A papíron létező tervektől a működő akkumulátorokig: így alakul át az energiapiac, és növekszik az energiatárolás értéke
A háztartási villanyszámlák továbbra is súlyos terhet jelentenek, miközben a nagykereskedelmi piacon előfordul, hogy egyes szereplőknek még fizetnek is azért, hogy áramot fogyasszanak. Ez az egyik paradoxon, amelyet a megújuló energiaforrások térnyerése okoz: a nap és a szél akkor termel, amikor tud, nem akkor, amikor a hálózatnak szüksége van rá, és túltermelés idején az árak akár negatívba is fordulhatnak.
HIRDETÉS
HIRDETÉS
Éppen ezért van szükség óriási akkumulátorokra, az úgynevezett BESS-ekre (Battery Energy Storage System), amelyek képesek elnyelni a felesleges energiát, majd később visszatáplálni azt a hálózatba. Szerepük annyira stratégiai, hogy valódi aranylázat indítottak el, amelynek egyik főszereplője Olaszország.
Akkumulátorok: Olaszországban 300 GW csatlakozási kérelem
2025 végére a nagy- és nagyon nagyfeszültségű tárolórendszerekre vonatkozó, a Terna-hoz benyújtott csatlakozási kérelmek összesen 300 GW-ra rúgtak. Ezek közül azonban mindössze 56 kapta meg a végleges jóváhagyást, és csak 6,8 GW állt ténylegesen rajtra kész állapotban.
A már telepített tárolók 7,4 GW teljesítménnyel és 17,9 GWh kapacitással rendelkeztek. Terna becslése szerint 2030-ra mintegy 72 GWh lesz az igény, amely a 2040-re vonatkozó forgatókönyvekben tovább emelkedik.
A 300 GW-nyi igény tehát nem csupán olyan létesítményeket takar, amelyek hamarosan üzembe léphetnek: egyben óriási előfoglalást is jelent a jövő villamosenergia-rendszerére.
A 2025. szeptember 16-i évértékelő uniós beszédében Ursula von der Leyen emlékeztetett arra, hogy 2025-ben Európa több mint 80 GW új megújuló kapacitást telepített, miközben ennek hatszorosa még mindig a hálózati csatlakozásra vár. „Gyorsabban kell beruháznunk. Fel kell gyorsítanunk a hálózati csatlakozásokat. Fejlesztenünk kell a tárolókapacitást” – mondta.
Németországban még látványosabb az akkumulátoros roham
Németországban még szélsőségesebben látszik a folyamat. Csak 2025-ben a hálózatüzemeltetők 18 158 kérelmet kaptak nagyméretű tárolórendszerekre, összesen 573,5 GW teljesítménnyel.
A kiadott csatlakozási ajánlatok 54,2 GW-ot fedtek le, míg a ténylegesen üzemelő, középfeszültségtől felfelé számolt létesítmények teljesítménye 3,6 GW volt.
A Bundesnetzagentur arra is figyelmeztet, hogy a kérelmek egy része duplikált: ugyanaz a fejlesztő több ponton is benyújthatja ugyanazt a projektet, és csak később dönti el, hol épít.
Gyakorlatban tehát a tényleges akkumulátorok előtt magukat az opciókat vásárolják meg.
Amikor megérkeznek a bankok: a tárolás önálló befektetéssé válik
A német Kyon Energy története jól mutatja, milyen gyorsan változott a szektor pénzügyi háttere is. 2024 januárjában a TotalEnergies megvásárolta a céget a három alapítótól: azonnal 90 millió eurót fizetett, és további earn-out kifizetéseket vállalt. Kyon addigra már 770 MW-nyi kapacitást fejlesztett ki, és további 2 GW előrehaladott projektpipeline-nal rendelkezett.
Akkoriban a társalapító Philipp Merk még azt magyarázta, hogy nagy akkumulátorok finanszírozása továbbra is nehéz: a Kyon kezdetben saját tőkéből építette a rendszereket, és csak az üzembe helyezést követően keresett banki refinanszírozást.
Két évvel később a kép egészen más. 2026-ban a TotalEnergies az Allianz Global Investorsnak értékesítette tizenegy Kyon-projekt 50 százalékát, összesen 789 MW és 1 628 MWh kapacitással; júliusban pedig egy mintegy 440 millió eurós project finance konstrukciót jelentettek be, amelyet tíz pénzügyi intézmény jegyzett le.
A strukturált tolling-megállapodások, vagyis az akkumulátor kapacitásának kvázi bérbeadása szerződéses bevételi hányadot garantálnak, és kiszámíthatóbbá teszik a pénzáramlást.
Az igazi érték már az építés előtt megszülethet
Ezt a mechanizmust írja le Stefano Endrizzi, a MergersCorp partnere is, aki rendkívüli pénzügyi műveletekkel, többek között a megújulóenergia-szektor ügyleteivel foglalkozik.
„Kinek van meg az anyagi ereje a megépítéshez? Nagyon keveseknek, talán minden ötvenből egynek” – jegyzi meg. Sokan viszont le tudnak foglalni egy területet, és a projektet „csak papíron” fejlesztik tovább. Az érték így már az építkezés előtt létrejön.
A nagy befektetési alapok, az energetikai cégek és a tervezéssel, kivitelezéssel foglalkozó vállalatok, az EPC-k inkább engedélyezett projekteket vásárolnak, és közvetlenül a fejlesztési fázisba lépnek be: ez a gyakorlatban az idő megvásárlásának módja, amely segít elkerülni az engedélyezési és bürokratikus eljárások útvesztőit.
Olaszországban az első akkumulátoros aukciót elárasztották az ajánlatok
Olaszországban a verseny már jól látható. A 2025 szeptemberében tartott első MACSE-aukción a Terna 10 GWh kapacitást osztott ki, teljes egészében lítiumion-akkumulátorokban.
Az ajánlatok több mint négyszeresen haladták meg a kínált mennyiséget, a súlyozott átlagár pedig 12 959 euró/MWh-év szintre esett, szemben a 37 000 eurós tartalékprémummal: körülbelül 65 százalékos csökkenés.
Közben a tőke is áramlik a szektorba. A Modo Energy 2025-ben 82 BESS-ügyletet számolt össze Európában, szemben az egy évvel korábbi 25-tel; deklarált értékük 8,6 milliárd euró volt. A nyilvánosságra hozott adósságállomány 1,4-ről 6,1 milliárd euróra nőtt, a project finance a tranzakciók felét teszi ki.
Szigorítás a „szellemprojektek” ellen
Az Európai Bizottság mára nyíltan elismeri a problémát. A 2025 decemberében kiadott, hálózati csatlakozásokra vonatkozó iránymutatásban a spekulatív kérelmeket és a be nem érő projekteket a torlódások egyik okaként jelöli meg.
Megemlíti a hálózati kapacitás felhalmozását, az egy projektre érkező többszörös kérelmeket, sőt olyan eseteket is, amikor valaki azért foglal le csatlakozást, hogy a kapcsolódó jogokat később továbbértékesítse.
Az ellensúlyok között érettebb projektkritériumokat, határidőket, bírságokat és olyan pénzügyi letéteket javasol, amelyek elveszhetnek, ha a beruházás végül nem valósul meg.
Olaszország: új szabályok a hálózat „telítődése” ellen
Olaszország már megkezdte a pálya korrigálását. A 2026 februári Számlatörvény olyan reformot vezetett be, amely a hálózat „virtuális telítődése” ellen irányul: a kapacitást véglegesen az engedélyezett projektekhez kell rendelni, és egyes, még éretlen kezdeményezések által megszerzett csatlakozási jogok hatályukat veszíthetik.
A MASE végrehajtási rendeletét szeptember 8-án írták alá; még hátravan az ARERA utolsó szabályozási lépése.
A paradoxon az, hogy a szigorítás éppen azok után az évek után érkezik, amikor Brüsszel és a tagállamok éppen azokat az eljárásokat igyekeztek felgyorsítani, amelyeket ma egyben szelektívvé is kell tenniük.
A RED III irányelv számos engedélyezésnél rövidebb határidőket írt elő, és gyorsított sávot biztosított a megújulók és az erőművekhez kapcsolódó tárolórendszerek számára; Olaszországban idővel az önálló BESS-ek engedélyezési eljárásait is egyszerűsítették.
Energiaprojektek: az egyszerűsítés nem jelenti azt, hogy minden egyszerű
„Óriási munka” – mondja Endrizzi. „Már 4–5 megawatt esetében is több ezer dokumentumról beszélünk.”
Ugyanakkor a projekt fejlesztéséhez szükséges kiadás továbbra is töredéke annak, ami az erőmű megépítéséhez kell, miközben egy engedélyezett projekt önálló értéket szerezhet, és értékesíthetővé válik.
És itt rajzolódik ki a második paradoxon. A sorok „megtisztításához” a hatóságok nagyobb pénzügyi garanciákat és a projektek érettségét igazoló bizonyítékokat kérhetnek. Így viszont a kisebb fejlesztők számára egyre nehezebb hosszú éveken át fenntartani a pozíciójukat, miközben a közműcégek, a befektetési alapok és a nagy vállalatcsoportok rendelkeznek a szükséges tőkével.
A spekuláció elleni küzdelem ezért a piaci koncentrációt is erősítheti.
Földért folyó verseny a megújulók, BESS-ek és adatközpontok számára
A pénzügyi verseny végül visszatér a „földhöz”. A fotovoltaikus, agrivoltaikus és szélenergia-projektek, valamint a BESS-ek helyszíneket és csatlakozásokat keresnek, miközben az adatközpontok is rohamosan növelik a hálózat iránti potenciális igényüket.
A CREA számításai szerint 2024-ben hektáronként mintegy 22 400 euró volt az olaszországi mezőgazdasági földek átlagára, és már érzékelhetően megjelent a megújuló erőművek terjedésének hatása az árakon; egyes esetekben hektáronként 60 000 euró körüli fotovoltaikus ajánlatokat dokumentáltak.
Endrizzi tapasztalata szerint az Észak-Olaszországban 15–25 ezer eurót érő mezőgazdasági területekre, ha energetikai fejlesztés szempontjából érdekessé válnak, már 90–100 ezer eurós árat is kérnek hektáronként.
Mert az új energetikai piacon egy földterület értékét már nem csak az határozza meg, mit lehet rajta megtermelni. Attól is függ, mennyi energia haladhat el mellette, és hogy ma lefoglalható-e rajta egy pozíció a holnap villamosenergia-rendszerében.
A tárolás szótára: fontos fogalmak
GW (gigawatt) - A teljesítményt méri, vagyis azt, hogy egy akkumulátor milyen gyorsan képes energiát felvenni vagy visszaadni.
GWh (gigawattóra) - A kapacitást méri, vagyis azt, hogy egy akkumulátor mennyi energiát tud tárolni. Egy 1 GW-os rendszer, amely négy órán át képes ezt a teljesítményt leadni, 4 GWh kapacitással rendelkezik.
Arbitrázs - Az a mechanizmus, amelynek keretében az akkumulátort akkor töltik, amikor az áram olcsó, vagy amikor az ár negatívba fordul, majd az energiát akkor adják el, amikor az árak emelkednek.
Merchant - Olyan bevétel, amely közvetlenül ki van téve az árampiac mozgásának, és amelyet nem garantál rögzített díjazású szerződés.
Tolling - Az üzemeltető ellenértéket fizet azért, hogy szerződésben rögzített módon használhassa az akkumulátor kapacitását. A tulajdonos így előre láthatóbb bevételi komponenshez jut.
Vízenergia-tározás (szivattyús tározós erőmű) - Olyan tárolási forma, amelyben a felesleges villamos energiát arra használják, hogy vizet juttassanak feljebb, az alsó medencéből a felsőbe. A víz később visszafolyhat a turbinákon keresztül, ismét energiát termelve.