Donald Trump már csak 200 kilós gorilla, de még rajta ül a pártján

Access to the comments Kommentek
Írta: SzéF
Clevelandben, a 2016-os győzelem előtt
Clevelandben, a 2016-os győzelem előtt   -   Szerzői jogok  Patrick Semansky/AP

A címben jelzett metafora nem valami bulvár pimaszkodás akar lenni, hanem idézet a volt elnök köztiszteletet élvező párttársától. A 2012-es választások elnökjelöltje, Mitt Romney utahi republikánus szenátor szerint Donald Trump négyszáz kilós gorillaként indult, de mára már csak kétszázat nyom. Viszont ez még mindig nagy súly. Trump bejelentése a 2024-es újraindulásról feltüzelő hatású volt a republikánus széleken, de a párt centruma már inkább a jövő nemzedékének nyitna utat. A törvényhozásban erős marad a trumpista befolyás, de annyira nem, hogy átvegye a főbb napirendek eldöntését. Trump elnöki vállalása merész és kockázatos, de ha pénzügyi forrásai elapadnak, akkor közel kerül a lehetetlenhez. Ráadásul a Legfelsőbb Bíróság közben engedélyezte a betekintést korábban titkolt adóbevallásaiba is.

Szokatlan és bátor vállalás Donald Trumptól

Az USA történetében eddig csak négy politikusnak volt mersze, hogy egy bukott elnökség után később újra nekigyürkőzzön, és csak egyiküknek sikerült. Ez még Grover Cleveland volt 1884-ben. 

A nagynevű Theodore (Teddy) Roosevelt is belevágott ilyen kalandba, de beletört a bicskája. Pedig ő akkora tekintély volt, hogy máig is hegybe vésve látható a Rushmore Mountain emlékművén. Roosevelt azt a hibát követte el, hogy első elnöksége után nem jelöltette magát újra, hanem visszahúzódott a magánéletbe és hosszas utazgatásra indult. Magyarországra is ellátogatott, Apponyi Albert gróffal is ebédelt és megszemlélt egy huszárezredet, de mire hazatért, kihullott a választóközönség látóköréből. Woodrow Wilson beelőzött neki, így Roosevelt kimaradt az 1. világháborús győzelem dicsőségéből.

AP Photo
Cleveland, Roosevelt és Wilson - nem könnyű feladat a másodszori jelölésAP Photo

Unokaöccse, Franklin Delano viszont négyszeres elnökséget szerzett, ám halála után a törvényhozók arra jutottak, hogy kettő is elég, ezért 1947-ben elfogadták az Alkotmány 22. módosítását. Ebben elrendelték, hogy senki nem szerezhet elnöki rangot kettőnél többször. 

Vagyis Donald Trump 2024-es újbóli indulása nem esik jogi korlátozás alá. Megújított elnökségére inkább a 14. alkotmánymódosítás lehet veszélyes (1868). A Nagy Polgárháború után született rendelkezés megtiltja, hogy közhivatalnok lehessen az, aki korábban esküt tett az Alkotmányra, de később támogatott egy USA elleni felkelést vagy lázadást. A módosítást annak idején a Dél oldalára állt szakadár politikusok kiszorítására használták.

A mai helyzetre lefordítva ez azt jelenti, hogy ha egy büntető eljárásban megállapítják, hogy Donald Trump lázította fel a Capitolium ellen vonuló tüntetőket, akkor (esetleg) el lehet őt ütni az elnökjelöltségtől.

A képviselőház várható végső összetétele 9 fős republikánus többséget fog mutatni. A januárig még demokrata vezetésű testületben másfél éve folyik a Capitolium elleni támadás kivizsgálása, amit az év végéig be kell fejezni és jelentést kell tenni a meghallgatások eredményéről. Ez nem lesz jogi erejű (szankcionálható) döntés, és az is biztosra vehető, hogy az új többség nem fogja a vizsgálatot folytatni vagy megújítani. Annak ellenére sem, hogy nyáron 10 amerikaiból 6 mondta azt, hogy Trump ellen vádat kellene emelni a Capitolium miatt.

A meghallgatások tanúvallomásait és dokumentumait a vádhatóság felhasználhatja egy esetleges lázadási per során, de ennek valószínűségét alacsonyra értékelik a jogi szakértők. Egyszerre két vagy több büntetőeljárás Donald Trump ellen erős politikai színezettel járna, de nem is kizárt. 

Al Drago/AP
Ezernél több tanút hallgattak meg a KongresszusbanAl Drago/AP

Az első ügy bizonyítékait augusztus elején kaparintotta meg az FBI, amikor rajtaütött az elnök Mar-a-Lago-i birtokán. Jelen állás szerint a legfőbb ügyész inkább erre, tehát a rezidencián talált iratokra koncentrál, amiben az eljárás már folyik, és két alárendelt republikánus bíró is belépett az ügybe. A zűrzavar tisztázására és a vizsgálat felgyorsítására szolgál az új független ügyész színre léptetése. 

A volt elnök körül kavargó jogi forgószelet növeli a New York-i ügyészség által elindított adó- és ingatlancsalási eljárás, amiben már Trump családtagjai is érintettek vagy azzá válhatnak (lánya, fia és veje).

A kertek alján pedig leselkednek további kisebb-nagyobb polgári viták, szerződésszegések és személyiségi jogi perek is. 

A párt ereje mindenek fölött!

A volt elnök leghevesebb kritikusai sem vitatják, hogy Donald Trump bátor és kockázatvállaló személyiség. A jelöltvállalási bejelentés azért is merész húzás, mert a november eleji választásokon nem ő volt a fő húzóerő. Az ABC News felmérése szerint mindössze 16% mondta azt, hogy fontos szereplőnek tartja őt, és ellenzőinek aránya sem haladta meg a harmincat. 54% egyszerűen annyit mondott, hogy Trump már nem tényező, hanem a napi élet problémái számítanak igazán. 

A korai vállalás inkább a politikai súly visszaszerzését szolgálja, mert mostantól Trump azt fogja mondani magáról, hogy elnökjelölt, noha még nem az, hanem csak aspiráns.

A jelölés eldöntésekor a fő kérdés az, hogy ki mögött áll kellő párterő. A történelemkönyvekben legfeljebb lábjegyzetben szereplő Millard Fillmore volt az egyetlen olyan elnöke az Egyesült Államoknak, aki mögött nem állt a két nagy párt egyike sem. De ez még a távoli 1850-ben történt. Azóta csak Ross Perot texasi multimilliárdos jutott el a jelöltségig, id. Bush és Bill Clinton ellenében. Össze is gereblyézett 12 millió szavazatot, de elektorit egyet sem, azaz nulla esélye volt a Fehér Ház meghódítására.

Ha tehát Donald Trump valóban beleveti magát a küzdelembe, akkor nagyon erős és egységes republikánus támogatást kell maga mögé építenie – újra. Ez nagyobb feladat lesz számára, mint Joe Biden imázsának rombolása, mert arról az elnök olykor maga is gondoskodik. 

Kitartó pártbölények, jachtozó puccsisták és nyitottabb újoncok a jobboldalon

Vannak hangok, melyek szerint az elnök és a demokraták kissé túllihegik saját választási eredményeiket. Ebben van is igazság, hiszen a Házat – ha vékonyan is – elveszítették (bár két helyen még folyik felülvizsgálat). A kép mégis az, hogy inkább a republikánus oldalon növekszik a csüggedt, csalódott vagy dühödt vélemények súlya. Főként mert az eredmény többszörösét várták.

A jobboldali vezérhangok közül John Bolton, Trump utolsó előtti nemzetbiztonsági főtanácsadója nyilatkozott a legridegebb, és személyre szóló hangon: „Trump öreg és fáradt, friss arc kell". Az ő leváltását annak idején Tucker Carlson Fox News műsorvezető sürgette és meg is kapta. Sértettségében írt egy könyvet „A szoba, ahol történt” címmel, és már abban alkalmatlannak és hivatalára méltatlannak nevezte volt főnökét. Most azt mondja, hogy Trumpnak azért nem szabad indulnia '24-ben, mert megosztja a pártot, és ezzel tönkre fog tenni egy csomó alkalmas republikánus jelöltet. 

A vezető jobboldali személyiségek közül Ted Cruz texasi szenátor arra panaszkodott, hogy a párt sokkal többet kihozhatott volna abból a helyzetből, amit a Biden-kormány felkínált, de nem tettek eleget a siker érdekében.

Cruz elégedetlen az eredményekkel

Donald Trump az ilyen személyiségekre már nehezen sütheti rá, hogy csak nevükben republikánusok (RINO-k), tehát árulók. Például Mike Pompeo volt külügyminiszterre sem, aki egyik leghűségesebb politikai partnere volt kormányzása idején, és több külpolitikai sikerét is elősegítette. 

Pompeo kapituláns hangulatban nyilatkozott az erőviszonyok változásairól. Twitter-üzenetében azt írja, hogy eddig az volt a mondás, hogy a republikánusok belefáradtak a győzelmeikbe, de most már úgy érzi, hogy sokkal inkább a vereségeikbe, és szerinte a republikánusok többsége is így van ezzel.

Pompeo elkeseredett

Maga Mitch McConnell, a republikánusok szenátusi frakcióvezetője is saját pártját hibáztatja a vékony eredményért. Rá is rontott azonnal egyik szuper-trumpista kollégája, Rick Scott floridai szenátor, aki szerette volna gyorsan elhalászni a pozícióját. Ez meglehetős arcátlanság volt a részéről, mert éppen Scott felelt a szenátusi kampányért, de alulteljesített. Kritikusai szerint főként azért, mert a biztos győzelem hitében a nyár javát jachtozással töltötte. 

McConnell nagy fölénnyel lett újra a szenátusi kisebbség vezetője, ami erős üzenet Trump címére, de Joe Biden számára is fontos, mert az elmúlt másfél évben többször is sikerült kompromisszumos partnerre lelni McConnell és más mérsékelt republikánus személyében. A Fehér Ház abban reménykedik, hogy néhány keményvonalas konzervatív távozásával megnő a szerepe azoknak a fiatalabb és nyitottabb republikánus kádereknek, akik hajlandók a kétpárti megegyezésekre nemzeti ügyekben. 

AP Photo
A legújabb és a kifutó republikánus nemzedékek: Santos, Lawler, McConnell, Romney, CruzAP Photo

Hatalmas casting kezdődik a republikánus oldalon, ahol éppúgy fenyegeti a vezetést a kiöregedés, mint a demokratáknál. Az első helyen emlegetett Ron DeSantis floridai kormányzó egyáltalán nem lehet biztos abban, hogy simán megszerzi a párt jelöltségét '24 nyarán.

Számolni kell olyan új nevekkel. akiket mostantól érdemes megjegyezni. Ilyen a 34 éves George Santos, aki a liberális erődben, New York államban aratott sikert, és szeretne az inflációra és az energiakérdésekre koncentrálni. Ugyancsak New Yorkból érkezik Mike Lawler (36), aki az első trimeszterben elvégzett abortusz engedélyezésének pártolója, és aki szenvedélyesen szólalt fel az újabb gyűlöletbűncselekmény ellen is.

Van esély a megállapodásra a déli határ ügyének rendezésében, a gyermekek után járó adókedvezmények és a diákhitel-moratórium meghosszabbításában is. 

Van itt még egy baj - szárad ki a pénz Donald Trump kasszájából

A többek szerint korai bejelentés azért is hátrányos lehet Trump számára, mert ezzel megcsappan vagy el is vész pártja anyagi támogatása. 

A Republikánus Nemzeti Tanács elnöke, Ronna McDaniel, a Mar-a-Lago-i beszéd után azonnal bejelentette, hogy a továbbiakban nem finanszírozzák Donald Trump privát ügyvédi számláit. Ezt eddig azért tették, hogy megóvják a volt elnököt a politikai színezetű perektől, amik a párt hírnevére nézve is hátrányosak. McDaniel szerint viszont a jelöltség bejelentésével Trump egyenrangúvá válik a többi esetleges jelentkezővel, akik nem kapnak támogatásokat, ezért a neki nyújtott további juttatás már a belső verseny semlegességét sértené.

Alex Brandon/AP
Ronna McDaniel megvonja Trump személyes finanszírozásátAlex Brandon/AP

Ennél nagyobb fenyegetés, hogy a republikánus párt vezértámogatói (megasponsors) az elmúlt napokban sorra jelezték, hogy áthelyezik tétjeiket DeSantisra és/vagy más esélyesekre. Vagy kivárnak. Ez pótolhatatlan pénzösszegek elveszítését jelentheti Donald Trump kárára. Azért is, mert másokhoz tolhatja át a 'small-dollar' befizetőket is, vagyis azokat a szimpatizánsokat, akik 100-2,500 dollár közti összegekkel szoktak hozzájárulni a kampányköltségekhez. 

Trump politikai gépezete jelenleg 110 millió dolláros kasszával rendelkezik, ami édeskevés egy elnökválasztási kampány hadjáratához. Ráadásul a szövetségi törvények nem is engedik, hogy ezt az alapot teljes egészében a Fehér Ház visszaszerzésére fordíthassa. A törvényesen kiszedhető összeg tízmillió dollár, ezért az elmúlt hetekben megkezdődött a tartalék átpakolása más pénztárakba, főként a 'Make America Great Again'-hez (MAGA). 

A művelet felkeltette a független kampányfigyelő szervezetek érdeklődését, akik máris panasszal éltek a szövetségi választási hatóságnál. Saurav Ghosh, a monitor-szervezet vezetője nyílt törvénysértésnek nevezte a trumpi alapok közti pénzmozgatásokat, de még nem tudni, hogy a hatóság tesz-e lépéseket.

Az ex-elnöki beszédet követően a nagy szponzorok sorozatban tettek felmondó nyilatkozatokat. A lényeget Donald Trump egyik korábbi vezértámogatója fogalmazta meg, és az ő gondolatait osztják a pénzügyi szakítás más szereplői is. Az üzletember a világ legnagyobb, közel ezermilliárd dollárt koncentráló magántőke-alapjának a vezetője. 

Amerika jobban teljesít, ha vezetői a holnapban gyökereznek, nem pedig a tegnapban. Itt az ideje, hogy a Republikánus Párt a vezetők új generációja felé forduljon, és egyiküket támogatni is fogom az elnökválasztáson.
Stephen Schwarzman
A Blackstone vezérigazgatója

A milliomosnő bizalmasai úgy hullottak Trump mellől, mint a legyek

Az elnökválasztások alkalmával egy-egy jelölt mögött több tíz- vagy százmillió dollár gyűlik össze, amiből a stábköltségek, a gyűlések és főként a hirdetések finanszírozhatók. Most visszalépett Trump további támogatásától Rebekah Mercer, aki a 2016-os kampányban 25 millió dollárral tolta meg az elnökjelölt szekerét, és volt szerepe Hillary Clinton emailjeinek nyilvánosságra hozatalában is. Pénzelője volt a Cambridge Analytica nevű hírhedt adatbányász cégnek is, ami a világ több országában is beavatkozott a választásokba.

Ez a visszalépés azért is csapás, mert az asszony egyben a jobboldali hangadó Breitbart híroldal egyik tulajdonosa is, így közvetlen politikai befolyása igen jelentős. 2016-ban gyakorlatilag Mercer rakta össze az elnök induló stábját. 

AP Photo
Mercer (balra), Bannon és Flynn (felül jobbra), (alul) Tillerson, Sessions és McMasterAP Photo

Első lépése Steve Bannon Breitbart-főszerkesztő helyének biztosítása volt a Fehér Ház főtanácsadói posztján. A kapcsolat hét hónapot bírt ki. Másik protezsáltja Mike Flynn tábornok volt, aki a nemzetbiztonságért felelt. Ellene büntető eljárás indult, mert hazudott az FBI-nak az orosz befolyásolás ügyében, de elnöksége végóráiban Trump kegyelemben részesítette.

A milliomosnő intézte azt is, hogy ne Mitt Romney szenátor legyen a külügyminiszter, hanem Rex Tillerson, az ExxonMobil vezére. Az olajmágnás egy évvel később idiótának és debilnek titulálta az elnököt egy Pentagon-tanácskozáson, ezért Trump páros lábbal rúgta ki. Őt sem személyesen, hanem a Twitteren. 

Ugyanígy járt Mercer másik kádere, Jeff Sessions főügyész is, aki szintén képtelennek lett a teljes mandátumot kihúzni az elnök mellett. Hasonló sorsra jutott H.R. McMaster tábornok is, aki nemzetbiztonsági főtanácsadóként 13 hónapos elviselési világcsúcsot állított be Trump mellett. 

Vannak más szempontok is, mert a demokraták nem kaptak ki túlzottan a Házban

Joe Biden pártja november elején az amerikai történelem egyik legkisebb időközi veszteségét szenvedte el. A történelmi korszakok jóval nagyobb pusztításokat okoztak az aktuális kormánypártoknak, gyakran meghaladva a 40-60 képviselőt és 5-10 szenátort, ám ezt a veszélyt november elejére sikerült elhárítaniuk. A visszamenőleges jóslás szerint ha a Biden-Harris elnöki páros és Barack Obama korábban vetik be magukat a kampányba, az eredmény akár teljes győzelem lehetett volna.

Ezt a vélekedést támasztja alá a pennsylvaniai szenátusi siker, ami nagyban tompította a vereség mértékét és annak érzetét is. A választók megfeddték a kormányt az infláció erélytelen kezelése miatt, de elsöprő elutasítottság nem mutatkozott. A kongresszusi demokraták végül sokkal jobban teljesítettek, mint amilyen magának az elnöknek az általános elfogadottsága.

A költségvetési döntésekben súlya lesz annak is, hogy az amerikai GDP-hez legnagyobb mértékben hozzájáruló 10 állam közül a demokrata vezetésűek fizetnek be többet. Ennek megfelelően a törvényhozási lobbierejük is nagyobb. A republikánusoknak ezért is volt fájdalmas a 6. legnagyobb befizető Pennsylvania szenátori helyének elveszítése. [A kérdés súlyának illusztrálására: Kalifornia egy főre eső jövedelme közel kétszerese Németországénak, és ez az egy állam állni tudná az Egyesült Államok összes védelmi kiadásának négyszeresét.]

Statista/Euronews
Nagyok a különbségek az első tíz között isStatista/Euronews

Republikánus szemszögből a jövedelemtermelői élboly aránya még romolhat is, ha a decemberben megismételt szenátor-választáson demokrata siker születik Georgiában, ami a 8. legjobban termelő szövetségi állam. 

A vékony képviselőházi fölény azt követeli, hogy a Ház új republikánus vezetőjének, Kevin McCarthynak vaskézzel kell eljárnia a fontos témák szavazásánál. Ez nem lesz könnyű, mert táborában jelentős lett a nem-trumpista új képviselők száma. A házelnöki választáson (causus) 30 új képviselő szavazott ellene, akiket árgus szemekkel kell figyelnie.

McCarthy el akarja orozni a fontos bizottsági helyeket olyan neves demokratáktól, mint például Adam Schiff, aki a hírszerzési bizottságot vezeti. Bajban lesz Ilhan Omar is, akit a külügyi bizottságból tervez kiutálni. Omar után a demokrata oldalon se fognak krokodilkönnyeket hullatni, mert szélsőséges Izrael-ellenes nyilatkozatai olykor antiszemitizmusba torkollnak.

AP Photo
Nehéz dolga lesz az új házelnöknekAP Photo

A demokraták nem izgulnak a fenyegetések miatt. Egyik kaliforniai képviselőjük, Eric Swalwell, aki szintén a kizárás sorsára juthat a hírszerzési bizottságból, annyit jegyzett meg, hogy McCarthy majd akkor ugráljon, ha házelnök lesz. És ha az lesz, akkor sem lehet biztos abban, hogy egy év múlva is az marad. 

A baloldal inkább attól tart, hogy McCarthy házelnöksége a rasszizmus, a homofóbia és a kisebbség-ellenes hangvétel megerősödését hozza a Kongresszusban. Például azzal, hogy McCarthy fontos bizottsági posztokra erőltet be olyan szélsőségeseket, mint Paul Gosar (Arizona) vagy Marjorie Taylor Greene (Georgia).

Utóbbit tavaly a Ház megfosztotta a költségvetési és az oktatási bizottságban betöltött helyeitől, de januárban diadalmasan visszatérhet és erősítheti a Trump-vonal pozícióit. Mostanában ő a vezérszónoka annak a politikának, hogy az Egyesült Államoknak teljesen be kell fejeznie Ukrajna támogatását az Oroszországgal vívott háborúban, és ez a téma növekvő jelentőségű lesz.

Ami Gosar személyét illeti, a baloldal őt tartja a Kongresszus legveszélyesebb figurájának. Az még hagyján, hogy továbbra is a 2020-ban elcsalt választás legendáját terjeszti, de az már nem, hogy személyes kontaktust épített ki a Capitolium elleni vonuló lázadókkal, és ezeket máig sem számolta fel. A kongresszusi vizsgálat során előkerült telefonhívások azt bizonyítják, hogy az ostrom napján Gosar személyes kapcsolatban állt a lázadó főcsoportok vezetőivel, a Proud Boys-szal és az Oath Keepers-szel, és azóta is a fehér felsőbbrendűséget hirdető mozgalmak nyílt támogatója.

Egy éve Gosar is elveszítette bizottsági helyét, miután közzétett a Twitteren egy mém-videót, amiben karddal meggyilkolja Alexandria Ocasio-Cortez New York-i demokrata képviselőt (AOC) és Joe Biden elnököt. (A posztot azóta törölték.)

AP
AOC, Greene és Gosar - mindkét szélsőség jelen maradAP

A Gosar és Greene típusú politikusok térnyerése azt jelentené, hogy Donald Trump személyét és értékrendjét fontosabbnak tartják, mint a republikánus párt sikerét, és nincs bennük hajlandóság a párton belüli békességre.

Joe Lowndes, az Oregoni Egyetem politológia professzora azt mondja, hogy már nincs lehetőség tisztán elválasztani a jobb- és a szélsőjobboldalt a republikánus pártban. „A republikánusok trumpista szárnya domináns maradhat a pártban, és nem csak az országos politikában, de az állami és helyi szinteken is. Ez a szárny minden további nélkül elfogadja, hogy a választók többségi támogatása nélkül is lehet hatalmat gyakorolni – mondja a professzor.

Ugyanakkor azt is tévedés volna gondolni, hogy a szenátus demokrata többsége homogén és betonszilárd. A baloldali és nemzeti liberális szekcióban is vannak 'határszereplők', de az elnöki szárnynak eddig legtöbbször sikerült kiegyezni velük. Az alsóház felől várható nyomás a nagyobb egység felé fogja szorítani a demokrata szenátorokat is, és fontosabbá válnak a belső kompromisszumok is.

AP
Sinema, Kelly és Obama - fontos a pártegységAP

Figyelmeztető példa erre az 'arizonai lázongó' Kyrsten Sinema, aki meg sem jelent a gyűlésen, amikor Barack Obama az államba látogatott, hogy megsegítse Mark Kellyt. Arról a volt űrhajósról van szó, aki űrrepülőgépen és a Nemzetközi Űrállomáson is szolgált, de az arizonai gravitációban kicsit megbillent. Szüksége volt némi kampánysegítségre, és végül nyert is, de ilyen luxusokat a jövőben nem engedhet meg magának a párt.