Vasárnapi halála óta egymást érik a méltatások a mozi talán legnagyobb európai alakjáról. Nem volt példás katona: elkötött egy dzsipet; testőrét megölték, a nők rajongtak érte, de ő magánéletben és politikában is csapodár volt: a balos művészeket a francia szélsőjobbra cserélte. Ő volt Alain Delon.
HIRDETÉS„Unom a szerelmi jeleneteket, a csókolózást” – ezt nyilatkozta talán kissé nagyképűen Alain Delon karrierje fénykorának kezdetén, 1965-ben a brit Film and Filming magazinnak, magyarázatul pedig hozzáfűzte: „Szívesebben harcolok”.
Öt évvel később azzal egészítette ki a romantikus jelenetek forgatásáról szóló gondolatait, hogy „inkább otthon szeretkezik”.
Sokarcúnak nem igazán lehet nevezni, két jellegzetes karaktere – a „nők bálványa” és a pimasz, de rokonszenves lókötő – mindörökre maradandó.
„Mélabús, népszerű, titokzatos – több volt egy sztárnál. Ő egy francia emlékmű” – írta röviddel Alain Delon halálhírének megjelenése után Emmanuel Macron, francia elnök.
Első nagy és emlékezetes szerepe a Ragyogó napfényben Tom Ripley megjelenítése volt. A Patricia Highsmith sikerkönyve alapján készült filmben a jóképű éhenkórász azt ígérte egy tehetős amerikai házaspárnak, hogy hazaviszi Olaszországban henyélő fiúkat.
Delon „sztársága abban a pillanatban megpecsételődött, amikor Ripley lehúzta ingét, és megvillantotta mellkasát” – állapította meg nemrég Manohla Dargis, a New York Times vezető filmkritikusa.
A riválisok
A gengszter műfajban robbantott először a Rocco és fivérei címszereplőjeként. A testvérek Luchino Visconti filmjében az olasz Délről érkeztek Milánóba, hogy átéljék a lenézett migránsok minden keserűségét.
A Napfogyatkozásban, Michelangelo Antonioni rendezésében egy szexi tőzsdekereskedőt alakított.
A hatvanas években szinte négy-öthavonta mutatták be azokat a filmeket, amelyeknek Alain Delon volt a főszereplője. Az első brit filmjében, az 1965-ben vetített, A sárga Rolls-Royce-ban nem igazán tudott kitűnni, ami érthető, mert csupa akkori sztár – Ingrid Bergman, Rex Harrison, George C. Scott, Jeanne Moreau, Omar Sharif és Shirley MacLaine – szerepelt benne.
Két, a harmincas években Marseille-t uraló maffiózóról, Carboneról és Spiritóról szóló könyv ihlette a Borsalino című, egy jellegzetes kalapról elnevezett filmet, amelyben Jean-Paul Belmondo mellett Alain Delon volt nemcsak a másik főszereplő, hanem – immár üzletemberként – a producer is.
Belmondo kikötötte, és ezt szerződésbe is foglalták, hogy a neve első helyen szerepeljen a moziplakáton. A – kritikusok szerint nem túl jó – film az Amerikában befutott retro műfajba, a Bonnie és Clyde-típusú alkotások közé sorolható. A közönségsiker, két ilyen színésszel, nem maradt el: csaknem ötmillió nézőt vonzott a mozikba.
A plakáton a főszereplők között valóban Belmondo neve szerepelt az első helyen, fölötte azonban azt írta: Alain Delon produkciója.
Belmondo nem hagyta annyiban: beperelte a gyártó céget. „Ez egy nőkre jellemző reakció” – szögezte le Delon a New York Timesnak adott interjújában.
Kapcsolatuk elhidegült, aztán megbékéltek egymással. Alain Delon vezette a gyászmenetet a 2021 szeptemberében elhunyt Jean-Paul Belmondo temetésén.
A sors fintora, hogy Belmondo és Delon egyaránt 88 évesen halt meg.
HIRDETÉSA trió
A felhőtlen hatvanas évek egyik emlékezetes pillanatát örökítették meg 1968-ban, amikor Marianne Faithfull hátat fordított akkori pasijának, Mick Jaggernek, és Alain Delonnal folytatott meghitt beszélgetést. Mintha a tekintete is epekedő lett volna, miközben Jagger szinte durcásan bámult maga elé.
Az énekesnő utóbb megjegyezte, hogy az amúgy is birtokló típus, Jagger abban a pillanatban nagyon féltékeny volt.
De semmi oka nem volt az aggodalomra. „Delon nem az én típusom” – állította Marianne Faithfull.
Az elkötött dzsip
Alain Fabien Maurice Marcel Delon 1935. november 8-án született Sceaux-ban, Párizs egyik virágzó, déli külvárosában. Az apja mozigépész volt, majd átvette a Regina vetítőterem irányítását, anyja pedig egy gyógyszertárban dolgozott. A Delonok őseiket a 15. századig vezették vissza.
HIRDETÉSAlain négyéves volt, amikor a szülők elváltak, majd mindketten új házasságot kötöttek.
A fiú nevelőszülőkhöz került, majd bentlakásos iskolákba, ahonnan folyton kirúgták. Az egyik kórusában énekelt akkor is, amikor Angelo Roncalli apostoli nuncius, a későbbi XXIII. János pápa látogatta meg őket. Úgy hírlik a Le Monde szerint, hogy az egyházi méltóság megdicsérte a fiatal szopránt.
Tizenöt évesen egy diáktársával Chicagóba indult új életet kezdeni, de már a Vienne megyei Châtellerault-ban lebuktak. A nevelőapja mellett egy ideig hentesként dolgozott, megfelelő szakmai bizonyítvánnyal, de nem ez a perspektíva volt élete álma.
A légierőnél jelentkezett, de ahhoz túl fiatal volt, így 1953 januárjában, hároméves szerződéssel a haditengerészethez szegődött, és végül a csatatéren, Indokínában kötött ki.
HIRDETÉS
Az utolsó akció című filmet Jean Gabinnel a főszerepben egy saigoni moziban látta.
Alain Delon nem volt fegyelmezett katona. Felszerelést lopott, és elkötött egy dzsipet, amit egy árokban felejtett. A huszadik születésnapját katonai fogdában ünnepelte.
Miután 1956-ban hazatért Párizsba, felváltva pincérként és portásként kereste kenyerét, balos művészekkel barátkozott, elcsábította Brigitte Auber színésznőt, összehaverkodott Jean-Claude Brialy-val, a francia újhullám egyik legismertebb színészével, majd úgy döntött, hogy 1957-ben a helyszínen, Cannes-ban, a filmfesztiválon nézi meg a legújabb alkotásokat.
A hollywoodi ajánlat
Ott figyelt fel Delonra a jóképű férfiakra szakosodott hollywoodi ügynök, aki korábban Rock Hudsont és Tab Huntert is felfedezte. Henry Willson próbaidőre Rómába küldte a fiatalembert, ahol David O. Selznick vette pártfogásába. A befolyásos amerikai producer hétéves szerződést ajánlott fel a szakmai tapasztalattal nem rendelkező Delonnak egyetlen feltétellel: hogy a francia tanuljon meg angolul.
HIRDETÉSEhelyett Delon visszatért Párizsba, és elfogadta az Yves Allégret rendező által felkínált mellékszerepet.
Alain Delon utóbb azt mondta: „nem igazán érdekelte” a hollywoodi ajánlat. Később azonban erre rácáfolt, és a Los Angeles Timesnak azt nyilatkozta: „Amerika a csúcs”. Álma soha nem vált valóra.
A bujaságtól, kicsapongástól túlfűtött, 1969-ben bemutatott A medence akkora siker volt, hogy ötven évvel később csúcsminőségű 4K felbontásban restaurálták.
A forgatás előtt Delon kedvenc rendezője, Jacques Deray – a Borsalino is az ő nevéhez kötődik – ragaszkodott ahhoz, hogy a női főszerepet Romy Schneider játssza, pedig Delonnal már évekkel korábban szakított.
HIRDETÉSA medence mellett olyan hévvel ölelték egymást, mintha kapcsolatuknak sosem szakadt volna vége.
A filmről négy évtized elteltével még egy bőrt lehúztak: a Saint Tropez-ben forgatott film néhány snittjéből vágták össze a Dior férfi parfümjének hirdetését – persze Delonnal a főszerepben.
A medence forgatását egy időre meg kell szakítani, mert a párizsi rendőrség tanúvallomásra idézte be Alain Delont Stevan Marković halála ügyében.
A testőr
A belgrádi születésű férfi kisstílű utcai harcos volt, aki az ötvenes évek vége felé emigrált Franciaországba, barátja révén kapcsolatba került a felkapott színésszel, majd testőrként lépett cimborája helyére.
HIRDETÉSStevan Marković tolakodó alkat volt, állítólag Nathalie Delon fejét is elcsavarta. A házaspár szabadulni próbált tőle, még végkielégítést is felajánlottak, amikor a szerb váratlanul eltűnt.
Az összekötözött, műanyagzsákba csomagolt holttestére egy szemétlerakóban találtak rá, ennél sokkal nagyobb vihart kavart azonban, hogy Marković autójában Claude Pompidou-ról készült fotókat fedeztek fel. Az akkori francia elnökjelölt felesége félreérthetetlen szexuális aktusokban szerepelt a fényképeken.
Marković munkáltatójaként az elsők között Delont hallgatták ki, akit újságírók hada ostromolt kérdéseivel.
A halála előtt bátyjának küldött levelében a testőr azt írta: ha baja esik, akkor azért Delon vagy közeli barátja, François Marcantoni, egy korzikai gengszter tehető felelőssé. Kihallgatásuk után azonban mindkettőjüket szabadon bocsátották. Mások szerint a felszarvazott Pompidou ölette meg a szerb testőrt, ő azonban egyrészt azt állította: az ominózus képeken nem felesége látható, hanem egy rá hasonlító prostituált, a botrányt pedig a gaulle-isták robbantották, hogy meghiúsítsák megválasztását.
HIRDETÉSPompidou mindenesetre 1969-ben megnyerte az elnökválasztást, Marković gyilkosát pedig soha nem sikerült kézre keríteni.
A nők
Alain Delon saját bevallása szerint is legnagyobb szerelme a bécsi színészdinasztiából származó Romy Schneider volt, akit 1959-ben eljegyzett, de sosem vett feleségül. Ebben semmilyen szerepet nem játszott, hogy Romy édesanyja megvetette a férfit, akiről azt is feltételezte, hogy időnként homoszexuális kapcsolatokba keveredett.
Eljegyzésük idején a színész félrelépett, és egy német modell, Nico megszülte Delon első gyermekét, Arit. Noha a fiút jobbára Delon szüleit nevelték fel, sosem ismerte el a sajátjának. Ari kábítószer-túladagolás áldozata lett tavaly.
Az éppen elvált Francine Canovas-val, aki Nathalie Barthélémy néven szerepelt modellként, 1963-ban ismerkedett meg. Miután a nő teherbe esett, feleségül vette. Új nevén Nathalie Delon szülte meg Anthonyt, miközben az apa, Alain Delon eléggé csapodár életet élt egyidejűleg több barátnőjével.
HIRDETÉS
A medence forgatásán – miközben Romy Schneidert ölelte – megismerkedett Mireille Darc színésznővel és Maddly Bamy guadeloupe-i táncosnővel, akinek epizódszerepe volt a filmben. Delon egy ideig mindkettőjükkel párhuzamosan randizott.
A holland modellel, Rosalie van Breemennel 1987-ben ismerkedett meg, és kapcsolatuk meglepően sokáig, 2001-ig kitartott.
Két gyermekük született 1990-ben Anouschka, majd 1994-ben Alain-Fabien.
A fegyverek
Alain Delon három gyermeke sosem szívlelte egymást, aztán közös ellenséget találtak a japán Hiromi Rolinban, aki 2019-ben, Delon agyvérzése után költözött be „ápolóként” a férfi otthonába. A sorozatos eljárások után egy bíró áprilisban „gondnoki védelem” alá helyezte az idős színészt, aki ettől kezdve a vagyona felett sem rendelkezhetett.
HIRDETÉSA pályafutása kezdetén a balos érzületű művészekhez kötődő Delon később gaulle-istának vallotta magát, majd a Jean-Marie Le Pen-vezette szélsőjobb Nemzeti Front szimpatizánsa lett – bár később azt állította: sosem szavazott rájuk.
Lehet, hogy köztiszteletben álló színész, de az élete a filmszerepeken túl szégyenteljes volt – írta róla egy producer. Nazih Fares szerint Delon csak álmodta, hogy a szélsőjobbos Le Pennel barátkozik, ugyanakkor nagyképű, aljas csaló és nőgyűlölő volt, aki jogosnak tartotta a nők pofozását.
A francia Oscart, a César-díjat Alain Delon a kritikusok szerint nem kiemelkedő, A mi történetünk című, 1984-ben bemutatott filmben nyújtott alakításáért kapta, amelyben egy, a monoton életébe belefásult középkorú férfit játszott. Életművéért 2019-ben kapta meg a tiszteletbeli Arany Pálmát.
Utolsó játékfilmje, a Boldog új évet, anyukák! egy 2012-ben készült orosz vígjáték volt, amelyben saját magát alakította, és ugyanezt játszotta el egyik mellékszereplőként a Toute ressemblance, az Óriási hasonlóság című francia filmben is 2019-ben.
HIRDETÉSAlain Delon februárban azok után került a címlapokra, hogy a rendőrség 72 lőfegyvert és 3000 lőszert foglalt le otthonában. Az ügyészek szerint nem volt fegyvertartási engedélye.
A Douchy-Montcorbon-birtokon, ahol elhunyt, egy lőteret is találtak.