Az előző évben még hevesen kakaskodó elnökök most egy barátságos találkozón egyeztettek a Fehér Házban, és úgy fest, hogy a harcias kolumbiai vezető beadta a derekát, és egyesítik az erőket a drogkartellek ellen.
A személyes találkozó nyílt hízelgéssel kezdődött, amikor a kolumbiai elnök dicsérte az Ovális Iroda új arculatát, ami teljesen Trump keze nyomát viseli, és kiemelte az aranyfüstös díszítések szépségét és eleganciáját. Tetszett neki a kávéasztalon díszelgő új elnöki különgép modellje is, amit Katar ígért meg az amerikai elnöknek. „Sokkal szebb lett, mondtam is neki [Trumpnak], hogy milyen jó tervező” – mondta Petro.
A két vezető most találkozott először személyesen, azután, hogy Trump hivatalba lépése óta verbális adok-kapok zajlott a két kormány között, olykor nyílt amerikai fenyegetésekkel fűszerezve, ha Kolumbia nem tesz azonnali lépéseket a drogkartellek megfékezésére. Petro visszavágásai sem voltak barátságosak, amikor törvénytelen beavatkozással és a nemzeti szuverenitás megsértésével vádolta Donald Trumpot. A fenyegetésekre reagálva Petro egy ponton azt mondta, hogy „ha kell, újra fegyvert fog” a hazája védelmében, utalva saját gerillaharcos múltjára.
Ha felidézzük Trump egyik korábbi nyilatkozatát, mely szerint „Kolumbia nagyon beteg, és egy beteg ember vezeti, aki kokaint készít és eladja az Egyesült Államoknak, de nem fogja már sokáig csinálni”, majd katonai akcióit is emlegetett, akkor a keddi találkozó valóban egy teljesen új fejezetet nyithat meg.
A két elnök januárban telefonbeszélgetést folytatott, melyet mindketten pozitívan írtak le, és Petro már akkor jelezte, hogy ellátogat Washingtonba, de ez meglepően gyorsan történt. Kivált, hogy a kolumbiai elnök október óta személyes szankciós listán szerepel az Egyesült Államokban, ezért elvileg be sem léphetne az USA-ba.
A januári hívástól a személyes egyeztetésig mindössze 27 nap telt el, ami kifejezetten gyors tempónak számít egy fenyegetésekkel terhelt kétoldalú viszonyban. Ilyen súlyú konfliktusok esetén az államfői találkozót hónapokig tartó, alacsonyabb szintű előkészítés előzi meg., ezért a mostani hirtelen egyeztetés egy válságkezelési kényszerre utal, amit gyors intézkedések követhetnek.
Trump hétfőn azt nyilatkozta, hogy a kolumbiai vezető hangneme teljesen megváltozott, burkoltan célozva arra, hogy Nicolás Maduro venezuelai elnök elrablása lehetett olyan üzenet, ami jobb belátásra késztette Petrót, mert annak volt a félreérthetetlen jele, hogy Donald Trump nem sokat teketóriázik a katonai erő alkalmazásával az USA déli érdekszférájában.
Az amerikai haderő a megelőző hónapokban nem csak a karibi térségben, de a Csendes-óceánon is végrehajtott támadásokat kábítószerkereskedőnek tartott hajók és bárkák ellen, vagyis Kolumbia partjaihoz közel, ami ellen Petro szintén tiltakozott.
Most viszont a kolumbiai elnök egyik segédtisztje már olyan sajtóanyagot mutogatott, aminek felrata ez volt: „KOLUMBIA: Amerika első számú szövetségese a kábítószer-terroristák ellen”.
A fő-fő kérdés: megengedi-e Kolumbia az amerikai katonai beavatkozást az országban?
Erre egyelőre nincs válasz, de Kolumbia korábban azt mondta, hogy szó sem lehet idegen haderő bevetéséről a drogkartellek ellen. Kérdés, hogy Petro elnök enged-e valamelyest ebből a merev álláspontból. Kolumbia Major Non-NATO Ally, azaz magas szintű partneri státusszal illeszkedik az amerikai biztonsági rendszerbe, de rendszeresek a viták, hogy a katonai akciók kinek a hatáskörébe tartozzanak.
Kolumbia azt állítja, hogy erre egyedül is képes, míg az USA szerint a növekvő drogkiáramlás nem igazolja ezt a vállalást. Kolumbia a világ legnagyobb koka-termelője, amely a kokain fő összetevője, és az országban számos olyan erőszakos csoport is működik, melyeket az Egyesült Államok terrorszervezetként tart nyilván.
Petro elnöksége alatt nőtt a kokatermelés, noha a pontos számok vitatottak. Bogotá azzal érvel, hogy fokozta a lefoglalásokat és kifinomultabb elhárító intézkedéseket hozott, miközben Trump azt kifogásolja, hogy leállt a kiirtásos politika, vagyis az ültetvények katonai eszközökkel való elpusztítása.
Az USA vélhetően ehhez nyújthatna jelentős segítséget, viszont Kolumbia elvárná a vidéki termelők kártalanítását. Annak valószínűsége, hogy amerikai szárazföldi erőket vessenek be a kartellek ellen, gyakorlatilag kizárható.