A bullying ma már nem csupán lökdösést és gúnyolódást jelent. A kortárs bántalmazás sokkal kifinomultabb, de nem kevésbé kegyetlen: a pletykák, a kirekesztés, a közösségi médiában terjedő megalázó képek és üzenetek legalább akkora sebeket ejtenek, mint a fizikai agresszió.
,,Ki az, akit bántottak iskolában vagy szemtanúja volt az úgynevezett bullyingnak?" - tette fel a kérdést Őrsi Gergely, II. kerületi polgármester a zsúfolásig megtelt Marczibányi Téri Művelődési Központ közönségének. A nézőtér mocorogni kezdett, majd egytől egyig mindenki feltette a kezét. Sokan voltak bántalmazók és elszenvedők is, de talán még többen azok, akik mind a két oldalon álltak már. Éppen ezért egy egész ország közügye, hogy végre valaki felvegye a harcot az iskolai zaklatással - folytatta a kerületi vezető.
Kedd este Buda szívéből indult országos turnéjára a Delta Produkció NEM OKÉ kampánya. Ennek célja, hogy a színház eszközeivel mutassa meg minél több fiatalnak, hogy az ugratás vagy a cikizés életre szóló sebeket tud ejteni. A program három elemből áll. Egy kötetlen beszélgetésből az adott város egyik kávézójában, ahol bárki szabadon, tabuk nélkül elmesélheti saját történetét, és azt érezheti, hogy nincsen egyedül, hiszen alig van olyan gyerek, felnőtt vagy idős ember, akit ne ért volna valamilyen szintű sérelem az iskolai évei alatt.
A második rész egy színházi előadás, ezesetben Morgan Lloyd Malcolm, Darázs című drámája, amelyet Sodró Eliza és Kiss-Végh Emőke adnak elő. Az egy órás érzelmi hullámvasút után pedig nem csak a színészekkel, hanem gyermekjóléti szakemberekkel, pszichológusokkal és tanárokkal beszélhetik át a látottakat a nézők.
Ez a darázscsípés egy életen át viszket
Gerlóczi Judit a Delta Produkció megálmodója és producere régóta gondolkodott azon, hogy miként lehetne húsbavágó egyszerűséggel megmutatni a fiataloknak a bullying veszélyeit. Elvégre a diákok ingerküszöbét ma már nem ütik át az osztályfőnöki órán tartott szokásos ,,fejtágítások". Ekkor bukkant rá a többszörös díjnyertes drámaírónő, Morgan Lloyd Malcolm darabjára. A mű egyszerre volt felkavaró és revelatív számára. Egy olyan szabadszájú, de tanulságos, fordulatos, de mégis egyszerű történet, amelyből bárki megértheti: az ember nem születik gonosznak, de az iskola könnyen azzá teheti.
A színdarab két gyerekkori barátnőről szól, akiket évtizedekre távol sodort az élet. A jó sorból származó, de túlsúlya miatt sokat cikizett Heather egy nap megkeresi azóta lecsúszott barátnőjét Carlát, hogy 30 millió forintért ölje meg a férjét. A gyilkosság megtervezése közben percről percre köszön vissza a múlt, és bontakozik ki a bántalmazott és bántalmazó közötti kibeszéletlen ellentét. A dráma olyan fontos kérdéseket feszeget mint, hogy szabad-e egy erőszakos gyerekre haragudni, ha őt is verte az apja? Egy szexuálisan zaklatott tinédzser miért akar megfelelni az elnyomójának és miért őrzi meg a titkát évtizedeken át? És főleg ezek a bűnök elévülhetnek-e az idővel?
Az előadás a legtöbb kérdőjelet otthagyja Demoklész kardjaként lógni a fejünk felett, és egyedül egy tátongó űrt tölt be, egyetlen kérdésre válaszol: igen, a bántalmazásról mindig beszélni kell.
Még a legnagyobb nevettető is sírhat belül
A keddi nyitányon egymásnak adták a mikrofont szakemberek és hírességek. Egy valami összekötötte őket: mindannyian fel tudták idézni szinte percre és képkockára pontosan, hogy ki és mikor hagyott bennük be nem forradó sebeket.
Kende-Hofherr Krisztina ma már a magyar média egyik legbefolyásosabb alakja, mégis máig kísérti, amikor a földrajztanára egy szerencsétlenül sikerült felelés során földbe döngölte az önbecsülését, annak ellenére, hogy minden évben kitűnő volt.
Mussimbe Dennis hazánk egyik legismertebb és legsikeresebb stand up humoristája, mégis nyáron majdnem pánikrohamot kapott a színpadon, amikor nagyon gazdag és sikeres sportolók, vállalkozók előtt kellett fellépnie. Eszébe jutott, amikor az osztálytársai hetekig cikizték, amiért az édesanyjának nem volt elég pénze, hogy befizesse a sítábort. Az anyagi különbség az évek során megszűnt, de a rossz érzés megmaradt.
És ez csak két példa a kampány védnökeinek történeteiből. Azt mindannyian kiemelték, hogy a magyar közbeszéd tragikus állapota, a dugóban káromkodás, és a ,,dögöljönmegaszomszédteheneis" mentalitás mind a gyerekkori sérelmekben gyökereznek. Elvégre a legtöbb bántalmazó, maga is bántalmazott volt egyszer. A magyarok generációkon keresztül hitték el azt, hogy a beavatási szertartások, a focipályán elejtett testszégyenítések és az illetlen fogdosások hozzátartoznak az iskolai léthez. Pedig ez NEM OKÉ - ez a remélhetőleg egész Magyarországot bejáró kampány üzenete.
Mennyire komoly a baj?
A budapesti nyitány egy kerekasztalbeszélgetéssel zárult. A diákokat, a szociális dolgozókat és a szakmai szervezeteket is képviselte egy-egy megszólaló. Hiszen az is nagyon fontos, hogy az emberek megértsék: a bullying nem csak mindenkit érint, de mindenki felelős is érte, és ezért mindenki tehet ellene. A beszélgetésből lesújtó kép rajzolódott ki.
Becslések szerint minden második magyar diák rendszeresen tapasztal valamilyen formájú bántalmazást az iskolában. A jelenség a legtöbb intézményben ismert, de ritkán kerül nyíltan szóba. A gyerekek hallgatnak, a tanárok tehetetlennek érzik magukat, a szülők pedig gyakran csak akkor értesülnek a bajról, amikor már késő.
- Egy 2022-es felmérés szerint a magyar középiskolások 66 %-a nyilatkozott úgy, hogy tanulmányai során rendszeresen (azaz nemcsak egyszer) érte fizikai, lelki vagy verbális bántalmazás.
- 85 %-uk pedig legalább egyszer került már ilyen helyzetbe.
- A tanulmányok arra is rámutatnak, hogy a bántalmazás gyakrabban fordul elő hátrányos helyzetű közösségekben, illetve olyan diákok között, akik alacsonyabb tanulmányi teljesítményt nyújtanak, valamint a határon túli magyar kisebbség körében.
A csend kultúrája
A legtöbb iskolában a zaklatás ritkán válik nyílt üggyé. A gyerekek félnek szólni – attól tartanak, hogy árulónak tartják őket, amitől még rosszabb lesz a helyzet. „A diákok többsége nem mer segítséget kérni, mert úgy érzik, nem hisznek nekik, vagy a tanárok úgyis csak 'megbeszélik' az osztállyal, és azzal le van tudva” – mondta egy budapesti iskolapszichológus, aki szerint a zaklatás kezelése Magyarországon még mindig ad hoc jellegű.
A tanárok helyzete sem könnyű. A legtöbb intézményben nincs egységes protokoll, hogy mit kell tenni, ha egy diák bántalmazásról számol be. Sok pedagógus saját tapasztalatból próbálja kezelni az eseteket, miközben idő, képzés és intézményi támogatás híján gyakran csak tűzoltásra futja.
Az online térben is folytatódik
Míg korábban az iskolai bántalmazás a tanórák vagy a folyosók világára korlátozódott, ma már otthon sincsenek biztonságban a gyerekek. A „cyberbullying” vagyis online zaklatás sokszor a legkegyetlenebb formája a bántalmazásnak: az áldozat nem tud „hazamenekülni” előle.
Egy vidéki gimnazista fiú, Marci, elmondta: „Egy csoportot csináltak rólam a Snapchat-en. Minden nap raktak fel valamit – mémeket, kifigurázott képeket. Senki sem törölte, inkább nevettek rajta. A tanárok azt mondták, az iskola falain kívül ez nem az ő dolguk.”
A Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság 2024-es felmérése szerint a 12–18 éves magyar fiatalok 41 százaléka találkozott online zaklatással, de csak minden tizedik fordult felnőtthöz segítségért.
Egyre több, egyre fiatalabb
A szakemberek szerint a zaklatás egyre korábban kezdődik. Már alsó tagozatos korban megjelenik a kiközösítés, a csúfolódás vagy az online megszégyenítés. A szülők sokszor csak akkor szembesülnek a problémával, amikor a gyerek viselkedése megváltozik: nem akar iskolába menni, romlik a teljesítménye, szorongani kezd.
A pszichológusok arra figyelmeztetnek, hogy a bántalmazás hosszú távú hatásai súlyosak lehetnek: depresszió, szorongás, önértékelési zavarok, sőt, öngyilkossági gondolatok is előfordulnak az áldozatoknál.
Egy generáció, amely megtanulta elviselni
A zaklatás elleni küzdelemben a legnehezebb talán az, hogy a felnőttek többsége maga is ilyen közegben nőtt fel. Sok szülő és tanár ma is úgy gondolja: a csúfolódás „az élet része”, a gyerekek „majd megtanulják kezelni”.
De a kutatások mást mutatnak: azok a gyerekek, akiket tartósan bántalmaztak, felnőttkorukban is gyakrabban küzdenek mentális problémákkal, és gyakran ők maguk is továbbadják a mintát.
A kérdés így nemcsak az, hogyan védhetjük meg a mostani diákokat – hanem az is, megtörhető-e végre a hallgatás generációról generációra öröklődő lánca.