A bogotái kormányok eddig rendre megtagadták a közvetlen amerikai katonai beavatkozás lehetőségét a drogkartellek ellen, arra hivatkozva, hogy az ország maga is elbánik a problémával. Ez azonban sosem lett így, és most változás látszik a szuverenitási vitában.
Alig néhány nap kellett ahhoz, hogy az új kolumbiai elnök látványosan új alapokra helyezze az Egyesült Államokkal fennálló kapcsolatokat. Abelardo De La Espriella szakít elődje béketárgyalásokra építő politikájával, és Washington segítségével katonai erővel támadná a drogkereskedő és gerillacsoportokat.
HIRDETÉS
HIRDETÉS
Az Egyesült Államok akár közös katonai műveleteket is indíthat Kolumbiával az országban működő fegyveres szervezetek ellen – erről Pete Hegseth amerikai védelmi miniszter beszélt az amerikai vezetésű Americas Counter-Cartel Coalition panamai találkozóján.
Hegseth szerint Bogotá engedélyezte az olyan közös katonai műveleteket, amelyek célja „terroristák és terrorhálózatok megsemmisítése”. Arra a kérdésre, hogy szóba kerültek-e közös csapások például a marxista Nemzeti Felszabadítási Hadsereg, az ELN, illetve az egykori FARC-ból kivált fegyveres csoportok ellen, az amerikai miniszter igennel válaszolt.
Ez lényegesen több a korábban megszokott amerikai hírszerzési, kiképzési vagy pénzügyi segítségnél. Hegseth megfogalmazása szerint az Egyesült Államok által terroristának minősített szervezetek – az érintett ország kormányával együttműködve – legitim amerikai katonai célpontokká válhatnak.
Az új kolumbiai vezetés láthatóan kész elfogadni ezt a logikát. Jorge Eduardo Mora védelmi miniszter, nyugalmazott vezérőrnagy Panamában úgy fogalmazott, elérkezett az idő, hogy a „narkoterrorista kartellek” ne csak Kolumbiával, hanem az Egyesült Államok vezette egész amerikai kontinens képességeivel találják szembe magukat.
Egy hét alatt fordult meg Kolumbia külpolitikája
A látványos közeledés hátterében mindenekelőtt az augusztus 7-én hivatalba lépett új államfő, Abelardo De La Espriella áll. Az új kormány rendkívüli körülmények között kezdi meg működését, miután Kolumbia nyugati részét a héten 7,4-es erősségű földrengés rázta meg, amely több mint 250 ember életét követelte, és súlyos károkat okozott. Így De La Espriella egyszerre kényszerül kezelni egy természeti katasztrófát és az ország régóta húzódó biztonsági válságát.
A jobboldali ügyvéd és üzletember – akit hívei El Tigre, vagyis „A Tigris” néven emlegetnek – politikai tisztséget korábban soha nem viselt, és részben éppen azzal nyerte meg a választást, hogy gyökeres szakítást ígért Gustavo Petro baloldali kormányának politikájával. Kampányának központi témája a közbiztonság helyreállítása, a fegyveres csoportok felszámolása és a kábítószer-termelés visszaszorítása volt.
Beiktatási beszédében már egyértelművé tette, hogy a Petro-kormány által követett tárgyalásos politika korszakát lezártnak tekinti. A fegyveres és narkoterrorista csoportoknak szerinte két lehetőségük maradt: vagy alávetik magukat a törvénynek, vagy szembekerülnek a kolumbiai állam teljes erejével. Azt is megígérte, hogy ismét engedélyezi a kokacserjék légi permetezéssel történő irtását.
De La Espriella egyúttal azonnal bejelentette Kolumbia csatlakozását Donald Trump Shield of the Americas kezdeményezéséhez is. Az amerikai vezetésű regionális biztonsági programból Petro Kolumbiája kimaradt; az AP szerint Bogotá most annak 19. tagja lesz.
Washington szinte azonnal honorálta a politikai fordulatot. A Trump-kormány egymilliárd dollár értékű biztonsági támogatást tervez Kolumbiának, ami önmagában is jelzi, milyen stratégiai jelentőséget tulajdonít az új bogotái vezetésnek.
Egy amerikai tisztviselő a Reutersnek egyenesen azt mondta, hogy az új együttműködés idővel még a legendás Plan Colombia kereteit is meghaladhatja.
Petro alatt mélypontra süllyedt a kapcsolat
A fordulat azért különösen látványos, mert Donald Trump és De La Espriella elődje, Gustavo Petro viszonya időnként már nyílt ellenségeskedéssé fajult.
2025 januárjában például Petro először nem engedett leszállni két, kitoloncolt kolumbiaiakat szállító amerikai katonai repülőgépet. Trump válaszul 25 százalékos – később akár 50 százalékosra emelendő – vámokkal, vízumkorlátozásokkal és más szankciókkal fenyegette Kolumbiát. Bogotá végül visszakozott, és elfogadta a hazatoloncoltak átvételét.
Ősszel ennél is súlyosabb konfliktus következett. Trump azzal vádolta Petro kormányát, hogy nem tesz eleget a kábítószer-kereskedelem ellen, az Egyesült Államok pedig Kolumbiát azon országok közé sorolta, amelyek Washington szerint bizonyíthatóan nem teljesítették megfelelően nemzetközi drogellenes kötelezettségeiket. Trump később a segélyek leállításával és további vámokkal is fenyegetett.
A konfliktushoz hozzájárult az amerikai hadsereg új, agresszívebb drogellenes stratégiája is. Petro élesen bírálta azokat az amerikai csapásokat, amelyeket a Karib-tengeren feltételezett kábítószer-szállító hajók ellen hajtottak végre, és vitatta Washington állítását arról is, hogy az egyik megtámadott hajó az ELN-hez tartozott.
A két ország között tehát nem egyszerű diplomáciai nézeteltérés alakult ki, hanem alapvető stratégiai vita arról, hogyan kell kezelni a drogkereskedelmet és a vele összefonódott fegyveres szervezeteket.
Petro békét keresett, De La Espriella győzni akar
Gustavo Petro úgynevezett „Total Peace” – teljes béke – politikájának alapgondolata az volt, hogy Kolumbia több mint hat évtizedes belső háborúját nem lehet pusztán katonai eszközökkel befejezni. Kormánya ezért párhuzamos tárgyalásokat próbált folytatni az ELN-nel, a FARC egyes szakadár csoportjaival és más fegyveres szervezetekkel.
Az elképzelés mögött komoly történelmi tapasztalat állt: a kolumbiai állam évtizedeken át próbálta katonailag felszámolni a gerillamozgalmakat, változó sikerrel, miközben a konfliktus újabb és újabb formákban termelődött újra.
Csakhogy Petro programja nem hozott áttörést. Az ELN-nel folytatott tárgyalások akadoztak, több területen ismét erősödtek a fegyveres csoportok, a kokaültetvények pedig továbbra is hatalmas területet foglalnak el. Maga De La Espriella is éppen azzal kampányolt, hogy Petro politikája időt és mozgásteret adott ezeknek a szervezeteknek.
A drogpiaci háttér sem kedvez a békés megoldásoknak. Az ENSZ Kábítószer- és Bűnügyi Hivatala szerint a kolumbiai kokatermesztés 2023-ban már 253 ezer hektárt ért el, a potenciális kokaintermelés pedig egyetlen év alatt 53 százalékkal, mintegy 2664 tonnára emelkedett. A 2024-es adatok szerint a kokatermő terület további 3,5 százalékkal nőtt.
Ráadásul nem egyszerűen arról van szó, hogy több kokacserjét termesztenek. A termelési technológia is hatékonyabbá vált, miközben a világ kokainpiaca gyorsan növekszik. Az UNODC szerint a kokain jelenleg a világ leggyorsabban bővülő illegális kábítószerpiacai közé tartozik.
Ez magyarázza, hogy Washington számára Kolumbia ismét elsőrendű biztonságpolitikai kérdéssé vált.
Visszatérhet a Plan Colombia logikája
Az amerikai–kolumbiai kapcsolatokban mindez erősen emlékeztet a század elejére.
Az 1999–2000 körül elindított Plan Colombia eredetileg egyszerre volt drogellenes, államépítési és biztonsági program. Washington pénzt, kiképzést, hírszerzési támogatást, helikoptereket és más katonai eszközöket biztosított Bogotának, miközben a kolumbiai biztonsági erők egyre nagyobb nyomást gyakoroltak a FARC-ra és más fegyveres szervezetekre.
A program eredményességéről máig vita folyik. Katonai szempontból jelentősen hozzájárult a kolumbiai állam megerősödéséhez és a FARC visszaszorításához, ami később lehetővé tette a 2016-os békemegállapodást. A kokaintermelést viszont nem tudta tartósan felszámolni: az ültetvények részben más területekre költöztek, a piac pedig alkalmazkodott.
Most viszont még ennél is messzebb mehet az együttműködés. A Plan Colombia idején Washington mindenekelőtt segítette a kolumbiaiakat abban, hogy ők harcoljanak. Hegseth mostani kijelentései alapján viszont elképzelhető, hogy bizonyos esetekben amerikai katonai erő közvetlenül is részt vesz kolumbiai célpontok elleni műveletekben. Ez politikailag és jogilag minőségi változás.
Trump újra saját biztonsági övezetének tekinti a nyugati féltekét
Kolumbia ezért egy nagyobb amerikai stratégia egyik fontos elemévé válhat. Hegseth Panamában ismét elővette a Monroe-doktrína gondolatát, amelynek eredeti, 1823-as változata azt üzente az európai hatalmaknak, hogy az Egyesült Államok nem fogad el további külső beavatkozást az amerikai kontinensen.
A Trump-kormány ennek modern változatát már tréfásan „Donroe-doktrínának” nevezi. A Pentagon értelmezésében azonban ma már nemcsak idegen államok, hanem drogkartellek, terrorista szervezetek és más külső befolyási kísérletek is olyan fenyegetések lehetnek, amelyekkel szemben Washington kész katonai eszközöket alkalmazni.
Ebben a rendszerben Kolumbia különleges helyet foglal el. Egyszerre rendelkezik csendes-óceáni és karibi kijárattal, közel van Közép-Amerikához, közös határa van Venezuelával, és továbbra is a világ kokainellátásának legfontosabb kiindulópontja.
De La Espriella számára az Egyesült Államokkal kialakuló szövetség ezért nem pusztán ideológiai közeledés Trumphoz. Olyan katonai, hírszerzési, technológiai és pénzügyi erőforrást kínál, amellyel gyors eredményeket próbálhat felmutatni választási ígéreteinek legfontosabb területén, a közbiztonságban.
Washington számára pedig ritkán adódik ennyire készséges partner Latin-Amerika egyik stratégiailag legfontosabb országában.
A kérdés inkább az, hogy a keményebb fellépés valóban képes-e megtörni a kolumbiai drogipar gazdasági és társadalmi hátországát, vagy ismét az történik, ami már többször: egy-egy kartellt vagy gerillaszervezetet felszámolnak, helyére pedig néhány év alatt új szereplők lépnek.
Az új kolumbiai elnök mindenesetre nem ezt a dilemmát akarja először megoldani. De La Espriella abból indul ki, hogy mielőtt újra békéről lehet beszélni, az államnak előbb vissza kell szereznie azt a katonai fölényt, amelyből egyáltalán érdemes tárgyalni. Ehhez ismét Washington segítségét kéri.