Az északi-sarkvidéki jég olvadása új kereskedelmi útvonalakat nyit, miközben erősödik a verseny az új technológiákhoz szükséges lítiumért, kobaltért és ritkaföldfémekért.
Az éghajlatváltozás már nem pusztán környezeti kérdés. Hatással van a gazdaságra, a társadalomra, az energiaágazatra és a nemzetközi biztonságra is, miközben új geopolitikai egyensúlyokat teremt, és versengést szít a létfontosságú természeti erőforrásokért.
HIRDETÉS
HIRDETÉS
Erre hívja fel a figyelmet Emmanouela Doussi, a Nemzetközi Intézmények professzora, az UNESCO Éghajlat-diplomáciai tanszékének vezetője, hangsúlyozva, hogy a klímaválság tartós probléma, amelynek következményei nem fognak úgy enyhülni, mint más válságok esetében.
„Az éghajlatváltozás gazdasági probléma, mert közvetlenül érinti az államok nemzeti gazdaságait. Társadalmi probléma, mert hatással van a közösségekre. Politikai probléma, és egyben geopolitikai is” – jegyzi meg.
A klímaválság átrendezi a geopolitikai erőviszonyokat
Doussi professzor szerint a hőmérséklet emelkedése és az éghajlat módosulása ma már közvetlenül összefügg az erőforrásokért és a stratégiai térségekért folytatott nemzetközi versengéssel.
A jég olvadása az Északi-sarkvidéken például új lehetőségeket nyit a kereskedelmi útvonalak számára, miközben nő a verseny azokért a nyersanyagokért, amelyekre az új technológiákhoz van szükség, mint például a lítium, a kobalt és a ritkaföldfémek.
Ezzel párhuzamosan a víz és ahhoz való hozzáférés egyre nagyobb geopolitikai jelentőséget kap, és az éghajlatváltozás az élelmiszer-biztonsággal és a népességvándorlással is összefügg.
„Jelenleg egyre nagyobb a versenyfokozódás az új erőforrások felkutatásáért” – magyarázza, példaként említve többek között az Arktiszt, a vizek és folyók körüli feszültségeket, valamint a népességmozgásokat.
A fosszilis energiahordozóktól való elmozdulás új függőségeket teremt
Az éghajlati válság kezelésének központi eleme továbbra is a fosszilis energiahordozóktól való fokozatos eltávolodás. Ez azonban olyan folyamat, amelynek jelentős gazdasági és geopolitikai következményei vannak.
Ahogy Doussi professzor magyarázza, az érdemi átállás a tiszta energiaformákra nem ugyanúgy fog hatni minden államra.
„A fosszilis energiahordozóktól való elszakadás egyes államokat gyengíteni fog” – mondja, hozzátéve, hogy a fosszilis energiahordozókat termelő és exportáló országoknak át kell alakítaniuk gazdaságukat, és új növekedési forrásokat kell keresniük.
Ugyanakkor úgy véli, hogy megerősödnek azok az államok, amelyek jelentős megújulóenergia-potenciállal rendelkeznek – például nap-, szél- vagy geotermikus energiával –, valamint azok az országok, amelyek az új technológiákhoz szükséges nyersanyagokat birtokolják.
„Következésképpen új függőségek és erőviszonyok alakulnak ki” – teszi hozzá.
A nemzetközi diplomácia szerepe
Az éghajlatváltozás elleni fellépés nagyrészt a nemzetközi együttműködésen múlik, amelyet az ENSZ Éghajlatváltozási Keretegyezménye (forrás: görög) intézményesített, és amelyet 2015-ben a Párizsi Megállapodás tovább erősített.
Doussi professzor ugyanakkor rámutat a jelenlegi rendszer korlátaira. Az államok nemzeti terveket nyújtanak be a kibocsátások csökkentésére és az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodásra, amelyeket ötévente felülvizsgálnak, anélkül azonban, hogy a be nem tartásnak valódi szankciói lennének.
Ebben a különösen nehéz geopolitikai környezetben úgy véli, hogy a diplomáciának inkább konkrét intézkedésekre kellene összpontosítania, és kevésbé a folyamatosan új célok kijelölésére.
E keretben a kutatásban, a technológiában és az elektromos összeköttetések területén kialakítandó együttműködések fontosságát hangsúlyozza, amelyek felgyorsíthatják a megújuló energiaforrások térnyerését.
A nagy kibocsátók és az eltérő tempó
Kiemelt szerepe van a legnagyobb kibocsátóknak. Kína, az Egyesült Államok, India és az Európai Unió állnak a nemzetközi erőfeszítések középpontjában, ám eltérő prioritásokkal és politikákkal.
Doussi professzor külön is kitér az Egyesült Államokra, ahol – mint megjegyzi – erősödött a klímapolitikával szembeni szkepticizmus, és nagyobb hangsúlyt kapnak a fosszilis energiahordozók.
Ugyanakkor rámutat, hogy Kína jelentős összegeket fektetett be a tiszta technológiákba, és a zöld ipart a 21. század egyik kulcságazataként kezeli. Ugyanakkor továbbra is beruház a fosszilis energiahordozókba is, ami – szerinte – összetett képet eredményez a globális energiaváltásban betöltött szerepéről.
Görögország egy különösen sérülékeny térségben
Az éghajlati válság Görögország számára földrajzi elhelyezkedése miatt különös jelentőséget kap. A Földközi-tengert a tudományos közösség az éghajlatváltozás hatásainak különösen kitett térségnek tekinti.
Doussi professzor hangsúlyozza, hogy az ország jelentős lépéseket tett a lignites erőművek fokozatos leállítására vonatkozó döntéssel és az igazságos átmenet terveivel, ugyanakkor úgy látja, hogy az elmúlt években ismét nagyobb hangsúlyt kapnak a fosszilis tüzelőanyagok.
Mint mondja, a klímapolitikára nem szabad elszigetelt „zöld” intézkedések soraként tekinteni, hanem olyan átfogó politikai döntésként, amely a gazdaságra, az energiára és a teljes közpolitikai rendszerre hatással van.
„Nem mindig az éghajlatváltozás a hibás”
A klímaválság következményeinek kezelése Doussi professzor szerint legalább olyan fontos kérdés, mint a kibocsátások csökkentése.
A Görögországot az elmúlt években sújtó nagy természeti katasztrófák kapcsán hangsúlyozza, hogy az éghajlatváltozás nem szolgálhat mentségként a tervezés és az infrastruktúrák régóta fennálló hiányosságaira.
„Nem mindig az éghajlatváltozás a hibás” – teszi hozzá, utalva a tartós hiányosságokra, a túlburjánzó jogszabályokra és a sérülékeny térségek elégtelen védelmére.
Víz, élelmiszer és népességmozgások
Doussi professzor szerint a klímaválság legaggasztóbb vetülete az alapvető javakhoz való hozzáférésre gyakorolt hatása.
„Nagyon súlyos gondjaink lesznek az élelmezésbiztonsággal. Gondok lesznek a vízkészletekkel is” – hangsúlyozza.
A vízkészletekre nehezedő nyomás újabb feszültségekhez vezethet az államok között, különösen ott, ahol a folyók és vízgyűjtő területek átlépik az országhatárokat. Jellegzetes példaként említi a Nílust és az feszültségeket Egyiptom és Etiópia között.
Emellett az éghajlatváltozás várhatóan felerősíti a népességmozgásokat, ami újabb kihívást jelent a nemzetközi biztonság és a migrációs áramlások kezelése szempontjából.
A klímaválság tehát olyan összetett kérdéssé válik, amely túllép a környezetpolitika határain. Az energia, a víz, az élelmezésbiztonság, a nyersanyagok és a népességmozgások ma már szorosan összekapcsolódnak, így az éghajlat-diplomácia a nemzetközi kapcsolatok egyre fontosabb területévé válik.