Szerbiában a lítiumkitermelés, mindenekelőtt azonban a kormány (és államfő) ellen tüntetnek. Az uniót azzal vádolják: Vučić hatalmát erősíti, az elnök szerint pedig puccs zajlik. Eközben nem kizárt, hogy Magyarország a szomszédos boszniai Szerb Köztársaságban léphet be a lítiumbányászatba.
HIRDETÉS„Nem akarok zöld autót. Zöld almára és zöld fűre van szükségem” – üzente a lítiumbánya ellen tüntetők egyike a szerb elnöknek. A fiatal Angela Rojović azt is felrótta, hogy Vučić feláldozza Szerbia természetét Európa éghajlati céljainak szolgálatában.
Azok, akik „zöld almára és zöld fűre” vágynak, egyiket sem kapják meg, amíg olyan üzemanyagoktól függenek, amelyek szennyező szénhidrogének, például olaj és szén égetéséből nyerik az energiát – így reagált a New York Timesban megjelent összefoglalóra a magát csak Dave H-nak nevező egyik hozzászóló.
A lítiumbányászat két aspektusa közül az egyik a környezetre mért pusztító hatás, a másik pedig, hogy „Vučić nacionalista, oroszbarát kormánya személyes és pártambícióktól” vezérelve próbált előnyt kovácsolni a kérdésből – jegyezte meg egy másik kommentelő. Az Európai Uniónak nyilván szüksége van a projektre, másrészt biztos nem szeretné, hogy színre lépjen „egy újabb Orbán”, vagy, ami még rosszabb, „Putyin miniatűr balkáni változata”, ezért a zumzarként, zümmögőként bemutatkozó olvasónak az a véleménye, hogy az uniónak fel kell adnia ezt az álmot.
A lelőhely
„Minden nagyhatalom gyarmatává válunk” – állítja Gornje Nedeljice egyik lakosa. A szerbiai falucska a tervezett bánya tőszomszédságában fekszik.
Nebojša Petković és szomszédai csaknem két évtizeden át figyelték, ahogy geológusok és kutatók özönlöttek az inkább bővízű pataknak, mint folyónak tűnő Jadar völgyébe. Itt azonosították a „fehér aranynak” becézett, a folyóról jadaritnak elnevezett, lítiumban gazdag ásványt.
A lelőhely a szerb fővárostól nagyjából száz kilométerre van délnyugatra, a boszniai határ közelében.
A szerb bányászati minisztérium alapos becslései szerint a 2028-ban megnyíló bánya már 2030-ig 58 ezer tonna lítiumot fog kitermelni, amiből 1,1 millió elektromos jármű összeszereléséhez szükséges akkumulátor állítható elő.
A Jadar völgye Európa messze legnagyobb lítiumkészletét rejti, ami az öreg kontinens igényeinek 90 százalékát elégíti ki.
A koncessziós szerződést a kutatást évtizedekkel ezelőtt megkezdő angol-ausztrál bányászati óriás, a Rio Tinto nyerte el még 2017-ben, az engedélyt azonban az országos tiltakozási hullám után, tavalyelőtt, három hónappal a választások előtt visszavonták.
Teljesítettük a környezetvédők követeléseit, és búcsút intettünk a Rio Tintónak Szerbiában. „Ez a kormány végső döntése” – jelentette ki Ana Brnabić, akkori miniszterelnök.
A karakán kormány az idén meggondolta magát, és engedélyezte a Rio Tintónak a feltárás folytatását – pedig két éve még úgy hírlett: Kína kapja a kitermelés jogát.
A határozott döntés megváltoztatásában nem kis szerepet játszott az Európai Unió nyomása, amelyhez Szerbia is csatlakozni kíván.
Mindenesetre a brit-ausztrál multi július óta hivatalosan is folytathatja az előkészületeket, amelyre – a helyi fociklub támogatását is beleértve – csaknem 600 millió dollárt költött. A pénz zöme ingatlan- és telekvásárlásra ment el.
Noha a balkáni háborúk szele ezt a térséget nem suhintotta meg, a környék úgy néz ki, mint ádáz harcok helyszíne. A Rio Tinto évekkel ezelőtt vásárolta meg a házakat a koncessziós engedély kézhez vétele után, és azt tervezte, hogy lebontásuk után megkezdi a lítium kitermelését és feldolgozását. Az engedély visszavonása után az ingatlanokat roskadozni hagyta.
A Jadar völgyében a Rio Tinto által korábban megvásárolt ingatlanok mára életveszélyes állapotba kerültek. Figyelmeztető táblák sokasága ijeszti el az arra járókat – mint egy aknamezőn.
HIRDETÉSHa beindul a bányászat, a Jadar-völgyből származó lítium jóvoltából Szerbiában fellendül az akkumulátor- és elektromos autók gyártása, és húszezerrel bővül a munkahelyek száma – véli Dubravka Đedović Handanović, bányászati miniszter.
A behemót Rio Tinto 2,23 milliárd eurót, napi árfolyamon több mint 870 milliárd forintot különített el a projektre.
A bizalom
Hogy ezt a tetemes összeget el is költhesse, személyesen a német kancellár és az Európai Bizottság alelnöke utazott Belgrádba.
Olaf Scholzot és Maroš Šefčovičot, az EU Green Deal vezetőjét az őket megillető pompával üdvözölték a szerb fővárosban, a Kritikus nyersanyagok csúcsértekezletén, amelyen hivatalossá tették a brüsszeli támogatást, majd együttműködési megállapodásokat írtak alá a jeles autógyártókkal – köztük a Mercedesszel és a Stellantisszal.
HIRDETÉSAz unió lelkesedését nem osztja a lakosság. Úgy vélik: a Nyugatról kapott biztatás csak felbátorítja a szerb elnök autokratikus hajlamait. Elemzők szerint a közvélemény unióba vetett bizalma megroggyant, mivel nem teljesülnek a demokrácia előmozdításával kapcsolatos korábbi ígéreteik.
„Az EU álszent, mert egy olyan diktátort támogatnak Szerbiában, aki a markában tartja az igazságszolgáltatást és a médiát. Szemet hunynak, mert ő szállítja azt a lítiumot, amelyre annyira szükségük van” – magyarázta a Jadar völgyében élő, már idézett Nebojša Petković, aki a bányászat egyik leghevesebb, hangadó ellenzője.
A jadari lítiumprojektet az Egyesült Államok mellett elsősorban az Európai Unió támogatja, mert éghajlati céljainak eléréséhez nélkülözhetetlen a nyersanyag. Szerbiában azonban attól tartanak, hogy a bánya vizet és a levegőt fogja mérgezni, ezért heves utcai tiltakozásokat szerveztek Aleksandar Vučić elnök ellen.
A kizsákmányolás
A tüntetések évekkel ezelőtt kezdődtek, 2021-ben pedig egyenesen lincshangulat uralkodott a völgyhöz közeli Loznicában, miután kiderült, hogy a kormány jóváhagyta a bánya működéséhez szükséges területrendezési tervet.
HIRDETÉS„A projekt veszélyezteti a vizeinket, a földjeinket, a jövőnket” – figyelmeztetett akkor egy környezetvédő.
„A bánya mellé tervezett hulladéklerakó 150 futballpálya hosszúságú és 60 méter magas lesz. Egy olyan folyó mellé telepítik, amely minden évben megárad” – hívta fel a figyelmet Miroslav Mijatović, civil aktivista egy magyar alkotók által készített, szintén 2021-ben bemutatott, a Kizsákmányolás című dokumentumfilmben.
Ennél pusztítóbb hatásról értekezett a Szerb Tudományos és Művészeti Akadémia.
„A Jadar-projekt a térség tömeges pusztulásához, a táj jellegének tartós megváltozásához, a föld, az erdők, a felszíni és felszín alatti vizek biológiai sokféleségének romlásához, a helyi lakosok kitelepítéséhez, a fenntartható és jövedelmező mezőgazdasági tevékenységek megszűnéséhez vezetne” – jelentette ki Velimir Radmilović, akadémikus, kohászati szakértő.
HIRDETÉSA tiltakozások csak addig szüneteltek, amíg a Rio Tinto koncessziós engedélyét felfüggesztették.
Nemrégiben, egészen augusztus derekáig demonstrációk sorozata söpört végig Szerbián, nem csak a Jadar völgyében, hanem Szabadkától Belgrádig.
Az Európai Bizottság „nem kommentálta” a szerinte nemzeti szintű belügyet, amelybe beavatkozni sem kívánt. Arra viszont emlékeztetett, hogy az uniós tagságra pályázó országként Szerbia „köteles a jogszabályokat a világon a legszigorúbb, európai szabályozásokhoz, szabványokhoz igazítani” – hangoztatta az egyik szóvivő.
A puccs
A tiltakozók összetétele igencsak vegyes, és viszonylag híven tükrözi a lakosság érzületét. Ideológiai kötődéstől függetlenül együtt tüntetett az Európa-párti, a bal- és a jobboldal.
HIRDETÉSA zöld almára és fűre vágyó Angela Rojović például azt is az elnök szemére vetette, hogy „eladta Koszovót”, és nem védte a szerbek érdekeit a túlnyomó többségben albánok lakta országban. „A tiszta vizünket azonban nem veheti el tőlünk” – mondta a fiatal, nemzeti érzelmektől fűtött nő.
A demonstrálókhoz csapódott a Narodna patrola, a Nemzeti Őrjárat, egy, az orosz érdekeket képviselő, keményvonalas, szélsőségesen nacionalista tömörülés. Az orosz dezinformációkat terjesztő közösségi felületek aktívan népszerűsítették a lítiumbányával kapcsolatos rémtörténeteket.
A szerb fővárosban mindenesetre a tüntetések csúcspontján, augusztus 10-én több tízezren meneteltek a Jadar védelmében, Vučić ellen. A tömeges megmozdulásról – megszokott gyakorlatához híven – 24 másodpercben tudósított a közmédia.
A bányászati miniszter szerint a Jadar völgye „súlyos politikai harccá” fajult, az elnök azonban ennél is tovább ment.
HIRDETÉSÁllamcsínyt terveznek, a Nyugat szervezésében – állította Moszkvából (!) származó információkra hivatkozva Aleksandar Vučić, aki szerint demonstrációkat „anarchisták, marxisták és burkolt fasiszták” vezetik.
Bölcs előrelátással már két korábban azt állította, hogy a kritikus ásványi kincsek feletti uralom háborúkat fog kirobbantani.
Szavait igazolandó másnap, június végén valóban megkísérelték megdönteni a lítiumban gazdag Bolívia elnökének hatalmát, a trónfosztást azonban egészen más szándékok vezérelték – nem az ásványkincs.
Vučić magyarázata egyébként is sántít. Miután a Nyugatnak van szüksége lítiumra, és ebben meg is állapodott a szerb vezetéssel, miért akarná utcai tüntetésekkel megdönteni a hatalmát?
HIRDETÉSJózanabbul mérlegeli a körülményeket a tervezett szerbiai bánya körüli kistelepüléseket összefogó csoport vezetője, nem mellesleg a Vučić-vezett kormánypárt tagja.
„Nem áll szándékunkban a vezetés megbuktatása. Magukat buktatják meg” – mondta Dragan Karajčić.
A zöld átmenet
A lítium kitermelését a Jadar völgyében mindenekelőtt az Európai Unió sürgeti, amelynek – a klímacélok eléréséhez, a fosszilis tüzelőanyagok visszaszorításához – égetően szüksége van az akkumulátorgyártás alapanyagára. Köztudott ugyanis, hogy az unióban 2035-től megtiltják az új benzines és dízelautók forgalmazását. A cél, hogy 2050-re a közlekedési ágazat szén-dioxid-semlegessé váljon.
A forgalomban levő járművek természetesen élettartamuk végéig üzemben maradhatnak.
HIRDETÉSEurópában egyébként bőven van lítium, és több mint húsz projekt a kitermelés különböző szakaszába érkezett. Az akkumulátorgyártáshoz szükséges lítium előállításához azonban sehol sem fogtak hozzá. Ezt az űrt lenne hivatott betölteni a szerbiai megaprojekt.
„Európában nem következik be a zöld átmenet az itteni lítium nélkül” – állítja Chad Blewitt, a Rio Tinto szerbiai üzletágának vezetője.
A Stratégiai Tanulmányok hágai központjának értékelése szerint Európának 2050-ben hatvanszor több lítiumra lesz szüksége, mint amennyit 2020-ban, elsősorban Kínából, de máshonnan is importált.
„Európa a szerbiai utánpótlás nélkül is elérheti célját” – véli a német geotudományi intézet lítiumszakértője, bár Michael Schmidt hozzátette: „A megvalósításhoz minden forrásra szükség lesz”.
HIRDETÉS
A kitermelés sikere végső soron a nyersanyag világpiaci árának függvénye, hisz ezen múlik, megtérülnek-e a Rio Tinto, és a hozzá hasonló óriásvállalatok befektetései. A lítium ára az elmúlt másfél évben alaposan csökkent a kínai kereslet lanyhulása és a megnövekedett kínálat következtében.
A magyar lítiumláz
Az akkumulátorgyártáshoz szükséges lítium iránti kereslet várható megnövekedésére minden jel szerint jó érzékkel Magyarország is felfigyelt.
A magyar miniszterelnök – amint azt a helyi televízió is kiemelte – alig egy év alatt, áprilisban másodszor látogatott Banja Lukába, a boszniai Szerb Köztársaság fővárosába.
Akkoriban ez egy protokoll-látogatásnak tűnt, a lényegről azonban a boszniai szerbek miniszterelnöke ejtett néhány szót egy reggeli műsorban.
HIRDETÉSMagyarország szoros kapcsolatot alakított ki Kínával az autógyártás, mindenekelőtt az elektromos autók elemeinek az előállítása terén – idézte Radovan Viškovićot az Átlátszó Vajdaság.
„Ez azt jelenti, hogy az elkövetkező időszakban a magyar partnereinkkel valorizálhatjuk mindazt a természeti kincset, ami a boszniai Szerb Köztársaság területén megtalálható” – hangoztatta a vendéglátó kormányfő.
Árnyaltan, de egyértelműen a lítiumra utalt.
A szerbiai lelőhely ugyanis átnyúlik a Drina folyóval elválasztott határ túloldalára, a boszniai Szerb Köztársaság területén található Lopare térségébe, ahol tavaly ősszel ugyanolyan hevességgel, csak kisebb létszámban tiltakoztak a lítium kitermelése ellen.
HIRDETÉSAz ott fellelt, a becslések szerint másfél millió tonna lítiumérchez való hozzáférés jelentős piaci előnyhöz juttatná Magyarországot – írta az Átlátszó Vajdaság. Az ott rejtőző ásványkincsek értékét Milorad Dodik, a boszniai szerbek vezetője 15 milliárd euróra becsülte.
Magyarország szerepe a kitermelésben egyelőre nem ismeretes, a koncessziós pályázatot ugyanis még nem írták ki.