A brit védelmi minisztérium felülvizsgálja a Jeffrey Epsteinnel kapcsolatos repülési nyilvántartásokat, miután a dokumentumok azt mutatják, hogy a néhai amerikai szexuális bűnöző magángépével angliai katonai bázisokon szállt le.
A brit rendőrség vizsgálja, hogy Epstein a magángépekkel csempészett-e nőket két londoni és egy közép-angliai katonai repülőtéren keresztül. Ha a nyomozás pozitív eredménnyel jár, az jóval magasabb szintre emelné a pénzember Nagy-Britanniához fűződő kapcsolatainak eddig is botrányos kérdéseit.
HIRDETÉS
HIRDETÉS
Most konkrétan azt kell kideríteni, hogy Epstein magánrepülője valóban használta-e a Brit Királyi Légierő olyan bázisait, mint a kelet-angliai Marham és a londoni Northolt. A RAF Marham különösen fontos, mert esetében egy kulcsfontosságú frontvonalbeli bázisról van szó.
A Védelmi Minisztérium szóvivője közölte, hogy John Healey védelmi miniszter elrendelte az Epstein-gépek RAF-bázisokon leszálló járataival kapcsolatos összes nyilvántartás felülvizsgálatát, hogy biztosítsák, hogy az Epstein bűncselekményeivel kapcsolatos összes információ naplózásra kerüljön és az illetékes hatóságok rendelkezésére álljon.
A Védelmi Minisztérium támogatni fog minden polgári rendőrségi nyomozást, hozzátéve, hogy a minisztérium fontosnak tartja, hogy Epstein „aljas bűncselekményeinek” áldozatai elégtételt kapjanak.
Hét évvel halála után Epstein továbbra is beárnyékolja a brit elit életet
Mint arról többször részletesen beszámoltunk, Andrew Mountbatten-Windsor (II. Erzsébet királynő kisebb fia) súlyosan érintett az Epstein-botrányban.
York hercegének ügye már önmagában is az egyik legsúlyosabb reputációs válságot okozta a monarchiának a modern korban, hiszen a herceg és Epstein közötti kapcsolat kézzelfogható bizonyítékokkal, tanúvallomásokkal és egy több millió dolláros peren kívüli egyezséggel járt.
Amennyiben a mostani vizsgálat azt mutatná, hogy Epstein brit állami, sőt akár katonai infrastruktúrát is igénybe vett, az visszamenőleg új megvilágításba helyezheti a herceg szerepét is, mert nem pusztán egy kompromittáló magánbarátságról, hanem potenciálisan a hivatalos státusz által megkönnyített hozzáférésről lehet szó.
Ez tovább erősítené azt a közvélekedést, hogy az elit egy része olyan privilégiumokkal rendelkezik, amelyek kívül esnek a normál ellenőrzési mechanizmusokon.
A zavaros kép másik kulcsszereplője, a brit születésű Ghislaine Noelle Maxwell szintén új jelentőséget kap ebben az összefüggésben. Az egykori sajtómágnás, a gyanús körülmények között meghalt Robert Maxwell lánya kiterjedt londoni felsőosztálybeli háttérrel rendelkezett, és társasági kapcsolatai magyarázatot adnak arra, miként tudott Epstein beépülni az európai elit köreibe.
Ha azonban katonai bázisok használata is felmerül, az felveti a kérdést, hogy ki és milyen csatornákon keresztül intézhette el a szükséges engedélyeket, valamint hogy a kapcsolati háló mennyire nyúlt bele a politikai-állami struktúrákba. Ez a dimenzió az ügyet a társasági bűnbotrány kategóriájából a nemzetbiztonsági relevanciájú kérdések közé emeli.
Politikai szempontból a vizsgálat a jelenlegi brit kormány számára is kényes. Keir Starmer személyesen nem kapcsolódik Epsteinhez, ám a botrány az egész establishment hitelességét érinti, beleértve a korábbi kormányokat, a diplomáciai elitet és a hatalmi intézményeket.
Különösen érzékennyé teszi a helyzetet Peter Mandelson ügye, aki a brit Munkáspárt egyik legbefolyásosabb háttérembere, korábbi miniszter, EU-biztos és washingtoni nagykövet volt. Mandelson neve már korábban is felmerült Epstein kapcsolati hálójában, és az új dokumentumok és vizsgálatok ismét reflektorfénybe állították a kapcsolat jellegét. Mivel Mandelson továbbra is az establishment kulcsfigurájának számít, minden új részlet politikai kockázatot jelent a kormány számára.
A tory ellenzék és a közvélemény egy része azt a narratívát erősítheti, hogy a brit elit tagjai pártállástól függetlenül túl közel kerültek Epsteinhoz, és esetleg informális védelmet élveztek. A RAF-bázisokkal kapcsolatos vizsgálat ebben a kontextusban különösen kellemetlen, mert ha magas szintű kapcsolatok segítették a hozzáférést állami infrastruktúrához, az a diplomáciai és politikai elit felelősségét is felvetheti, és nem csupán egyes királyi vagy magánszereplőkét.
A közvéleményben erősödhet az az érzület, hogy a hatóságok évtizedeken át nem vizsgálták kellő alapossággal az ügyet, vagy egyenesen falaztak, és bizonyos szereplők védelmet élveztek. Ez különösen problematikus egy olyan időszakban, amikor a brit politikában amúgy is erős az elitellenes hangulat és a kormányzatokkal szembeni bizalmi válság.
Nem elhanyagolható a diplomáciai dimenzió sem. Epstein széles nemzetközi kapcsolatrendszere a politikusokkal, üzletemberekkel és közéleti szereplőkkel azt az időzített bombát rejtheti, hogy bármilyen új bizonyíték több országot érintő kellemetlen kérdéseket vet fel. Ha brit katonai létesítmények valóban szerepet játszottak a mozgásában, az akár az Egyesült Államokkal fennálló biztonsági együttműködésre is árnyékot vethet.
Összességében a RAF-bázisokra vonatkozó vizsgálat azért jelent potenciális fordulópontot, mert az Epstein-ügyet a magánszféra és a bűnüldözés területéről az állami felelősség szintjére emeli át. Ha kiderül, hogy a milliárdos rendszeresen használhatott katonai repülőtereket, az nemcsak a királyi család korábbi botrányát élesztheti fel, hanem a brit politikai és intézményi rendszer egészének működését is reflektorfénybe állítja.