Az Európai Parlament Patrióták Európáért képviselőcsoportjának tagja, Gerolf Annemans az Euronewsnak írt véleménycikkében azt írta, Orbán a centralizációval szembeni ellenállás szimbólumává vált.
Lehet, hogy brüsszeli felsőházi körökben paradoxonként hangzik, de egy Orbán-győzelem inkább jó hír lenne Európának. Kevés európai választás vált ki annyi kommentárt a határokon túl, mint a magyarországi.
HIRDETÉS
HIRDETÉS
Orbán Viktor a centralizációval szembeni ellenállás szimbólumává vált
Orbán Viktor nem csupán egy újabb nemzeti vezető, aki újraválasztásra pályázik. Valójában a centralizációval szembeni ellenállás szimbólumává vált, ezért van az, hogy egy újabb Orbán-győzelem nem csak Magyarországon számítana.
Hiszen a von der Leyen-bizottság gyorsan a végletekig feszíti az európai együttműködés gondolatát és fogalmát. A szerződéses hatásköröket tömegesen megsértik. Nemcsak az Uniót alakították át katonai szövetséggé, hanem a hatáskörök túllépése olyan területeken is nap mint nap látható, mint az oktatás, az egészségügy vagy a szociális lakhatás.
Egy Orbán-győzelem megőrizné a Tanácson belüli kulcsfontosságú erősséget
Mindezt a (többéves) költségvetés bővítése kíséri, talán abban a reményben, hogy az adósságfelhalmozás egy "Hamilton-momentumhoz", a központosított európai állam elkerülhetetlen megteremtéséhez vezet. A kilépésen kívül csak két lehetőség van a von der Leyen-féle hatalomátvétel ellensúlyozására: vagy egy bizalmatlansági indítvány többsége von der Leyen ellen (sokkterápia), vagy egy (teljes körű) lázadás a Tanácson belül, ahol a tagállamoknak (még) van beleszólásuk a meglévő intézményeken belül. Ezért egy Orbán-győzelem a magyar választásokon mindenekelőtt arról szól, hogy a Tanácson belül megőrizzük egy kulcsfontosságú bástyánkat.
A magyar választóknak ezer okuk van arra, hogy Orbánra bízzák a hatalmat
Egy esetleges Orbán-győzelmet ezért Európa-szerte nem csupán egy kormányra vonatkozó ítéletként, hanem az európai együttműködésről szóló jövőkép szilárd folytatásaként fogják értelmezni. Persze a hazafias alternatívának még a közeljövőben is számos lehetősége van arra, hogy eljusson a Tanácsba való bejutásig és belülről koalíciót hozzon létre. Nemcsak a jövő évi franciaországi választások, hanem számos más választás is megváltoztathatja az egyensúlyt, ahogyan azt nemrég Prágában és Pozsonyban is láthattuk.
Az azonban magától értetődő, hogy Orbán Viktor további jelenlétét vagy hirtelen eltűnését a föderalista tábor vagy győzelemként, vagy a hazafias ügy visszaeséseként fogja értelmezni. Ha a magyar választók ismét úgy döntenek, hogy Orbánra bízzák a hatalmat - márpedig ezer okuk van rá, nem utolsósorban a megúszott migráció miatt -, akkor ez a döntés politikai legitimációt hordoz.
Az EU a nemzetek közötti együttműködés megszervezésére hivatott
Az Európai Unió nem hivatkozhat hitelesen a demokrácia védelmére, miközben bizonyos választási eredményeket gyanúsnak tekint, csak azért, mert ideológiailag nem tetszenek a brüsszeli mainstreamnek. Ez nem minden Budapesten elfogadott politika védelmét jelenti. Ez egy sokkal alapvetőbb európai elv védelmét jelenti: az Uniót olyan tagállamok alkotják, amelyek kormányai elsősorban saját választóiktól kapják hatalmukat. Az európai integrációnak soha nem az volt a célja, hogy a legitimitásnak ezt a forrását helyettesítse.
Az volt a célja, hogy megszervezze a demokratikus nemzetek közötti együttműködést, nem pedig az, hogy olyan hierarchiát hozzon létre, amelyben a nemzeti mandátumokat csak akkor tekintik érvényesnek, ha azok a központ preferenciáival egyeznek. Ezért van jelentősége a magyar ügynek Magyarország határain túl is. Azt vizsgálja, hogy az EU képes-e együtt élni az értelmes belső nézeteltérésekkel. Ha az Unió csak akkor fogadja el a sokszínűséget, ha az szimbolikus jelentőségű, de keményen reagál, ha az a szuverenitás és a hatáskörök fontos kérdéseit érinti, akkor Európa azt kockáztatja, hogy beszűkül a demokratikus tér, amelynek védelmére igényt tart.
A politikai sokszínűség nem az európai projekt hibája
Orbán Viktor jelentősége tehát nem csak abban rejlik, hogy mit képvisel Magyarország számára, hanem abban is, hogy újraválasztása mit mondana Európáról. Emlékeztetné az Uniót arra, hogy a politikai sokszínűség nem az európai projekt hibája, hanem alkotmányos valóságának része. Egy olyan Európa, ahol liberálisok, konzervatívok, föderalisták vagy szuverenisták egyaránt nyerhetnek választásokat, egészségesebb, mint egy olyan Európa, ahol csak egyetlen ideológiai családot tekintenek erkölcsileg elfogadhatónak. Ez intézményesen is számít.
Az EU az idők során egyre politikusabbá vált. Egy ilyen rendszerben a tagállamokból érkező választási jelzések még fontosabbá válnak. Amikor a választók ismételten olyan kormányokat választanak, amelyek megkérdőjelezik az integráció uralkodó irányát, a helyes válasz nem az erkölcsi pánik vagy az adminisztratív büntetés. Ez a politikai reflexió. Egy Orbán-győzelem ezért hasznos hangnem-korrekciót kényszerítene ki.
Az "à la carte" étkezés európaibb, mintha egy menüt erőltetnénk mindenkire
A Magyarországról szóló vita túl gyakran azt sugallja, hogy a pluralizmus csak addig a pontig üdvözlendő, amíg következményekkel jár. Pedig a valódi pluralizmus azt jelenti, hogy elfogadjuk, hogy a nemzetek különböző egyensúlyt választhatnak az integráció és az autonómia, a közös szabályok és a nemzeti mérlegelés között. Európa nem válik erősebbé azáltal, hogy elszigeteli azokat a választókat, akiknek a választása nem tetszik a központosított egyesítés föderalista modelljének. Azzal válik erősebbé, ha bebizonyítja, hogy az Unió elég széleskörű ahhoz, hogy a nézeteltéréseket megfékezze anélkül, hogy azok legitimitási válsággá válnának.
Az az Európa, amely tiszteletben tartja a nemzetek demokratikus választásait, nem gyengébb, hanem legitimebb. Az "à la carte" étkezés valószínűleg európaibb, mintha egy menüt kényszerítenénk mindenkire.
Gerolf Annemans, az Európai Parlament "Hazafiak Európáért" képviselőcsoportjának pénztárosa, a belga Vlaams Belang párt tagja, és az Európai Parlament különböző bizottságainak tagja