–100 ezer eurós árakat érhetnek hektáronként.
Az új energiapiacon egy terület értékét már nem csak az határozza meg, hogy mi nőhet rajta. Az is számít, mennyi energia haladhat el mellette, és lefoglalható-e rajta már ma egy jövőbeli pozíció a holnapi villamosenergia-rendszerben.
A tárolás szótára: fontos fogalmak, amelyeket érdemes ismerni
GW (gigawatt) – a teljesítményt méri, vagyis azt, hogy egy akkumulátor milyen gyorsan tud energiát felvenni vagy leadni.
GWh (gigawattóra) – a kapacitást méri, vagyis azt, hogy mennyi energiát tud egy akkumulátor eltárolni. Egy 1 GW-os rendszer, amely négy órán át képes ezt a teljesítményt leadni, 4 GWh kapacitással rendelkezik.
Arbitrázs – azt a mechanizmust jelöli, amikor akkor töltik az akkumulátort, amikor az áram olcsó, vagy az ár negatív, majd akkor adják el az energiát, amikor az árak emelkednek.
Merchant – olyan bevételeket jelöl, amelyek közvetlenül ki vannak téve a villamosenergia-piac alakulásának, szerződésben garantált fix díjazás nélkül.
Tolling – egy szereplő díjat fizet azért, hogy szerződésben meghatározott módon használhassa az akkumulátor kapacitását. A tulajdonos így előre láthatóbb, szerződéses bevételi komponenst kap.
Szivattyús vízenergia-tározás – olyan tárolási forma, amely az éppen felesleges áramot arra használja, hogy az alsó víztározóból a felsőbe visszaszivattyúzzák a vizet. A víz később ismét leengedhető a turbinákon keresztül, újra energiát termelve.