Kis-Benedek József egykori hírszerző, biztonsági szakértővel néztünk a háborús cselekmények, a folyamat mögé.
HIRDETÉS
Az egy éve zajló, és ki tudja még meddig elhúzódó közel-keleti háborús konfliktus 2023. október 7-én azzal robbant ki, hogy a Hamász fegyveres csoportjai betörtek Izrael területére. Ott 1200 embert megöltek, több százat pedig túszként hurcoltak magukkal.
A Hamász október 7-i támadásának számos oka van és nagyon összetett a háttere – kezdi Kis-Benedek József, volt katonai hírszerző, nyugállományú ezredes, biztonsági szakértő. Egészen konkrétan egyre jobban megromlott a palesztinok viszonya az izraeli vezetéssel. Az izraeli hadsereg gyakorlatilag körbezárta a Gázai területet. A palesztinok már ki sem jöhettek onnan. Azok a muzulmán vallású emberek – szinte az összes -, aki ott él, nem mehettek el imádkozni például Jeruzsálembe. A viszony romlása a 2006-os, Hamász-győzelemmel zárult gázai – állításuk szerint a Közel-Kelet legdemokratikusabb (ez erősen vitatható!) - választásokkal indult el. Azóta a Hamász uralta Gázát, de nincsenek jóban a többi palesztin közigazgatású területet irányító Fatahhal. A lakosság életszínvonala rendkívül leromlott. És nem csak azért, mert nem hagyhatják el Gázát, hanem azért is, mert egy csomó árucikk beszállítását megtiltották. Ennek kivédésére kezdtek alagútépítésekbe Gázában minden irányban. Különösen az egyiptomi-gázai határ mentén létesített biztonsági sáv, a Philadelphi-folyosó alatt kiépített alagútrendszer működött hatékonyan. Azon keresztül szállítottak fegyvereket, lőszereket, élelmiszert – az alagutak némelyikén autóval is át lehetett hajtani. Egyébként gyakorlatilag egy hatalmas alagútrendszer hálózza be egész Gázát. Az évek során bevitt fegyverekkel a Hamász militáns csoportjai időnként támadásokat hajtottak végre Izrael ellen. De Izrael ezekre a támadásokra általában nem maradt adós a válasszal.
- Miért pont 2023. október 7-én indította a rajtaütést a Hamász?
A Hamász azért választotta ezt a dátumot a támadásra, amire legalább egy éve készült, mert úgy értékelték, hogy Izrael nem számít rá, kevésbé figyel oda a zsidó ünnepen (szimchat Tórá**),* és ez a számításuk be is jött. Habár a határ menti izraeli egységek és az Egyesült Államok is jelezte, hogy valami készül a gázai oldalon. Az izraeli vezetés elkövette azt a hibát, hogy nem vette komolyan a gázai készülődésről szóló figyelmeztetéseket, úgy gondolták, a palesztin kérdést kezelni tudják. Inkább a libanoni Hezbollah esetleges támadásától tartottak északon. Kicsit hasonlított a helyzet arra az időszakra, amikor volt a jom kippuri háború (1973. október 6-26.), amikor szintén az történt, hogy megtámadták Izraelt. A történelem ismételte önmagát.*
Nagyon jól megszervezték: igen gyorsan hajtották végre a rajtaütéseket, előre tudták a célpontokat, tudták azt, hogy hol lehet könnyebben átjutni az – Izrael szerint leküzdhetetlen - határfalon-kerítésen. Kifigyelték azokat a kibucokat, és a buta módon a határ közelébe szervezett koncertet, ahol túszokat lehet ejteni – és ezeket pillanatok alatt lerohanták. A túszokat pedig elhurcolták és elrejtették az alagútrendszerben. Közülük 70-80 sorsa a mai napig nem ismert. Nem tudjuk, hogy élnek-e vagy meghaltak. De a zsidók számára fontos, hogy az elhunyt izraeli földben nyugodjon. Ezért haza kell őket vinni.
- Az alaposan megtervezett és kivitelezett rajtaütés és az izraeli túszok elhurcolása után mi volt a Hamász további terve? Egy totális háború kirobbantásával mit akart elérni?
A távlati cél egyértelműen és világosan meghatározható; a több mint 10 ezer, izraeli börtönökben lévő, mindenféle ítélet nélkül fogva tartott palesztin kiszabadítása. Egy-egy izraeli túszért kérnek/kértek 20-25, általuk megnevezett palesztin fogvatartottat. Tulajdonképpen fogolycsere és alkudozás volt a céljuk, és nem csupán az, hogy élő pajzsként használják a túszokat.
- Nem túl nagy ár ez azért, hogy az izraeli válasz nyomán több tízezer gázai civil vesztette életét, a földdel vált egyenlővé a terület és humanitárius válság alakult ki?
Nyilvánvaló, hogy ezt előre nem tudták, meg azt sem, hogy az izraeliek meddig mennek el. De, némi hezitálás után, elég gyorsan megszületett a döntés Izraelben arról, hogy a cél a Hamász teljes megsemmisítése – ami gyakorlatilag lehetetlen, nem reális cél... Hogy túl nagy ár-e? Korábban jó néhány izraeli betörés is volt, ami miatt a nemzetközi közösség tiltakozott. Most kevésbé tiltakozott... Nagyon kemény offenzívát indított Izrael Gáza ellen. Kettévágták a területet. A lakosságot délre kényszerítették, majd a bombázások után szárazföldi offenzívával tisztították meg az övezetet a Hamásztól. Ha teljesen nem is, de ez nagy mértékben sikerült északon, majd délen. Az izraeli hadsereg felszámolta az ellenállást Gázában.
- Ez egy városi dzsungelharc volt?
Igen, ez egy gerillaharc, egy aszimmetrikus küzdelem volt. Az egyik oldalon egy állami hadsereg, a másik oldalon pedig egy gerillaszervezet, amelynek olyan ruházata, felszerelése, fegyverzete van, amilyet megengedhet magának... Valószínűleg a túlélésért küzdenek. Gáza a világ legsűrűbben lakott területe, amely olyan 12-15 kilométer széles és mintegy 30 kilométer hosszú. Tehát egy földnyelv, ahová se ki, se be az ott lakóknak. És van egy biztonsági zóna, amit az izraeliek most kiszélesítettek, megnöveltek, amit a palesztin területekből vettek el. Így az egyébként is apró terület még kisebb lett. Gázában 2,2 millió ember zsúfolódik össze. Izraelbe nem mehetnek, Egyiptomba se – és a tengerbe se. Mindannyian humanitárius segélyekre szorulnak, amit Izrael vagy beenged, vagy nem. A határátkelőket az izraeli hadsereg ellenőrzi. Ám, rendkívül sokáig tart a biztonsági ellenőrzés, ha egyáltalán nyitva van a határátkelő, például Rafahnál. Izrael a tengeri szállítmányok érkezését csak átmenetileg tette lehetővé, habár az amerikaiak kiépítettek egy dokkot a hajók kikötéséhez. Kialakult egy humanitárius katasztrófa.
- A terület sorsa még nincs rendezve.
Az előző egy év harcaiban Gázában meghalt 40-42 ezer palesztin, miután a Hamász fegyveresei megöltek 1200 izraelit. A beavatkozás Izrael részéről az aránytalanul súlyos válasz kategóriába sorolható. Ezért erősödött fel a nemzetközi közvélemény vagy akár az ENSZ részéről Izrael bírálata. Egyelőre, látszólag különösebb eredmény, hatás nélkül.
- Ahogyan tisztította meg Gázát a Hamásztól Izrael, úgy tevődött át az eszkaláció az izraeli-libanoni határ menti területekre, és már a Hezbollah vált a fő ellenséggé.
Az előző hónapokban Izrael eléggé meggyengítette a Hamászt és úgy értékelte, hogy Gázából ki lehet vonni erőket – no, nem mindet -, és át lehet csoportosítani északra, a Hezbollah elleni harcokhoz. Tekintettel arra, hogy a Hezbollah segíti a Hamász tevékenységét, és ők azt mondták, hogy addig támadják Izraelt – főleg rakétákkal, drónokkal – amíg a gázai konfliktus be nem fejeződik. Ami, szerintük azt jelenti, hogy az izraeli hadsereg kivonul Gázából. Nos, ez nem történt meg... és ehhez jön még, hogy délen, Jemenből a húszik is támadják olykor Izrael területét, rakétákat indítanak. Amire persze Izrael válaszolt és lerombolt egy-két kikötőt Jemenben...1800 kilométerre Izraeltől. Szóval, elkezdődött a másik oldalon, északon egy folyamatos támadás, ami kölcsönös. Mert vagy a Hezbollah támad és arra Izrael válaszol vagy fordítva. Ezek után döntött úgy az izraeli vezetés, hogy bevonulnak, szárazföldi műveletet kezdenek Libanonban – 2000-hez és 2006-hoz hasonlóan. Most egy olyan 30 kilométeres sávot akarnak ellenőrzésük alatt tartani libanoni területen annak érdekében, hogy az északról elmenekült izraeliek nyugodtan visszatérhessenek otthonaikba. Ez a cél.
- Hová futhat ez ki, mi lehet a következő fejezet?
A folytatás az, hogy Irán még több támogatást nyújt a Hezbollahnak és megosztja az izraeli erők figyelmét. Az iráni rakétatámadás most megnyitotta a háború egy új szakaszát, ami nem kis dolog, hiszen egy hatalmas országról van szó. Teherán ugyan direkt, nagy háborút nem akar kirobbantani, de mégis csak ballisztikus rakétákat indított Izrael ellen – nem nagy sikerrel -, de most várható, hogy lesz egy izraeli válasz. És fennáll annak a lehetősége, hogy ez tovább szélesedik, amennyiben Irán újabb rakétacsapásokat indít. Amire Izrael nyilván megint válaszol.... Az a koalíció, ami áprilisban volt, újra kezd összeállni. Ebben benne van az Egyesült Államok, benne vannak a britek, állítólag egy-két arab ország, amelyek eddig nem voltak aktívak, de most megerősítette Jordánia, hogy ő is a koalíció tagja kíván lenni. Tehát, Iránnak is nagyon meg kell gondolnia, hogy mit tesz.
- A régióban több olyan erős állam van – gondoljunk Szaúd-Arábiára például -, amely a konfliktus rendezését szeretné. Ennek ellenére ellentétes folyamat zajlik. Pedig Iránnak sem lehet érdeke, szándéka egy totális Izrael elleni háború. Hiszen a közel 200, Izraelre kilőtt rakétát nem civil célpontokra irányították.
Abszolút katonai célpontokat próbáltak lerombolni, kevés sikerrel. Amikor egy légibázist próbáltak támadni, ahol az F-35-ös gépek vannak, nem jártak sikerrel. Egyébként is az izraeliek fedezékben, a föld alatt tartják a vadászgépeiket, illetve a levegőbe, felszállásra vezényelték egy részüket. Ezért nem könnyű azokat megsemmisíteni rakétákkal. Van olyan repülőtér, amit eltaláltak, de a gépekben nem esett kár.
- Ön szerint Izrael milyen választ fog adni – amit megígértek – az iráni rakétatámadásra?
Megpróbálnak arányosat, mert ha nem, akkor jelentős nemzetközi bírálat éri őket, illetve egy további eszkalációt kockáztatnak. Szerintem katonai objektumok ellen fognak támadást végrehajtani. Elsősorban az iráni légvédelmi rendszernek a meggyengítése, megbénítása lehet a céljuk. A másik pedig, hogy az iráni atomlétesítményekre mérhetnek csapást. Iszfahán és más területeken, ahol véleményezhető, hogy intenzíven folynak atomfegyver előállításával kapcsolatos munkálatok.
- Az egy még veszélyesebb szakaszát hozhatja el a regionális háborúnak.
Izrael az egyedüli atomhatalom a térségben és nem járulna hozzá, hogy másnak is legyen atomfegyvere. Tehát, azt mindenáron igyekeznek megsemmisíteni. Nem feltétlenül szükséges ahhoz nagy erőt alkalmazni. Láttunk, látunk különböző kibertevékenységeket, az is válaszcsapás. Láttuk, hogy a Hezbollah-vezetők esetében 5000 csipogót, személyi hívót felrobbantottak. Így sokakat likvidáltak közülük, mások harcképtelenné váltak, súlyos sérüléseket szenvedtek. Szóval, léteznek más módszerek, nem csak a légicsapások, de annak is meg van a lehetősége.
- Említette, hogy egy túlzott izraeli válasz, heves nemzetközi bírálatokat váltana ki. Mit sugall az az izraeli döntés, hogy kitiltották Izrael területéről az ENSZ-főtitkárát?
Nem igazán számít, ez az izraeli belpolitikának szól.
- Szólhat ez a konfliktus arról, hogy melyik oldal bírja tovább anyagilag, katonailag a háborúskodást?
Ez folytatódni fog, még nem látszik a vége. Úgy látom, hogy a további eszkaláció lehetősége fennáll. Ez függ attól, hogy Irán hogyan reagál, és hogyan reagálnak arra az izraeliek. Itt kölcsönösen – nyíltan vagy a kulisszák mögött – meg kell állapodni, egy határt, egy korlátot kell húzni.
- Benjamin Netanjahu, izraeli miniszterelnök állandó válasza a nyugati bírálatokra, felszólításokra az, hogy „Izrael addig folytatja, míg el nem éri céljait”.
Ez így is lesz. Ebben benne van egy amerikai és nyugati támogatás, az ismételten összeállt koalíció. Ami azt is jelenti, hogy Iránnak nagyon meg kell gondolni azt, hogy mit lép.
- Így viszont soha nem lesz vége, ha nincs némi rugalmasság, kompromisszum a felekben.
1948 óta nincs vége. Ezzel kell számolni. Hol intenzívebb, hol szórványos háborús cselekményekkel. Ez olyan, mint a tengeren az ár-apály. Hol magasabb, hol alacsonyabb. Egy folyamatos háborús helyzetre kell felkészülni a Közel-Keleten. Eddig is az volt. Ebben nincs változás, csak az intenzitásban. Most egy hosszabb dagályra kell felkészülni, mert Izrael eldöntötte; addig folytatja, míg meg nem szünteti a másik két ellenségének azt a képességét, hogy támadhassa Izraelt. Egy teljes közel-keleti háborúra, több szereplő belépésére nem számítok, de teljesen nem zárható ki. Így látom – zárta Kis-Benedek József biztonsági szakértő.