A „Cortaderia selloana” feltűnő tollas virágairól ismert, és régóta dísznövényként ültetik. Terjedése azonban árt a biodiverzitásnak, növeli a kezelési költségeket, ezért szakértők sürgős beavatkozást sürgetnek.
Évtizedeken át a pampafű elsősorban dísznövényként ismerték. A rajta fejlődő hatalmas bugák miatt rendszeres szereplője lett a kerteknek, újabban pedig a lakásokba kerülő dekorációs kompozícióknak is. Ami azonban sokak számára ma is látványos növény, az Portugáliában egy invazív, idegenhonos faj, amely gyors terjedésre képes, és egészségügyi kockázatokkal is járhat.
HIRDETÉS
HIRDETÉS
Tudományos neve Cortaderia selloana, és a legújabb adatok szerint ez az invazív növény már legalább 208 portugáliai településen megjelent a szárazföldi országterületen, egy 2025-ben készült tanulmány (forrás: portugál) alapján. A valós szám azonban ennél magasabb is lehet, mivel a rendelkezésre álló térképek a lakosság terepen végzett bejelentéseire épülnek.
A faj terjedése különösen a tengerparti térségekben látványos. Hélia Marchante biológus, a Coimbrai Politechnikai Egyetem Agrártudományi Főiskolájának oktatója, az invazív növények szakértője az elmúlt évtizedekben tapasztalt gyors változásról számol be. Azok a területek, ahol korábban csak elszórtan fordultak elő egyes példányok, mára sűrűn benépesült állományokká alakultak.
„Rendkívül gyorsan terjedő faj” – mondja az Euronewsnak adott nyilatkozatában. Más invazív növényekkel ellentétben, amelyek például az erdőtüzekből húznak hasznot, a pampafű – vagyis a cortadéria – különösen hatékony előnyre tett szert: „Csak a szélre van szüksége.”
Egy növény, amely „megtanult kiszabadulni” a kertekből
Az invázió története jól érzékelteti a probléma mai nagyságát. A Dél-Amerikából származó cortadériát eredetileg dísznövényként telepítették a világ különböző részein. Évtizedeken át az, hogy a kertekben kizárólag nőivarú tövek voltak jelen, korlátozta a faj szaporodóképességét.
Hélia Marchante szerint a helyzet a múlt század végén változott meg, amikor, mint fogalmaz, „szinte bizonyosan véletlenül” hermafrodita, „pollenadó” példányokat is behoztak. A nőivarú növények megtermékenyítése innentől kezdve nagy mennyiségű magot eredményezett.
„Onnantól kezdve már csak a szélre van szüksége, a többit a szél elvégzi” – foglalja össze a kutató.
A folyamat minden évben megismétlődik. Virágzáskor a pollentermelő tövek nagy mennyiségben juttatják a pollent a levegőbe. A nőivarú növényeken a megtermékenyítés után minden egyes virágból mag képződhet. A bugák gyakorlatilag szállítórendszerként működnek: apró magvak ezrei sodródhatnak a széllel, és új területeket hódíthatnak meg.
A terjedés azonban nem csupán a természetes jelenségek következménye. Az emberek, akik díszítésre viszik magukkal a bugákat, valamint a járművek, ruhák vagy különféle eszközök akaratlanul is hozzájárulhatnak ahhoz, hogy magvak kerüljenek más helyszínekre.
„Már önmagának a növénynek a mozgatása is terjesztési kockázatot jelent” – figyelmeztet Hélia Marchante, megemlítve azokat az eseteket is, amikor a bugákat a lakásba viszik.
A pampafű ma már nem pusztán dísze a tájnak. Egyszerre invazív faj is, amely alapjaiban képes átalakítani azokat az ökoszisztémákat, ahol megtelepszik. Amikor az elszórt példányokból kiterjedt állományok lesznek, olyan sűrűvé válik a növényzet, hogy kiszorítja a többi fajt, amelyek ezeken a területeken már nem tudnak fennmaradni.
A hatás az állatvilágra is kiterjed, mivel a levelek éles szélei és a sűrű állomány megnehezíthetik az állatok mozgását.
Vannak kevésbé szemmel látható következmények is. Hélia Marchante szerint egyes vizsgálatok azt mutatják, hogy a faj megváltoztathatja a tápanyagkörforgást, módosíthatja a talaj összetételét és az ott élő mikroorganizmusokat.
A gond nem áll meg a környezetnél
Az invázió környezeti vonatkozása csak a történet egyik fele. A cortadéria az egészségre is hatással van.
Mário Morais de Almeida immunoallergológus szakorvos, az Allergia Világszervezetének elnöke elmagyarázza, hogy a pampafű a pázsitfűfélék családjába tartozik, ezért pollenje az arra érzékeny embereknél tüneteket válthat ki.
„Valóban igaz, mivel pázsitfűféléről van szó, a szél hatására nagy mennyiségű pollent juttat a levegőbe, ami sokaknál kifejezett allergiás panaszokat idézhet elő.”
A probléma súlyát az adja, hogy a cortadéria virágzási időszaka eltér a megszokottól. A Portugáliában leggyakoribb fűfélék tavasszal és a nyár elején vannak jelen nagy számban, a cortadéria viszont a nyár végéig, sőt az őszbe nyúlóan is fenntartja az allergéneknek való kitettséget.
A szénanáthában vagy allergiás kötőhártya-gyulladásban szenvedők esetében a kitettség tüsszögést, viszketést, orrfolyást, orrdugulást, vörös, könnyező szemeket okozhat. Asztmás betegeknél a pollen belégzése légúti tüneteket és súlyosabb rohamokat válthat ki.
„Ez a fűfaj rendkívül nagy mennyiségű pollent képes kibocsátani, ráadásul a nyár során, egészen az őszig” – hangsúlyozza Mário Morais de Almeida.
Az orvos ugyanakkor kiemeli, hogy jelenleg nincs olyan, kifejezetten a pampafűre vonatkozó epidemiológiai adat, amely pontosan megmutatná, hány allergiás eset köthető ehhez a fajhoz Portugáliában. Ami rendelkezésre áll, az a pázsitfűfélék okozta allergiákról szóló tudás, a klinikai tapasztalat és az a bizonyíték, hogy a faj pollenje erősen allergén.
„Jelen pillanatban nincs olyan bizonyítékunk, amely közvetlenül a pampafűhöz kötné a megbetegedéseket” – teszi hozzá, ugyanakkor rámutat arra is, hogy az allergiás panaszok időben elhúzódni látszanak. A klímaváltozás, a különböző pollenfajták és más légköri tényezők együttesen összetettebbé teszik a képet.
A szél általi terjedés miatt a hatás nem feltétlenül korlátozódik a növény közvetlen környezetére. Hélia Marchante szerint a magvak erős szélben akár több kilométert is megtehetnek, miközben a pollen szintén nagy távolságokra juthat el.
Ehhez társul, hogy az emberek akaratlanul is hozzájárulhatnak a pollen szállításához.
„Leszedik a bugákat, mert nagyon szépek, befestik, hazaviszik” – meséli a biológus. A magvak terjesztésén túl ez a gyakorlat allergén anyagokat is a lakóterek belsejébe juttathat.
Mário Morais de Almeida ezért különösen fontos tanácsot fogalmaz meg: a bugákat ne vigyék be a lakásba, és kerülni kell a növény fölösleges mozgatását, manipulálását. A faj nemcsak allergén potenciállal bír, levelei önmagukban is elég élesek ahhoz, hogy sérüléseket okozzanak.
„A növény látványos, tetszetős megjelenése” nem feledtetheti a vele járó kockázatokat – teszi hozzá az orvos.
Veszélyes még egy évet várni
Hélia Marchante szerint az egyik legnagyobb nehézséget éppen az idő múlása jelenti. Minél tovább nő egy növény, és minél több magot hoz, annál nagyobb az esélye annak, hogy a közelben újabb példányok jelenjenek meg, és az elfoglalt terület tovább növekedjen.
„Minden egyes tő, amely magára hagyva áll egy félreesőbb helyen, újabb ezernyi magot hoz, amelyek kicsíráznak, és jövőre új növényeket eredményeznek” – magyarázza, majd megismétli: „Ha most nem cselekszünk, az azt jelenti, hogy jövőre a beavatkozás sokkal nehezebb, sokkal drágább és sokkal súlyosabb lesz.”
A stratégiának nem feltétlenül az a célja, hogy egyszerre próbálják meg felszámolni az összes, már kialakult nagy állományt. A biológus elsősorban a magányosan álló tövek és a kisebb, széleken megjelenő gócpontok azonosítását és eltávolítását tartja szükségesnek. Így lehet megakadályozni, hogy ezek a foltok újabb kiindulópontként szolgáljanak a faj további terjedéséhez.
Azokon a területeken, ahol a faj régóta jelen van, a teljes kiirtás jóval nehezebb, sőt a szakértő szerint szinte lehetetlen. Ilyenkor a megoldás a folyamatos kontroll és az ismételt beavatkozás.
„Úgy látom, óriási mozgásterünk van még, hiszen nagyon sok helyen csak kisebb gócpontok és magányos tövek találhatók” – fogalmaz.
A beavatkozás időzítése ugyancsak kulcsfontosságú. Ha csak a bugákat vágják le azután, hogy a magvak már kiszabadultak, az rengeteg munkát jelent, miközben a terjedést nem akadályozza meg.
„Ahhoz, hogy biztosan el lehessen távolítani ezt a növényt, van egy idősáv, még május előtt; ebben az időszakban kell gyökerestül kitépni” – magyarázza.
Majd egyértelmű üzenetet fogalmaz meg: „Valójában azt mondom: szedjék ki, tépjék ki gyökerestül, mindent, mindig teljes egészében távolítsák el, ezt szeretnénk.”
A magvak szóródásának időszakában azonban minden beavatkozást úgy kell megtervezni, hogy maguk a felszámolási munkák se segítsék elő a további terjedést.
Betiltott faj, amely mégis jelen van
A cortadéria 2019 óta szerepel a nemzeti invazívfaj-listán (forrás: portugál). A jogszabály többek között tiltja a faj birtoklását, ültetését, kereskedelmét és a természetbe való kihelyezését.
A gyakorlatban azonban továbbra is könnyű pampafüvet találni magánkertekben, önkormányzati zöldfelületeken, ipari övezetekben, útmenti sávokban és más területeken.
Hélia Marchante szerint a jogszabályok ismeretének hiánya és a gyenge ellenőrzés is akadályozza a faj hatékony visszaszorítását.
Koordinációs problémák is adódnak. Egy önkormányzat például eltávolíthatja a növényeket egy általa kezelt parkból, majd ugyanazon a településen magánterületeken vagy más szervezetek által kezelt infrastruktúrák mellett talál újabb példányokat.
Az inváziónak társadalmi-gazdasági vetülete is van, mivel a nagyra nőtt cortadéria-tövek jelenléte megnehezíti, és költségessé teszi a növényzet kezelését, különösen azokon a helyeken, ahol a vegetációt a tűzmegelőzés érdekében rendszeresen vissza kell vágni.
Már futnak olyan projektek, mint a LIFE COOP Cortaderia (forrás: portugál), amely portugál, spanyol és francia intézmények együttműködésével próbálja visszaszorítani az invazív fajt, és több önkormányzat is végez irtási munkákat. A kutató szerint azonban átfogó, összehangolt stratégiára van szükség.
A Természetvédelmi és Erdészeti Intézet (ICNF) kidolgozott egy Országos Cselekvési Tervet a cortadéria visszaszorítására a 92/2019-es számú törvényerejű rendelet (forrás: portugál) alapján, ám a hivatalos kihirdetés és a végrehajtás késedelmet szenved.
A biológus azt reméli, hogy a hamarosan elfogadásra kerülő, idegenhonos invazív fajok elleni országos cselekvési terv egyértelműen kijelöli majd a prioritásokat, a felelősségi köröket és a beavatkozási módokat.
Ahhoz, hogy ezek az intézkedések valóban hatékonyak legyenek, szerinte elengedhetetlen, hogy a tervet finanszírozási mechanizmusok egészítsék ki. Ezek tennék lehetővé, hogy az önkormányzatok, civil szervezetek, helyi közösségi tanácsok, az utak kezeléséért felelős szervek, sőt a magánszemélyek is vállalni tudják az eltávolítás költségeit.
„Egy-egy hatalmas cortadéria tövének eltávolításához gyakran mini forgókotróra, markológépre van szükség” – magyarázza, rámutatva, hogy egyes példányok mérete miatt a visszaszorítás olyan költséges műveletté válik, amelyet nem mindenki tud megfizetni.
Mit tehet, aki cortadériát talál?
A lakosság számára az első ajánlás, hogy ne ültessék és ne mozgassák a fajt. Akinek pampafű van a kertjében, célszerű gondoskodnia az eltávolításáról, nagyobb példány esetén lehetőleg szakmai segítséggel.
Azok, akik közterületen látnak példányokat, a faj terjedésének feltérképezéséhez is hozzájárulhatnak. Hélia Marchante az iNaturalist (forrás: portugál) platform használatát javasolja, ahol a növényről készült fotót és annak pontos helyét lehet rögzíteni. Ezek az adatok olyan térképeket alapoznak meg, amelyek később a beavatkozási prioritások kijelöléséhez szolgálnak alapul.
„Ez rendkívül fontos, amikor stratégiát akarunk kidolgozni az irtására” – emeli ki.
Amíg a növényt nem távolítják el, a bugák magok szórása előtti levágása átmenetileg csökkentheti a terjedést. Ez azonban csak ideiglenes intézkedés. „A bugák eltávolítása önmagában nem megoldás” – hangsúlyozza a biológus. „A cél mindig az kell legyen, hogy az egész növényt gyökerestül távolítsák el.”
A légúti allergiában szenvedők számára Mário Morais de Almeida azt tanácsolja, hogy a magas pollenkoncentrációjú időszakokban mérsékeljék a kitettséget. Bizonyos helyzetekben hasznos lehet maszk és védőszemüveg viselése, valamint az allergiás betegek esetében az előírt gyógyszeres kezelés pontos betartása.
„Tudjuk, hogy a kora reggeli órákban és késő délután a legmagasabb a pollenkoncentráció. Ezekben az időszakokban célszerű kerülni a lakások szellőztetését, mert ilyenkor könnyen szennyezhetjük a belső légteret. Ha autóval közlekedünk, érdemes inkább zárt ablakokkal utazni, motoros közlekedésnél pedig teljes bukósisakot és védőszemüveget használni” – ajánlja az immunoallergológus.
Az orvos a speciális időjárási helyzetekre is felhívja a figyelmet. Viharos időszakokban a magas páratartalom elősegítheti a pollenszemcsék fragmentálódását, így azok könnyebben belélegezhetők, ami az arra érzékenyeknél súlyosabb légúti tüneteket válthat ki.