A gépek készenléti képessége erősen romlott, ami közel 14 milliárd dollárt követel a Pentagontól. De a legfőbb gond nem is a pénz, hanem a szellemi és ipari kapacitások szűkülése.
Az amerikai védelmi tárca további 13,7 milliárd dollárt kér a Lockheed Martin F-35 Joint Strike Fighter vadászgépek fenntartásának növelésére, amelyek készültségi szintje - az évek óta tartó összehangolt erőfeszítések ellenére is - folyamatosan csökken, derül ki egy új felügyeleti jelentésből.
Közeledik a világ egyik legfontosabb stratégiai problémája
A Kormányzati Ellenőrzési Hivatal feltárta, hogy a háromváltozatú F-35-ös teljes körű bevetésképességi aránya – amely alatt egy vadászgép képes teljesíteni az összes kijelölt küldetését – a 2021-es pénzügyi évben mért 38 százalékról 25 százalékra csökkent a 2025-ben.
A lopakodó vadászgép bevetésképességi aránya, amelyet az mér, hogy egy repülőgép képes-e végrehajtani egy kijelölt feladatot, hasonlóképpen 67 százalékról 44 százalékra esett vissza ugyanezen időszak alatt. Ez elfogadhatatlan mértékű csökkenés, aminek egy részét a rendszerek frissítésének késlekedése okozta.
A kérdés égető
A technológiai frissítés eredetileg az F–35 következő nagy fejlődési lépcsőjének számított. Az új processzorok, megnövelt adattároló kapacitás és fejlettebb kijelzőrendszerek nélkül a további fejlesztések jelentős része sem vezethető be.
A program csúszása ezért nem egyszerű szoftveres kellemetlenségnek számít, hanem az egész F–35 fejlesztési ütemtervet visszavetette, és évekre kiható következményekkel járhat.
Mind az USA és Izrael ezzel a típussal végzi a precíziós iráni légi műveletek legtöbbjét, és a NATO nyugati szárnya és több Kelet-európai ország is erre a modellre támaszkodik, illetve tervezi az átállást, főként Lengyelország és Románia.
A megújításhoz szükséges pénzt a repülőgépet üzemeltető katonai erőknek kell majd előteremteniük. A valószínűleg megengedheti magának az újraindítással járó költségeket” az F-35A-k esetében, a tengerészgyalogság és a haditengerészet tisztviselői viszont korlátozott erőforrásokról beszélnek.
A Pentagon lényegében azt ismeri el, hogy az F–35 fenntartási rendszere nem tudott lépést tartani a flotta növekedésével. Míg a típusból ma már több mint ezer példány repül világszerte, a pótalkatrész-ellátás, a javítókapacitások és a logisztikai háttér sok esetben még mindig a korábbi és kisebb flottaméretek szerint működik.
Ezért még ha további finanszírozás is érkezik, a vadászgép ipari bázisa nehezen tudja majd kielégíteni a keresletet. A repülőgép F135-ös motorjával kapcsolatban a Pratt & Whitney gyártó képviselői azt mondták, hogy „még több pénzzel sem biztos, hogy lesz elegendő iparági kapacitás az alkatrészek iránti kereslet kielégítésére”.
A Lockheed szerint a vállalat - amely a világ legnagyobb védelmi beszállítója - a közelmúltban több mint 2 milliárd dollárt fektetett be előzetes finanszírozásba, hogy felgyorsítsa a pótalkatrészek szállítását az F-35-ös flotta készültségi szintjének növelése érdekében. De a sürgető idő miatt ez nem lesz elég.
Az újraindítási terv célja az F-35-ös flotta előtt álló számos kihívás megoldása, az alkatrészellátás növelésétől a repülőgép korróziójának jobb kezeléséig. Ehhez tervezik egy forgótőke-alap létrehozását is, amely felügyelné az alkatrészellátást, de csak 2028 októberében kezdheti meg működését.
A Pentagon szerint a Lockheednek korábban kifizetett több millió dolláros ösztönző díjak „nem ösztönözték az amerikai katonai szolgálatra való felkészültségi követelmények teljesítését” – állapítja meg egy korábbi főfelügyelői felülvizsgálat. A jelentés azt állítja, hogy a 2021 és 2023 között kifizetett ösztönző díjakról továbbra sincs pontos nyilvántartás.
A vita különösen érzékeny kérdés lehet a következő években, mivel az amerikai haderő egyszerre próbálja finanszírozni a csendes-óceáni Kína-ellenes felkészülést, a nukleáris elrettentés modernizálását, a haditengerészet hajóépítési programjait és az új generációs NGAD harci repülőgépek fejlesztését. Ebben a környezetben minden további milliárd dollár komoly költségvetési verseny tárgya.