Az EU nagykövetei azt várják a COP31-től, hogy gyorsítsa a tisztaenergia-átállást, növelje az elektrifikációt, triplázza a megújulókat, duplázza a hatékonyságjavulást, és 2030-ig csökkentse a metán- és egyéb nem CO2-kibocsátásokat.
Az Európai Unióban egyre nagyobb aggodalmat kelt, hogy az államok valóban végrehajtják-e a meglévő klímacélokat, miközben készül az ENSZ klímacsúcsára, a COP31-re – derül ki egy, az Euronews birtokába jutott tanácsi dokumentumból.
HIRDETÉS
HIRDETÉS
„(A testület aggodalommal emeli ki), hogy a jelenlegi ambíció és végrehajtás továbbra is elégtelen ahhoz, hogy a felmelegedést 1,5 °C-ra korlátozzuk” – áll a szeptember 14-i keltezésű, a Párizsi Megállapodásra hivatkozó tanácsi következtetések tervezetében.
Hasonló aggodalmakat fogalmazott meg nemrég az ENSZ Környezetvédelmi Programja (UNEP) is, amely arra figyelmeztetett, hogy a világ a globális felmelegedés 1,5 °C-os küszöbét készül átlépni, de még képes korlátozni a magasabb hőmérsékleteket, alkalmazkodni hozzájuk, majd visszatérni azokról.
A nyár elején Wopke Hoekstra klímabiztos úgy fogalmazott, hogy a legutóbbi klímacsúcsok nem hozták meg az éghajlatválság kezeléséhez szükséges sürgős előrelépést, és az eredményeiket a tudományos követelményekhez képest „kiábrándítónak” nevezte.
Antalyában, ahol novemberben rendezik a COP31-et, Brüsszel a Párizsi Megállapodás védelmére készül, és szeretné, ha a 1,5 °C továbbra is a nemzetközi diplomácia középpontjában maradna, ugyanakkor a tervezet szerint a hangsúly egyre inkább az érdemi teljesítésre, a beruházásokra és a végrehajtásra helyeződik át.
Ahelyett, hogy új célokról állapodnának meg, az EU azt szeretné, ha a COP31 konkrét eredményeket hozna: a tiszta energia gyorsabb bevezetését, az átállást a fosszilis tüzelőanyagokról, a villamosítás további erősítését, a megújuló energia kapacitásának megháromszorozását, az energiahatékonysági javulás ütemének megduplázását, valamint a metán- és más, nem CO2-jellegű kibocsátások 2030-ig történő csökkentését.
Az uniós nagykövetek azt szeretnék, ha a COP31 „kézzelfogható előrelépést” hozna a globális ambíciók és a végrehajtás közötti szakadék felszámolásában, és kijelölné az irányt a Párizsi Megállapodás következő ciklusa számára, miközben a 27 tagállam blokkjának vezetői elismerik, hogy puszta vállalások már nem elegendők tevőleges cselekvés nélkül.
A tervezet emellett felszólítja a nagy szennyezőket, hogy növeljék ambícióikat, és mérsékeljék mind a túllépés mértékét, mind annak időtartamát, amelynek sürgős kezelésére az UNEP és sok más klímatudós figyelmeztetett.
„(A Tanács) arra ösztönöz minden felet, különösen a legnagyobb kibocsátókat, hogy a lehető legmagasabb szintű ambícióval járjanak el, és tegyenek meg minden erőfeszítést annak érdekében, hogy visszatérjenek az 1,5 °C-kal összeegyeztethető pályára, valamint hogy a túllépés nagyságát és időtartamát a lehető legkisebbre csökkentsék” – olvasható a tervezett dokumentumban.
Paradox módon a COP31 házigazdája, Törökország továbbra is a fosszilis tüzelőanyagoknak ad elsőbbséget, jóllehet hatalmas potenciállal rendelkezik azok tiszta energiával való kiváltására, és az elmúlt időszakban jelentős sikereket ért el a megújuló energia kapacitásának növelésében – derül ki az ország villamosenergia-szektoráról szerdán közzétett tanulmányból, amelyet a Climate Action Tracker készített.
Energiaátmenet és klímaalkalmazkodás
Miután az EU az Óceánon túli térségekben kialakult feszültségek miatti közel-keleti zavarok következtében a globális árvolatilitás túszává vált, a fosszilis energiahordozókról való átállást immár nem pusztán környezetvédelmi klímapolitikaként, hanem az energiaellátás biztonságának és megfizethetőségének kérdéseként keretezi.
Az Unió álláspontja szerint a megújuló és alacsony szén-dioxid-kibocsátású energiaforrások, az energiahatékonyság és a villamosítás egyszerre erősíthetik az energiabiztonságot, csökkenthetik a stratégiai függőségeket és növelhetik az ellenálló képességet.
A nemzetközi klímapolitikában a Tanács ugyanazt az energiapolitikai irányvonalat követi, amelyet az Európai Bizottság hirdet, noha az Unión belül továbbra is fennállnak bizonyos eltérések olyan, nagy horderejű jogalkotási csomagok kapcsán, mint például a blokk szén-dioxid-piacának jövője vagy a dízel- és benzines üzemű új személyautók és kisteherautók forgalomba hozatalának tilalma.
Az EU azt is hangsúlyozza, hogy az éghajlati ellenálló képesség a biztonságos és prosperáló gazdaságok egyik alapvető előfeltétele, és kiemeli: a kibocsátáscsökkentésnek és az alkalmazkodásnak kéz a kézben kell járnia – ez az a valóság, amellyel az európaiak otthon, a heves hőhullámokkal, erdőtüzekkel és aszállyal tarkított nyár után egyre inkább szembesülnek.
A probléma kezelésére az EU azt szeretné elérni, hogy a COP31-en valamennyi ország nemzeti alkalmazkodási tervét építse be a nemzeti beruházási tervekbe és fejlesztési stratégiákba, ami azt a szélesebb körű felismerést tükrözi, hogy a klímapolitika immár nem csupán a jövőbeli felmelegedés megelőzéséről szól, hanem a már bekövetkező károk kezeléséről is.
A klímafinanszírozás kérdése azonban várhatóan a politikai tárgyalások egyik legnehezebb témája lesz.
A kényes kérdés
A brazíliai COP30 visszhangjaként az EU ismét nagyobb pénzügyi támogatást fog szorgalmazni a fejlődő országok számára, amely a kibocsátáscsökkentést, az alkalmazkodást, valamint a veszteségek és károk kezelését egyaránt lefedi. Megerősíti továbbá azon erőfeszítéseit, hogy megháromszorozza az alkalmazkodási finanszírozást. Ugyanakkor hangsúlyozza: a közpénzek önmagukban nem tudják fedezni a szükséges beruházások volumenét.
A tervezet kiemeli a karbonárazást is, mint a kibocsátások csökkentésének és a pénzügyi áramlások klímavédelmi irányba terelésének hatékony eszközét.
A legnagyobb szennyezők tavalyi, a COP30-ról való távolmaradása után az EU ismét megerősíti elkötelezettségét a multilaterizmus mellett, és reformokat fog sürgetni annak érdekében, hogy a rendszer hatékonyabbá és befogadóbbá váljon – ez várhatóan az egyik legvitatottabb pont lesz.
A jelenlegi geopolitikai helyzetet látva az EU multilaterizmus iránti törekvése arra utal, hogy a COP31-en nemcsak az egyes kibocsátáscsökkentő intézkedésekről folyik majd tárgyalás, hanem az egész nemzetközi klímaarchitektúra védelme is napirenden lesz.
A tervezet közzétételére reagálva Sven Harmeling, a Climate Action Network Europe civil szervezet klímaügyi vezetője üdvözölte, hogy az EU kiáll az 1,5 °C cél, a megújuló energia megháromszorozása, az igazságos átmenet és a klímaalkalmazkodás mellett, ugyanakkor bírálta, hogy a klímafinanszírozás terén továbbra is hiányzik az ambíció.
„A tervezet továbbra is kerüli a központi kérdést: mit fog az EU valójában letenni az asztalra?” – mondta Harmeling.
„Üdvözlendő, hogy megerősíti az alkalmazkodási finanszírozás megháromszorozásának célját, de Európa saját hozzájárulásának egyértelmű tisztázása nélkül a mandátum azt kockáztatja, hogy másoktól többet kér, mint amennyire maga kötelezettséget vállal.”