Az előző izraeli miniszterelnök, Yair Lapid felszólította a kormányt, hogy tegye közzé a libanoni válság megoldásának diplomáciai és stratégiai céljait. Követeléséhez az ellenzék minden vezetője csatlakozott.
HIRDETÉS
Az izraeli ellenzék vezető politikusainak nyilatkozataival nemzeti konszenzus kezd kialakulni arról, hogy kerüljön sor szárazföldi behatolásra is Libanonban. Ennek mérete, időpontja, időkorlátja még nem világos, de az ellenzék szerint addig kell kihasználni a taktikai lehetőséget, amíg a Hezbollah vezetése működésképtelen a múlt heti sorozatos csapások folytán. Az X-en megjelent összesítés szerint a szervezet egyetlen felső vezetője sincs már életben.
Az izraeli ellenzéki pártok legtöbb vezetője felszólította a kormányt, hogy rendeljen el szárazföldi inváziót Dél-Libanonban, csatlakozva más miniszterek és koalíciós pártok vezetőinek követeléséhez.
Itt megemlítendő, hogy a hétvégén a Netanjahu vezette parlamenti tömb megerősödött, miután Gideon Sa'ar volt belügyminiszter csatlakozott a kormányzó Likud-tömbhöz, és ezzel a miniszterelnöki tábor 68 főre bővült a Kneszetben. A tekintélyes politikus beállása Netanjahu mögé azt jelenti, hogy a kormánykoalíció szélsőjobboldali tagjai már nem tudják megbuktatni a miniszterelnököt.
Sa'ar-t új védelmi miniszterként is emlegetik, bár hangsúlyozta, hogy nincsenek ilyen ambíciói, és Galant minisztert kiváló katonai vezetőnek tartja.
Legyen távolabb a frontvonal!
Yair Golan, a demokraták elnöke északi látogatása egy libanoni falura mutatott, amely egy kibucra néz, és azt mondta, hogy az IDF-nek meg kell hódítania, hogy „ne legyen ilyen közelségben a tűzvonal”.
A hadsereg rádiójában adott interjújában Golan azt mondta, hogy az északi lakosok „nem tudnak visszatérni otthonaikba, ha a terroristák ilyen közel vannak”.
Az Yisrael Beytenu konzervatív ellenzéki párt elnöke, Avigdor Liberman videónyilatkozatban szólította fel a kormányt, hogy kezdje meg a szárazföldi inváziót. Liberman szerint az érintett dél-libanoni városokban már csak a Hezbollah tagjai maradtak.
Gantz szerint ha nem jön létre valamilyen megállapodás, Izraelnek meg kell támadnia Libanont
Határozott hangot ütött meg az ország korábbi védelmi minisztere, Benny Gantz is, aki a Hamász októberi terrortámadása után egy ideig a Netanjahu kovácsolta válságkabinet tagja is volt. A Nemzeti Egység vezetője szerint ha nem kötnek gyorsan egy „erős és megbízható” megállapodást, Izraelnek meg kell támadnia Libanont, és „kész tényeket kell teremtenie a helyszínen”. A megállapodásnak garanciákat kell tartalmaznia arra, hogy „a terrorsereg ne vonulhasson fel újra a határainkra és ne fenyegesse polgárainkat”.
A támadást folytatni kell, és a Hezbollahra mért csapásokat halálos és gyors módon el kell mélyíteni - hangsúlyozta Gantz. A volt védelmi miniszter szerint a sürgetés oka az is, hogy a Hezbollah tekintélyes rakétakészlete még nagyjából érintetlen.
Az összes párt egyetért abban, hogy ezúttal sem Dél-Libanon tartós megszállása a cél, hanem egy olyan ütközőzóna létrehozása illetve megerősítése, amelyet nemzetközi erők biztosítanak.
Az előző miniszterelnök szerint a politikai lépcső célja a biztonsági rendszer végső stabilizálása, hogy Izraelnek ne kelljen rendre az offenzíva eszközéhez nyúlnia. Ehhez fontos az amerikaiak bevonása, a velük való állandó civakodás helyett – hangsúlyozta Lapid.
A gyakorlatilag már megnyert gázai háborúra nézve Lapid indítványa az, hogy ott egy alternatív kormányzási mechanizmust építsenek ki a szaúdiak és az Emirátusok részvételével. Követelése szerint el kell távolítani a Hezbollahot a Litáni folyó déli körzetéből, és katonai súlyán túl a terrorszervezet politikai befolyását is korlátozni kell.
Összesítve mindez arra mutat, hogy valamennyi jelentős izraeli párt a libanoni szárazföldi behatolás pártján áll.
A történelmi előzmények
A korábbi évtizedekben Izrael többször is indított szárazföldi offenzívákat Libanon területén, de egyetlen alkalommal sem a nemzeti állam, hanem a területén gyülekező terrorcsoportok ellen, mivel azok berendezkedését és térnyerését a bejrúti kormányzatok nem tudták megakadályozni.
Izrael mindannyiszor hangsúlyozta, hogy nem Libanon elfoglalása a stratégiai célja, hanem olyan köztes zónák (pufferek) létrehozása, amelyek csökkentik az Észak-Izraelre leselkedő veszélyeket és a szüntelen nyomást.
At eddigi beavatkozások fontos eleme, hogy libanoni belső erők is együttműködtek Izraellel. Főként a jobboldali keresztény milíciát (Kataeb Párt) kell említeni, valamint Saad Haddad őrnagy szabad libanoni hadseregét és az Abu Arz szakadár egységet, melyek mindegyike azt hirdette, hogy a palesztinoknak nincs keresnivalójuk Libanonban, és betolakodó idegen testnek tekintette őket.
Az 1948 óta vándorló arab menekültek (palesztinok) tömege azután települt át Libanonba, hogy I. Huszein király véres erőszakkal szorította ki őket Jordániából 1970/71-ben.
Az első izraeli katonai beavatkozásra 1978-ban került sor, majd 1982-ben, amikor az izraeli páncélosok Bejrútig is elhatoltak Ariel Sharon hadseregtábornok, későbbi miniszterelnök vezetésével.
Ennek nyomán a palesztin felszabadítási szervezet (PFSZ) annyira meggyöngült, hogy kénytelen volt áttelepülni Tunéziába, élén Jasszer Arafat elnökkel.
Nem sokkal rá a Hezbollah színre lépésével és az általa elkövetett terrorcselekmények sorozatával a libanoni állam ismét meggyöngült. A konfliktust konzerválta az is, hogy az iráni alapítású szervezet libanoni politikusokat is meggyilkolt. A kiéleződő válságok közepette merénylet áldozata lett Basir Gemajel libanoni elnök is.
Ezután súlyos terrortámadások következtek az amerikai és francia békefenntartó erők és követségek ellen is, többszáz áldozatot követelve.
A véres öngyilkos merényletek arra kényszerítették a nyugati erőket, hogy vonják ki csapataikat az országból, miáltal a nemzeti kormány újra képtelen vált ellátni a déli körzetek biztonsági feladatait.
A Hezbollah a következő években folytatta a határokon átnyúló támadásokat. A helyzet ismét odáig fajult, hogy 2006-ban Izrael újra szárazföldi beavatkozásra szánta el magát. A szikra két izraeli katona elfogása volt, de az ellenségeskedéseket 2006. szeptember 8-án felfüggesztették, de a Hezbollah támadásai Izrael északi települései ellen nem szűntek meg.