A hátrányos helyzetű környéken élés összefügghet a rosszabb agyi egészséggel: a leginkább elmaradott területeken élőknél magasabb „agyi életkort”, kisebb agytérfogatot és több érrendszeri károsodásra utaló jelet találtak.
Az, hogy hol élnek az emberek, mérhető nyomot hagyhat az agyukon, derül ki a Radiology című szakfolyóiratban, az Észak-amerikai Radiológiai Társaság lapjában megjelent új kutatásból.
HIRDETÉS
HIRDETÉS
A kutatók csaknem 3000, 18 és 96 év közötti betegről készült agyi MRI-vizsgálatot elemeztek. Az agyi paramétereket az Area Deprivation Index (ADI) pontszámmal vetették össze. Ez egy, a környék szintjén mért társadalmi-gazdasági hátrányossági mutató, amely olyan tényezőket vesz figyelembe, mint a jövedelem, az iskolázottság, a foglalkoztatottság és a lakáskörülmények. Az index nem az egyes lakók helyzetét, hanem magának a településrésznek a viszonyait írja le.
A leginkább hátrányos helyzetű környékeken élők „agykora” magasabb, teljes agytérfogatuk pedig alacsonyabb volt, mint a kevésbé elmaradott területeken élőké.
„Az, hogy Ön hol él, mérhető nyomot hagy az agyán” – mondta (forrás: angol) John-Paul J. Yu, a kutatócsoport egyik tagja. Mint mondta, az egyén környezete „egyértelmű, számszerűsíthető következményekkel jár az agykorára, és ezen keresztül az agy egészségére”.
Az eredmények tovább erősítik azt a bizonyítékot, hogy a születés, az élet, a munka és az idősödés körülményei hosszú távon alakíthatják az idegrendszer egészségi állapotát.
A kutatók a fehérállományi hiperintenzitások – az MRI-felvételeken látható, apró agyi erek károsodásával összefüggő fényes foltok – nagyobb térfogatát is kimutatták a leginkább hátrányos helyzetű környékeken élők körében.
„A fehérállományi hiperintenzitások lényegében az agyban jelentkező kardiovaszkuláris károsodás lábnyomai” – magyarázta Yu, rámutatva az olyan tényezőkre, mint a magas vérnyomás, a rossz alvás és a krónikus stressz, amelyek idővel befolyásolhatják az agy vérellátását.
A nagyobb mennyiségű fehérállományi hiperintenzitás a memóriazavar, a kognitív problémák és a demencia fokozott kockázatával hozható összefüggésbe.
Yu szerint ezért figyelembe kell venni a környék hátrányos helyzetét az egészségügyi beavatkozások és a közpolitikai döntések tervezésekor.
„A környék hátrányos helyzete, amelyet az ADI-hez hasonló indexek számszerűsítenek, fontos meghatározó tényező, mert az egyéni viselkedésen túlmutató, felhalmozódott strukturális egyenlőtlenségeket tükröz, amelyek hozzájárulnak a klinikai kimenetelekben megmutatkozó különbségekhez” – tette hozzá.