A Rita Mitsouko duó legendás énekesnője tragikus hirtelenséggel kialakult rákbetegség következtében hunyt el.
Olyan hang, olyan megjelenés, olyan energia és olyan szabadság, amelyek több generációra is maradandó hatást gyakoroltak. Catherine Ringer, a Rita Mitsouko együttes énekesnője és társalapítója 68 éves korában meghalt. Halálhírét gyermekei jelentették be az Agence France-Presse-nek, hozzátéve, hogy a 2026. szeptember 14-ről 15-re virradó éjszakán egy „gyors lefolyású, agresszív rákbetegség” vitte el.
1957-ben, Suresnes-ben született. Apja, Sam Ringer, a Lengyelországban született askenázi zsidó, több koncentrációs táborba is deportálták. Catherine Ringer az ő történetét mesélte el a „C’était un homme” című dalban, a Cool Frénésie albumon.
1979-ben találkozott Fred Chichinnel, és művészi, valamint személyes találkozásukból megszületett a francia zene egyik legeredetibb duója. A Rita Mitsouko gyorsan megteremtett egy sajátos világot, amelyben a rockot, a popot, a funkt, az elektronikát és a sanzont keverték.
A valódi áttörés az 1980-as évek közepén jött el a „Marcia Baïla” című számmal, amely a francia zenei színtér egyik emblémájává vált. A zenekar ezután sorra szállította a slágereket, köztük az „Andy”, a „C’est comme ça” és a „Les Histoires d’A.” című dalokat. Zenéjük, videóklipjeik és sajátos, elütő esztétikájuk révén a Rita Mitsouko olyan jelenséggé vált, amely messze túlnőtt a rock műfajának határain.
2007 novemberében Fred Chichin halála – akit szintén rák vitt el, mindössze 53 évesen – akár pontot is tehetett volna a közös történet végére. Catherine Ringer azonban úgy döntött, továbbra is életben tartja közös repertoárjukat. Szólókarriert folytatott, és rendszeresen visszatért a színpadra a Rita Mitsouko dalaival.
2026-ban is aktívan dolgozott, februárban például Párizsban lépett fel. A Fred Chichinnel közös munkájukból született életművet a továbbiakban is a színpadon akarta képviselni.
Halálával a francia zene egyedülálló alakot veszített. Catherine Ringer neve elválaszthatatlan marad a Rita Mitsoukótól, de attól az egészen sajátos színpadi jelenléttől is, amelyet képviselt: szabad, provokatív, eredeti és a közönség körében rendkívül népszerű.