Aldrich Ames természetes halállal fejezte be büntetését, 84 éves korában. Kétkulacsos tevékenysége az egyik legnagyobb belső nemzetbiztonsági veszély volt az Egyesült Államok történetében.
A CIA szovjet részlegének kémelhárítási vezetőjeként Amesnek hozzáférése volt az ország legmélyebb titkaihoz. 1994 óta töltötte életfogytiglani börtönbüntetését. Halálhírét a Maryland-i szövetségi börtön jelentette be.
Ames 1983 szeptemberétől szerzett teljes hozzáférést az USA több mélyen őrzött titkához, így a beszervezett szovjet összekötőkhöz. Ez egy kis létszámú, összesen alig egy tucat fős csoport volt, akiket két évtized alatt neveltek ki, és akik jó pozíciókban voltak a moszkvai kormányügynökségekben és a világ minden táján működő szovjet nagykövetségeken.
Áruló tevékenységét a szakértők egyöntetűen az egyik leghalálosabb fenyegetésként értékelték a hidegháború záró szakaszában. Ekkor döntött úgy, hogy megváltoztatja a történelem menetét, és felforgatja a nemzetek régóta tartó játszmáját, a kémek versengését. Az egészet leginkább halálos játéknak tekintette, és saját bevallása szerint tetteit a vodka, az arrogancia, a nagyzási téveszmék és a csupasz kapzsiság mérgező koktélja táplálta.
Ames először 1985 áprilisában vállalt kockázatot, amikor személyesen adott át a KGB főnökének, Viktor Csebrikovnak címzett borítékot a washingtoni szovjet nagykövetségen. Felajánlott néhány CIA-titkot, és cserébe 50,000 dollárt kért. Annyira merész volt, hogy névvel és ranggal mutatkozott be, a kapcsolatot pedig egy ivászattal egybekötött ebéd során pecsételte meg egy elegáns szállodában, a Fehér Ház közvetlen közelében.
Nemsokára emelte a tétet, tartva attól, hogy valamelyik szovjet ügynök elárulhatja a CIA-nak. Ezért úgy döntött, hogy nem egyenként „adja el” a beépített embereket, hanem egyszerre, úgymond csomagban, amiért annyi pénzt remélt, ami élete végéig elég lesz a számára.
Ames több száz titkos dokumentumot rakott össze egy két kilós halomba, listát a CIA-nak dolgozó szovjetekről és egy enciklopédiát az amerikai hírszerzési műveletekről a vasfüggöny mögött. Beletömte őket az aktatáskájába, kisétált a központból, és átadta kapcsolattartójának a szovjet nagykövetségen.
Borzalmas károkozások
A KGB összességében közel 3 millió dollárt fizetett ki Amesnek, majd elkezdte az információk szisztematikus felhasználását. Legalább 10 szovjet vagy szovjet blokk-beli kémet letartóztattak, kihallgattak, megkínoztak, és többeket kivégeztek árulásért. Ezzel megsemmisült az a hálózat, amely politikai, katonai, diplomáciai és hírszerzési információkkal látta el az Egyesült Államokat Moszkváról.
Ames emellett felfedte két tucat amerikai hírszerző tiszt és a CIA-nek dolgozó külföldi ügynök kilétét, és mintegy 50 titkos műveletet leplezett le Oroszországban, Európában és Latin-Amerikában
Eközben a KGB dezinformációkkal és kettős ügynökökkel kezdte betölteni az űrt, és ezek a megtévesztések eltorzították az amerikai kormányzat tisztánlátását, de a Moszkvával kapcsolatos stratégiát is. A hazugságok fenntartották azt a nézetet, hogy a Szovjetunió még mindig szuperhatalom, miután már összeomlott.
Ahogy a CIA orosz ügynökei egymás után eltűntek, az ügynökség gyanút fogott, hogy áruló van a soraikban. Az akadozó belső nyomozás azután lendült előre, hogy Ames elkezdett feltűnően nagy lábon élni, például az 540,000 dolláros új lakásával és egy Jaguárban való furikázásával. Segítségére volt, hogy a hivatal csak egyetlen nyomozót, egy húszas éveiben járó tapasztalatlan férfit rendelt ki az ügyhöz, aki hónapokra félretette a vizsgálatot.
Így sikerült kihúznia egészen 1993-ig, amikor az FBI átvette az ügyet a hírszerzéstől, és 1994. február 21-én bilincset tett Amesre. A kárfelmérés sosem járt az ügy végére, mert Ames memóriáját az alkohol károsította, nem emlékezett az általa eladott titkok terjedelmére, a poligráfos teszteken megbukott, ezért máig sem lehet világosan látni, hogy egy évtizednyi megtévesztése mekkora rombolást okoztak.