H.R. McMaster, Donald Trump korábbi nemzetbiztonsági tanácsadója most megjelenő könyvében arról ír, hogy Vlagyimir Putyin kihasználta Donald Trump „egóját és bizonytalanságát”, hogy szinte hipnotikus befolyást gyakoroljon rá.
HIRDETÉSA volt amerikai elnök egykori nemzetbiztonsági tanácsadója szerint Putyin olyan befolyást gyakorolt a főnökére, hogy Trump lényegében semmilyen negatív kritikát nem fogadott el az orosz elnökkel kapcsolatban, és emiatt végül H.R. McMastert is kirúgta, írja a Guardian a könyv megjelenése előtt néhány nappal.
McMaster az At War With Ourselves (Háborúban önmagunkkal) című könyvében értékeli Trump rajongását Putyin iránt, és azt a 457 napot, amelyet a ma már nyugalmazott tábornok nemzetbiztonsági tanácsadóként töltött a volt elnök mellett 2017 februárjától.
A konfliktus egyik csúcspontja az volt, amikor 2018 márciusában orosz ügynökök megmérgezték Nagy-Britanniában Szergej Szkripál volt orosz hírszerzőt és lányát.
Miközben más nyugati vezetők határozott választ kezdtek megfogalmazni a merényletkísérletre, McMaster szerint Trump a Fehér Házban ült, és a New York Post című bulvárlap egyik cikkét bámulta, amelynek a főcímében az szerepelt: „Putyin dicséri Trumpot”. Az elnök fekete filctollal írt egy elismerő megjegyzést a cikkre, és megkérte McMastert, hogy juttassa el az újságkivágást Putyinnak.
McMaster azt írja, biztos volt benne, hogy Putyin vissza fog élni ezzel, és bár a feljegyzést átadta a Fehér Ház személyzeti titkárságának, ám végül – amikor egyre több bizonyíték gyűlt össze azzal kapcsolatban, hogy maga Putyin rendelte el a Szkripál elleni támadást – azt mondta nekik, ne küldjék el.
Putyin diplomáciai fegyvere: simulékonyság és hízelgés
McMaster szerint Putyin simulékonynak mutatta magát Trump felé, de valójában csak ki akarta használni, és éket verni az elnök és olyan tanácsadói közé, mint maga McMaster, akik az Egyesült Államok keményebb fellépését sürgették a Kremllel szemben.
„Putyin, egy kegyetlen egykori KGB-ügynök, hízelgéssel használta ki Trump egóját és bizonytalanságát,” írja McMaster. „Putyin úgy jellemezte Trumpot, mint kétségtelenül nagyon kiemelkedő, tehetséges embert”, Trump pedig felfedte, hogy érzékeny erre a megközelítésre, hogy vonzódik az erős emberekhez, és hogy hisz abban, hogy egyedül ő képes jó kapcsolatot kialakítani Putyinnal.
„Elődeihez, George W. Bushhoz és Barack Obamához hasonlóan Trump is túlzottan bízott abban, hogy őm személyesen képes lesz javítani a Kremlben ülő diktátorral való kapcsolatokat. Az a tény, hogy a legtöbb washingtoni külpolitikai szakértő a Kremlhez való kemény hozzáállást szorgalmazta, úgy tűnt, csak az ellenkező irányba terelte az elnököt”.
McMaster leírja, hogy különösen nehéz időszak volt ebből a szempontból, amikor kiderült, hogy Oroszország beavatkozott a 2016-os elnökválasztásba. Ebben az időszakban lehetetlen volt Trumppal beszélni Putyinról és Oroszországról.
Bár Robert Mueller különleges ügyész nem talált bizonyítékot az összeesküvésre, de több olyan esetet is talált, amikor Trump kampánystábja megpróbálta elfedni az orosz ügynökökkel való kapcsolatát, és azt is, hogy maga Trump megpróbálta megzavarni vagy megakadályozni a vizsgálatot.
Ebben az időben is kiélesedett a konfliktus az elnök és a nemzetbiztonsági tanácsadó között, aminek az lett a vége, hogy Trump kirúgta McMastert. Utódja, John Bolton szintén összeveszett az elnökkel, és egyike lett azoknak a kormányzati tisztviselőknek, akik hangosan tiltakoztak az ellen, hogy Trump újra versenybe szálljon az elnöki posztért.
"Trump kegyes volt"
McMaster felidézi könyvében azt az esetet is, amikor 2017 júliusában a Trump-Putyin csúcstalálkozó előtt arra próbálta felkészíteni az amerikai elnököt, hogy Putyin arra fog törekedni, hogy az Egyesült Államok vonja ki az amerikai erőket Szíriából és Afganisztánból (amit később Trump el is rendelt), és szüntesse meg jelenlétét Ukrajnában.
„Elmondtam Trumpnak, hogy Putyin hogyan csapta be Busht és Obamát. 'Elnök úr, ő a legjobb hazudozó a világon.' Azt sugalltam, hogy Putyin biztos volt benne, »kijátszhatja« Trumpot, és olcsón megkaphatja, amit akart: a szankciók enyhítését és az USA kivonulását Szíriából és Afganisztánból, manipulálva Trumpot a »jobb kapcsolat« kétértelmű ígéreteivel. Együttműködést ajánlana a terrorizmus elleni küzdelem, a kiberbiztonság és a fegyverzetellenőrzés terén. Láttam, hogy Trump kezdett türelmetlen lenni »negatív hozzáállásom miatt«. Elmondtam, amit el kellett mondanom”.
Trumppal való feszült viszonya ellenére McMaster soha nem erősítette azoknak a kormánytisztviselőknek a táborát, akik buzgón ostorozták a volt elnököt távozásuk után. McMaster ragaszkodik ahhoz, hogy szolgálata alatt apolitikus maradt, csak az Egyesült Államok érdekeit nézte, és azért írta a könyvet, hogy a pártpolitikán túllépve elmagyarázza, mi történt valójában.
Felidézi azt is, hogy 2018 áprilisában, utolsó napján családtagjai is bementek hozzá az irodába, és az akkori alelnök, Mike Pence arra kérte őket, hogy egy rövid időre mind menjenek be az Ovális Irodába.
HIRDETÉS„Trump kegyes volt,” írja McMaster. „Ujjával a négy unokahúgomra és unokaöcsémre mutatott: 'A nagybátyátok nagyszerű fickó, nagyon kemény, és fantasztikus munkát végzett nekem. Gondoskodjatok róla, hogy csak szép dolgokat írjon rólam.”
A jelek szerint ez a kérése nem teljesült.