Két férfi mesélt arról, hogyan fordult meg a világ velük a háború kezdete óta. Minden nap félve lépnek ki az utcára, a neten értesítik egymást az ellenőrzőpontokról, és az egész család azért dolgozik, hogy apát ne vigyék el katonának. Persze a csúszópénz még mindig megoldás lehet. De mennyi is?
HIRDETÉSNapról napra egyre szaporodnak a katonasírok az ungvári Kálvária-temető melletti parkban. Az utóbbi két és fél évben ez lett a kárpátaljai mártírok emlékhelye.
Amerikai becslések szerint már 70 ezer ukrán katona esett el az oroszok elleni honvédő háborúban, voltak köztük ruszinok, cigányok és magyarok is. Bár az kétségtelen, hogy népességarányukat tekintve rendkívül kevesen.
Menni vagy maradni?
A kárpátaljai magyar apák és fiúk még a háború első napjaiban tömegével szöktek át Magyarországra a sorozás elől. Sőt rengetegen már korábban is a határ ezen oldalán dolgoztak, többnyire építkezéseken. Nekik csak maradniuk kellett és beletörődni abba, hogy még nagyon sokáig nem feküdhetnek be a saját ágyukba. Az asszonyok gyakran otthon maradtak, hogy őrizzék a házat, és mivel ők szabadon utazhatnak, ünnepekkor a határ mentén találkoztak életüket féltő szeretteikkel.
De nem mindenki szökött el. A magyarok száma már évtizedek óta drasztikusan fogy Kárpátalján, ezért attól tartanak, hogy ha a háború miatt elmennek, akkor rövidesen eltűnik az ukrajnai magyar kisebbség. Márpedig magyarok nélkül nincsen Kárpátalja – ők ezt vallják.
Az utolsó bástya
Bár Kárpátaljáról 3 uniós országba is be lehet utazni, a régió sokáig Ukrajna egyik legelmaradottabb része volt. A szocializmus alatt főként a keleti megyék iparosítására koncentráltak. Ott létesültek a legnagyobb gyárak, bányák és erőművek. Csakhogy most éppen ezeken a területeken folynak a harcok Donyecktől Mariupolig.
A fronttól távoli Kárpátalja pedig a béke szigete lett. Ide menekültek azok a kelet-ukrajnaiak, akik nem akarták elhagyni hazájukat, de biztonságra vágytak. Ungvár lakossága két év alatt majdnem megduplázódott és rengeteg luxuslakás épült. Ez az egyetlen nagyváros, ahol este nincsen kijárási tilalom, ezért lehet bulikat, legény- és lánybúcsúkat tartani.
Az azonban szembetűnő, hogy az utcákon szinte kizárólag fiatal nőket lehet látni. A 18 és 60 év közötti férfiakat elvitték a frontra, vagy most is bujkálnak.
A Kárpátalján maradt magyarok többsége inkább a második opciót választotta. Ők úgy érzik, hogy ez nem az ő háborújuk. Ők eddig sem húztak se Kijev, se Moszkva felé, csak zavartalanul szerették volna őrizni a hagyományaikat és használni a nyelvüket.
Ráadásul azt sem értik, hogy nekik miért kéne keleten harcolniuk, ha az ottaniak éppen Kárpátaljára mentik ki a vagyonukat, és ott próbálnak eltűnni. Az omladozó házak kertjeiben sportkocsik és jachtok várják, hogy véget érjen a háború.
Tízezrek bujkálnak
Az Euronews stábjának sikerült exkluzív riportot készítenie két bujkáló férfival. Az ő biztonságuk érdekében nem nevezhetjük meg őket, se a tartózkodási helyüket. A folytatásban ,,K” és ,,H”-ként hivatkozunk rájuk.
Ha kiderülne a kilétük, szinte biztos, hogy egy donyecki lőárokban kötnének ki. És nem csak ők, hanem kollégáik is, hiszen a munkahelyükön csak sorköteles férfiak dolgoznak.
K több mint 2 éve minden reggel úgy indul munkába, hogy tudja: ha fennakad egy ellenőrzésen, délután már több száz kilométerre lesz egy toborzóirodában.
K azt is megmutatta, hogy az interneten több tízezer fős csoportokban adják le egymásnak a drótot az emberek, hogy merre tiszta a levegő.
Az idősebb H azonban másra esküszik.
Otthon viszont még mindenki biztonságban van, mivel a toborzók nem házkutatási engedéllyel érkeznek. Nincs szükség titkos szobákra vagy menekülőalagutakra, elég egy szomszéd, aki azt mondja, hogy a behívón szereplő személy már rég elköltözött.
HIRDETÉSMindig van kiskapu
Ungvártól nem messze találkoztunk Péterrel, ő már nyugdíjas, így nincs mitől tartania. Úgy ismeri a határ mentét, mint a tenyerét. Arról mesélt, hogy Kisszelmencnél mindig dübörgött az embercsempészet. A trianoni határ két ház között vágta át a falut, így a helyiek némi fizetségért cserébe kis létrákkal, a kertjükből vitték át az embereket Szlovákiába.
A háború kezdete óta rendszeresen terepjárók járnak a zöldhatárra, ahol a csempészek szélnek eresztik a Nyugatra vágyókat. Nemrég Pallónál egy katonai járművet és hátrahagyott egyenruhákat találtak, ami azt jelenti, hogy dezertőrök is szép számban vannak.
Péter szerint ha valakit elkapnak még mindig nem kell kétségbe esnie, hiszen a korrupciónak komoly hagyománya van a környéken. Az viszont tény, hogy a háborús szigorral a kenőpénzek összege is nőtt. Neki azt mesélte az egyik falubeli, hogy nemrég 800 euróért cserébe engedték el a toborzók, de volt, aki 5000 eurót, vagyis majdnem kétmillió forintot fizetett a szabadságáért.
Ráadásul a katonák nem biztosítanak védelmet, csak kinyitják a kaput. Ha egy kollégájuk 100 méterrel később lecsap, akkor jöhet az újabb alkudozás. A rendőrök ráadásul ötvenezer forintnak megfelelő hrivnyát is kapnak, ha bevisznek egy sorköteles férfit. Ez nem kis pénz Ukrajnában, így a hatóságok is rendkívül motiváltak.
HIRDETÉSEgy biztos: aki teheti menekül a háború terrorja elől. Az oroszok Grúziától Baliig keresnek menedéket, a kelet-ukránok Kárpátalján várják a békekötést, a magyarok pedig remegve nézik, hogy jönnek-e a rendőrök, vagy ahogy ők hívják: a meseautó.