Történelmi méretű világbajnokság előtt: házigazda gazdaságok tízmilliárdos lökést kapnak, de elemzők szerint a hatás összességében csekély.
A 2026-os labdarúgó-világbajnokság, amely június 11-én rajtol az Egyesült Államokban, Kanadában és Mexikóban, a torna történetének legnagyobbja: első ízben 48 válogatott küzd 16 házigazda városban.
HIRDETÉS
HIRDETÉS
A FIFA hatalmas gazdasági hasznot ígér: előrejelzése szerint a három rendező ország együttesen 30,5 milliárd dollár (26,1 milliárd euró) váratlan bevételre tehet szert, és a világbajnokság akár 40,9 milliárd dollárral (35 milliárd euróval) is növelheti a globális GDP-t.
A szervezet becslése szerint mintegy 824 ezer, közvetlenül vagy közvetve az eseményhez köthető munkahely jön létre.
Ahogy azonban közeleg az első mérkőzés kezdő sípszava, elemzők arra figyelmeztetnek, hogy a végső számok jóval visszafogottabb képet festhetnek, mint amit a jelenlegi narratíva sugall.
A FIFA számításai szerint a világbajnokság teljes költsége – beleértve a szervezet, a rendező városok és a befektetők kiadásait az Egyesült Államokban, Kanadában és Mexikóban – nagyjából 14 milliárd dollár (12 milliárd euró) lesz. Ebből az összegből várhatóan több mint 11 milliárd dollárt (9,4 milliárd eurót) az Egyesült Államok állja.
A dán Saxo Bank elemzése szerint a kirakatban szereplő számok túlzottan megszépítik a tényleges hatást, és a szakértők átlagosan jóval kisebb bevételnövekedést várnak, mint a FIFA.
Például az Egyesült Államok esetében – amelynek gazdasága messze felülmúlja legtöbb riválisáét – a 17 milliárd dollárra becsült lökés a GDP kevesebb mint 0,1 százalékának felel meg, így a világbajnokság csak marginális növekedési húzóerőnek számít.
A tri-nemzeti rendezés relatív nyertese Mexikó lehet. A mintegy 3 milliárd dollárra (2,57 milliárd euróra) becsült gazdasági előny a használt modelltől függően a GDP 0,2–0,5 százalékát teszi ki, mivel a látogatók beáramlása jóval látványosabban érezteti hatását egy olyan gazdaságban, amely erősebben támaszkodik a turizmusra és a szolgáltatásokra.
Guadalajara, Monterrey és Mexikóváros házigazda városai várhatóan ezek közül is a legélesebben érzik majd a gazdasági hatást.
Kanadában eközben nagyjából 3,8 milliárd kanadai dollárra (2,36 milliárd euróra) becsülik a várható előnyöket, az elemzők azonban hangsúlyozzák, hogy ezeket a számokat szembe kell állítani a jelentős közpénzkiadásokkal.
Az Oxford Economics friss tanulmánya szerint a 11 amerikai rendező városban idén nyáron főként a szabadidős és vendéglátó-szektorban koncentrálódik majd a GDP-növekedés; Houston, New York és Dallas lesznek a fő haszonélvezők, a munkahelyteremtés azonban átmeneti lesz.
A kutatás arra is rámutatott, hogy mivel a tornára szinte semmilyen új infrastruktúra nem épült, a mérkőzések körüli turisztikai aktivitás nagyrészt a már meglévő látogatói forgalmat tereli át, ahelyett hogy érdemi többlet gazdasági értéket teremtene.
A „fehér elefánt” probléma és a GDP-re gyakorolt hatás
A közelmúlt világbajnokságainak tapasztalatai józanító viszonyítási alapot kínálnak.
Egyrészt a rendezés végső költségei jellemzően messze meghaladják az eredeti becsléseket. Bent Flyvbjerg, az Oxfordi Egyetem professzora kutatásai szerint az ilyen mega sportesemények átlagosan 172 százalékkal lépik túl a tervezett költségvetést.
Ezt a költségrobbanást leginkább az magyarázza, hogy a világbajnokságot nem lehet elhalasztani. Ha az infrastrukturális beruházások csúsznak, a szervezők bármilyen áron kénytelenek felgyorsítani az építkezéseket, hogy tartani tudják a nyitó időpontját.
A gyakorlatban ezeket a túlköltéseket többnyire a közpénzek nyelik el.
Másrészt a tényleges kiadások mellett kérdéses a közép- és hosszú távú gazdasági haszon is.
Kutatások szerint a világbajnokságokra felhúzott infrastruktúra jelentős része alig teremt tartós értéket a torna lezárulta után. Számos stadionból úgynevezett „fehér elefánt” lesz: fenntartásuk drága, miközben a rendezvény után jóval ritkábban használják őket.
A 2014-es brazíliai és a 2022-es katari világbajnokság emblematikus példái ennek a problémának: stadionok sorát hozták létre, amelyeknek nincs fenntartható funkciójuk a vb után. A brazíliai Manausban található „Arena da Amazônia” stadion például máig a rosszul célzott közpénzköltés szimbóluma.
Az összesen csaknem 220 milliárd dollárba (188,6 milliárd euróba) kerülő Katar 2022 lett minden idők legdrágább világbajnoksága: gyökeresen átalakította az ország infrastruktúráját, ám sok a kérdőjel a hosszú távú gazdasági hatások körül.
A 2026-os torna ebből a szempontból lényegesen más képet mutat. Az Egyesült Államok, Kanada és Mexikó már most rendelkezik a szükséges létesítmények túlnyomó többségével, amelyeket szinte kivétel nélkül nyereséges profi sportcsapatok üzemeltetnek stabil szurkolótáborral.
A „fehér elefánt” kockázata ezúttal jóval alacsonyabb, a rendezők azonban így is várhatóan túllépik a költségvetést.
Ami továbbra is valódi aggodalomra ad okot, az a kereslet.
Az Amerikai Szállodák és Szállásadók Szövetsége által az Egyesült Államok 11 rendező városának több mint 200 szállodája körében végzett felmérés szerint közel 80 százalékuk úgy jelezte, hogy a foglalások elmaradnak az eredeti várakozásoktól.
A válaszadók szerint a tengerentúli látogatók vízumszerzési nehézségei, a fokozott geopolitikai feszültségek, valamint a magas jegy- és utazási árak fogják vissza a látogatottságot.
Akadtak olyan szállodák is, amelyek egyenesen „nem eseménynek” nevezték a tornát.
Ráadásul még akkor is, ha a kereslet végül megfelelne a várakozásoknak, a történeti elemzések azt mutatják, hogy a GDP-re gyakorolt tényleges hatás becsléseit óvatosan kell kezelni, mert az eredmények gyakran jelentősen eltérnek az előzetes prognózisoktól.
Még ha növekedés mérhető is, az általában időben korlátozott, erősen lokalizált, és részben kioltják a helyettesítési és kiszorítási hatások.
Ezek a fogalmak azt a makrogazdasági jelenséget írják le, amikor az állami hitelfelvétel, költekezés vagy piaci beavatkozás növekedése visszafogja a magánszektor beruházásait és fogyasztását.
A makrogazdasági előnyök összességében így korlátozottak maradnak, különösen az Egyesült Államokhoz hasonló méretű gazdaságok esetében.
Ebben az összefüggésben a 2026-os világbajnokságot kevésbé érdemes a gazdaság szerkezeti átalakításának motorjaként, inkább az aktivitás átmeneti átrendeződéseként értelmezni, amelynek valódi léptéke gyakran szerényebb annál, mint amit a köré épített narratíva sugall.
A mérleg vége – ahogyan arra az Oxford Economics és a Saxo Bank elemzései is jutottak – az, hogy idén nyáron valóban lesz némi GDP-növekedés, ez azonban átmeneti és lokális lesz, és legalábbis a világ legnagyobb gazdasága számára alig lesz érzékelhető az összesített mutatók szintjén.
Úgy tűnik, a Föld legnagyobb futballünnepe a nemzeti gazdaságok számára jóval csendesebb esemény lehet annál, mint amit a szervezők állítanak.