Magyarul mondta el beszédét a Svéd Királyi Akadémián az író, abból az alkalomból, hogy a héten veszi át az irodalmi Nobel-díjat. Arról is beszélt, hogy Elon Muskok őrült szerkezetei szerkesztik a teret és az időt.
Előadást tartott Krasznahorkai László a Svéd Királyi Tudományos Akadémián vasárnap. A magyar írót abból az alkalomból hívták meg Stockholmba, hogy szerdán veszi át az irodalmi Nobel-díjat, amelyet októberben ítéltek oda neki.
Krasznahorkai László azzal kezdte, hogy eredetileg a reményről akart beszélni, azonban nála „éppen végleg kifogyott a remény”, éppen ezért az angyalokrólfog beszélni. Mint mondta a régiek maguk voltak az üzenet – ellentétben a mostaniakkal, akik szárnyaikat vesztve, egyszerű utcai ruhában járnak köztünk, és abban sem lehetünk biztosak, hogy odaföntről érkeztek, egyáltalán léteznek-e még vagy „már csupán Elon Muskok őrült szerkezetei” szerkesztik a teret és az időt.
Krasznahorkai szerint nekünk, embereknek kellene talán átadnunk üzenetet ezeknek az új, mennyüket, így honukat vesztett angyaloknak, „csak sajnos nekünk semmink nincsen, mert csak azt tudnánk mondani válaszként a kérlelő tekintetre, ami régen volt válasz, mikor még volt kérdés, de most se kérdés, se válasz, hát, miféle találkozás ez, hát miféle égi és földi jelenet”.
"Ezek az új angyalok talán már nem is angyalok, hanem áldozatok a szó szakrális értelmében, mégpedig nem értünk, hanem miattunk, valamennyiünkért és valamennyiünk miatt, szárnyak nélkül, és üzenet nélkül, tudatván, hogy háború van, háború, és csak háború a természetben is, a társadalomban is, és ez a háború nemcsak fegyverekkel, kínnal és pusztítással zajlik. A cinikus, kíméletlen világ elszenvedői ők, akik védekezés nélkül állnak a megalázás előtt."
A díszelőadás utolsó fejezete a lázadásrólszólt. Krasznahorkai László ezt egy történettel illusztrálta, amely Berlinben játszódott le a szeme előtt a kilencvenes évek elején. Egy hajléktalan a vágányok közé vizelt tiltott területen, amikor a másik oldalról egy rendőr rákiabált. A szabályt megtestesítő „jó” rendőr nem tudott azonnal átmenni, fel kell mennie a lépcsőn és át egy összekötő hídon, miközben a szabályszegő „rossz” szerepét játszó clochard alig mozdulhatott. Bár a „jó” rendőr és a „rossz” clochard közt mindössze tíz méter volt, ez a távolság az író számára áthidalhatatlannak tűnt köztük.
"Az én szememben az a tíz méter örök és legyőzhetetlen, mert az én figyelmem azt érzékeli csak, hogy a Jó soha nem éri el a csápoló Gonoszt, merta Jó és a Gonosz között nincsen semmiféle remény" – mondta.
Az író teljes beszéde itt olvasható.