A 83 éves Aldrich Ames a mai napig nem tanúsított megbánást emberéleteket követelő árulásáért. Legkevesebb tíz ügynök halála szárad a lelkén, és több mint száz bizalmas műveletet veszélyeztetett. Életfogytiglani büntetését tölti. Egyesek szerint így sem fizetett magas árat a hazaárulásért.
HIRDETÉS
„A motivációm nem volt különösebben ideológiai. Sosem éreztem úgy, hogy elárultam a hazámat” – a többi között ezt mondta Aldrich Ames, a CIA volt ügynöke abban a terjedelmes vallomásában, amelynek leirata az amerikai Nemzetbiztonsági Ügynökség levéltárában olvasható.
A megállapítással egyetértett a kémregények tényirodalmának ismert szerzője, Ben Macintyre is, aki a The Spy and the Traitor, A kém és az áruló című, magyarul nem megjelent könyvében azt írta: Ames tényleg nem rokonszenvezett a kommunizmussal. Egyetlen cél vezérelte: az ígért dollármilliók, hogy „nagyobb autóba ülhessen át”.
Aldrich Ames lelkiismeretesen megdolgozott a pénzéért: csaknem egy évtizeden át osztotta meg a szigorúan titkos információkat a Szovjetunióval.
Ez alatt az idő alatt több mint száz bizalmas műveletet veszélyeztetett, és legalább tíz nyugati hírszerző halála szárad a lelkén – írta a BBC.
A kettős ügynököt több mint három évtizede, 1994. április 28-án életfogytiglani börtönbüntetésre ítélték a fellebbezés lehetősége nélkül, így kegyelemért sem folyamodhat.
Ma 83 éves, és az indianai Terre Haute börtönben tengeti életét – hazai és külföldi terroristák társaságában.
Ames tulajdonképpen nem is fizetett magas árat a hazaárulásért és társai haláláért.
Az áruló
A nyolcvanas évek közepén sorra és váratlanul kezdtek eltűnni a Központi Hírszerző Ügynökségnek, CIA-nak dolgozó szovjet ügynökök. A rettegett KGB csapott le rájuk. Kihallgatták őket, majd általában kivégzéssel zárult az ügyük.
Oleg Gordievszkij volt a kettős ügynökök egyike. A KGB londoni állomásfőnökeként évekig titokban az Egyesült Királyság külföldi hírszerzésének, az MI6-nak dolgozott.
Egy nap azonban Moszkvában ébredt, bedrogozva. Reális lehetőségnek tűnt, hogy maga is kivégzőosztag elé kerül.
Csak hajszál híján úszta meg. Az MI6 filmbe illő módszerekkel, egy autó csomagtartójában kicsempészte a Szovjetunióból.
A kém ezek után próbálta meg kideríteni, ki köpte be.
„Csaknem kilenc éven át találgattam, ki volt az az ember, ki volt az a forrás, aki elárult engem. De nem kaptam választ" – mesélte a BBC-nek adott interjújában 1994. február 28-án.
Két hónappal később minden megvilágosodott előtte.
Aldrich Ames, a CIA veterán ügynöke egy amerikai bíróság előtt, a vádlottak padján bevallotta, hogy „gyakorlatilag a CIA, illetve más amerikai és külföldi hírszerző szolgálat összes, általa ismert szovjet ügynökét kompromittálta”.
Ames 1994. április 28-án beismerte: több mint harminc, a Nyugat számára kémkedő ügynök kilétét fedte fel, és több mint száz szigorúan titkos művelet kimenetelét veszélyeztette. A KGB nyilvántartásában Kolokol, Harang néven szereplő ügynök árulása legkevesebb tíz hírszerző kivégzésével járt.
Az egyikük Dmitrij Poljakov, a Felderítő Főcsoportfőnökség, a GRU tábornoka volt, aki több mint két évtizeden át szivárogtatott információkat a Nyugatnak.
A tégla
A Szovjetuniónak dolgozó brit kém, Kim Philby leleplezése a hatvanas években sokkolta az Egyesült Királyságot. Hidegháborús „érdemeit” napjainkban is elismerték: Szergej Szobjanyin moszkvai polgármester rendeletével 2018 november novemberében az orosz külföldi hírszerzés, az SZVR központja közelében lévő teret Kim Philbyről, a „legsikeresebb” szovjet kettős ügynökről nevezték el.
A példátlan botrány után „Washingtonon volt a sor, hogy hitetlenkedve szembesüljön Ames károkozásának mértékével” – jegyezte meg Tom Mangold, brit oknyomozó újságíró, az amerikai tégla azonosítása után.
– állapította meg Les Wiser, aki az FBI különítményének élén vezette az Ames elleni nyomozást.
A károkozás mértékében nem kis szerepet játszott, hogy Aldrich Ames a CIA szovjet kémelhárítási osztályának volt a főnöke.
Ebben a tisztségében szinte korlátlan hozzáférést kapott a Szovjetunió elleni amerikai titkos műveletek legtitkosabb információihoz és a terepi lévő ügynökök személyazonosságához.
Pozíciójánál fogva részt vehetett más nyugati hírszerzési szolgálatok kihallgatásain. Így került kapcsolatba a KGB ezredesével, Oleg Gordievszkijjel, aki kulcsfontosságú értesüléseket továbbított a brit MI5 és MI6 hírszerző szolgálatnak.
Az a visszás helyzet alakult ki, hogy ezeken a találkozókon a „KGB legjobb disszidensét a KGB legjobb téglája hallgatta ki” – illusztrálta a körülményeket Mangold.
„Lelkes voltam, kedveltem az amerikaiakat. Minden tudásomat megosztottam. Ami azt jelenti, hogy az információimat átadta a KGB-nek” – mondta később Gordievszkij, aki csak utólag tudta meg, hogy ki képviselte a CIA-t.
A szesz
Aldrich Ames tulajdonképpen a kémek világában cseperedett fel. Apja CIA-elemző volt, aki a fiának is segített munkát találni az ügynökségnél, miután a gyermek otthagyta a főiskolát.
Kémelhárítóként kezdetben ígéretesnek tűnt. A hatvanas években akkori feleségével Nancy Segebarthtal, a CIA egyik alkalmazottjával együtt Törökországba küldték, ahol külföldi ügynökök toborzásával bízták meg. Aztán kiderült, hogy nem alkalmas terepmunkára, ezért felettesei 1972-ben hazarendelték a CIA központba, a virginiai Langley-be.
Oroszul tanult, majd a szovjet tisztviselők elleni terepmunka megtervezésével bízták meg.
Apja iszákosságát örökölte, és ez nem igazán volt előnyös karrierje szempontjából. Ráadásul az egyik kollégája 1972-ben in flagranti, igencsak kompromittáló helyzetben találta a részeg Amest – egy CIA-beosztottal. A munka iránti laza hozzáállását bizonyította, hogy 1976-ban egy titkos információkkal teli aktatáskát felejtett a metróban.
Mindent megtett, hogy pályafutása újra sínen legyen, ezért 1981-ben elfogadott egy mexikóvárosi kiküldetést, miközben a felesége otthon maradt New Yorkban.
Nem sokkal később közlekedési baleset részese volt annyira kapatosan, hogy a rendőrök kérdéseire sem tudott válaszolni, a segítségére kiküldött nagykövetségi alkalmazottat pedig fel sem ismerte.
Miután egy diplomáciai fogadáson, megint csak részegen trágár szócsatába keveredett egy kubai tisztviselővel, a felettese azt javasolta, hogy visszatérése után vizsgálják ki alkoholfüggőségét.
A szoknyapecér Ames házasságon kívüli kapcsolatai közül az egyik fordulópontnak bizonyult. Megkörnyékezte a kolumbiai kulturális attasét, akit a CIA külföldi ügynöknek szemelt ki.
Az 1982 végén bimbózni kezdődött románc Ames válásával végződött. A férfi úgy döntött, hogy feleségül veszi Maria del Rosario Casas Dupuy-t, és magával viszi az Egyesült Államokba.
A hazaárulás
Nem túl fényes teljesítménye és csapodár élete ellenére felfelé buktatták. Langley-be történő visszatérése után a szovjet műveletek kémelhárítási részlegének vezetője lett, és ezzel széleskörű hozzáférést kapott a CIA szigorúan titkos tevékenységeivel kapcsolatos információkhoz.
A válás részeként beleegyezett abba, hogy magára vállalja volt feleségével közös adósságaik kiegyenlítését, továbbá havi tartásdíjat fizetett Nancy Segebarthnak.
Pénzügyi gondjait tetézte új neje költséges ízlése, vásárlási hóbortja és a kolumbiai családjával folytatott gyakori tengerentúli telefonbeszélgetései.
Ekkoriban kezdte el mérlegelni, hogy pénzzé teszi azokat a titkokat, amelyekhez hozzáférhetett – ismerte el utóbb Dennis DeConcini arizonai szenátornak.
Néhány feles legurítása után 1985. április 16-án elegendő bátorságot merített ahhoz, hogy viszonylag egyenesen besétáljon a Szovjetunió washingtoni nagykövetségére. A meglepett recepciósnak áttolt egy borítékot – benne néhány kettős ügynök nevével; egy dokumentummal, amely igazolta ő maga a CIA bennfentese, és egy ötvenezer dolláros követeléssel.
Kezdetben abban reménykedett, hogy az egyszeri üzlet kihúzza a pénzügyi csávából, de rövidesen rájött arra, hogy „átlépett egy határt, amiből nincs kiút” – vallotta később egy szenátusi jelentés szerint.
A következő kilenc évben azért fizették, hogy rengeteg top secret információt adjon át a KGB-nek. A dokumentumokat – köztük a szovjet űrlétesítmények amerikai lehallgató eszközeiről vagy a nukleáris robbanófejek azonosítására alkalmas technológiáról szólókat – általában egy nejlonszatyorba csomagolva vitte ki a CIA épületéből.
Kiszivárogtatásával gyakorlatilag a hírszerző ügynökség összes kémjét azonosította a Szovjetunióban, és ezzel megbénította az ottani amerikai műveleteket.
„Nem ismerek egyetlen más téglát sem, aki ilyen mértékű emberveszteséget okozott volna” – szögezte le a nyomozást vezető Les Wiser, az FBI ügynöke az Ames-ügy lezárása után.
A bukta
A CIA embereinek hirtelen eltűnése pánikot váltott ki, és már 1986-ban elkezdődött az áruló utáni hajtóvadászat. Aldrich Ames azonban még csaknem egy évtizedig nem akadt horogra.
Árulását busásan megfizették: összesen 2,5 millió dollárt kapott Moszkvától. Nemigen próbálkozott újonnan szerzett vagyona elrejtésével. Jóllehet az éves bére nem haladta meg a 70 ezer dollárt, 540 ezerért, készpénzben vett egy új házat, több tízezret költött a felújítására, és végül teljesült élete álma is: átült egy új Jaguárba.
A pazarló életmód buktatta le.
Letartóztatása után, 1994-ben együttműködőnek bizonyult, és vádalkuért cserébe részletesen bevallotta bűneit.
Ő ugyan nem kaphatott enyhítést, felesége, Rosario azonban – aki elismerte, hogy tudott a szovjetekkel lebonyolított találkozóiról – csak öt évet ült.
Aldrich Ames a mai napig nem tanúsított különösebb megbánást emberéleteket követelő árulásáért.