Suni Williams és Butch Wilmore nem az egyedüliek, akik a tervezettnél hosszabb időt töltenek az űrben. Egy kozmonauta 1991-ben a Szovjetunióból indult a Mir űrállomásra, az előirányzottnál tovább maradt, így hazája szétesése után Oroszországba tért vissza.
HIRDETÉS„Olyan érzés, mintha hazatérnénk. Jó érzés lebegni. Jó érzés az űrben lenni, és a Nemzetközi Űrállomás csapatával együtt dolgozni” – áradozott Suni Williams a minap, onnan fentről.
A haditengerészet nyugalmazott helikopterpilótája harmadszor landolt az űrállomás fedélzetén, míg útitársa, Butch Wilmore, egy korábbi vadászrepülőgép-pilóta korábban kétszer járt az űrben.
Az „amerikai hősök” – így nevezték őket a kilövésről tudósító kommentátorok több mint két hónapja. Az 58 éves Williams és a 61 éves Wilmore június 5-én indult a floridai Kennedy Űrközpontból egy tesztrepülésre a Boeing Starliner kapszulájában. Ez volt az első eset, hogy az utóbbi években igencsak hányatott sorsú repülőgépgyár eszköze legénységgel a fedélzetén emelkedett a magasba.
A teszt a próbára, egyúttal pedig a küldetés tartamára is utalt. Az eredeti terv szerint a Starliner a Föld felett 370-460 kilométeres változó magasságon keringő űrállomásra, az ISS-re szállította utasait.
A kilövés másnapján, június 6-án kitörő örömmel fogadták az újonnan érkezőket.
A szintén eredeti elképzeléssel összhangban Williams és Wilmore nyolc nap elteltével repült volna vissza a Starlinerrel.
A kapszula azonban nem tűnik biztonságosnak.
Nem kizárt, hogy a két amerikai nem fog személyesen szavazni a novemberi elnökválasztáson, sőt, nagy valószínűséggel a karácsonyt és a szilvesztert is az űrállomáson ünneplik, és csak jövőre, februárban térnek vissza a Földre.
A szivárgás
A Holdra induló Apolló 13 legénységétől eltérően Williams és Wilmore nem tapasztalt meghibásodást.
A Starliner annak rendje és módja szerint tűpontosan dokkolt az űrállomáson.
Két hónap elteltével – amikor a rövidre tervezett űrkirándulás már alaposan elnyúlt – a NASA elismerte, hogy a probléma súlyosabb, mint azt elsőre feltételezték. Azt sem zárták ki, hogy az űrhajósok végül nem a Boeing moduljában térnek vissza a Földre.
Az űrügynökség tartalék megoldást keres Suni Williams és Butch Wilmore hazautaztatására, és lehetséges, hogy a Boeing riválisa, a SpaceX által fejlesztett kapszulában teszik meg az utat – jelentette a New York Times.
Eközben a földi irányítóközpontban a mérnökök lázasan elemzik a Starliner több tolómotorjának hibás teljesítményére vonatkozó adatokat, amelyek közvetlenül a dokkolás előtt jelentkeztek, valamint a több helyen jelentkező, riasztó héliumszivárgást is.
A „kis” gond
A meghibásodások sora szerencsére korántsem olyan vészes, mint az Apolló 13 esetében.
A szállóigévé vált „Houston, we have a problem” – azaz Houston, van egy kis gondunk napjainkban minden, fejfájást okozó műszaki probléma leírására alkalmazható, bár eredetileg nem pontosan így hangzott el.
HIRDETÉSAz űrhajó 1970. április 11-én indult a Holdra a fedélzetén James Lovell parancsokkal, Fred Haise holdkomp-pilótával és John Swigerttel, akinek az volt a feladata, hogy a kapszulát irányítsa, amíg társai leereszkednek, hogy áttanulmányozzák a Fra Mauro képződményeit a Holdon.
Az utazás 55. órájának vége felé, amikor az Apolló 330 ezer kilométeres távolságra volt a Földtől, a repülési naplóban, egy hangos robaj után az alábbi beszélgetést rögzítették:
055:55:20 Swigert: „... volt egy problémánk.”
055:55:28 Lousma: „Itt Houston. Kérem, ismételje meg.”
HIRDETÉS055:55:35 Lovell: „Ó, Houston, volt egy problémánk.”
Ezzel szinte egyidejűleg egymás után szólaltak meg a vészjelzők a földi irányítóközpontban. Már akkor világos volt, hogy a Holdraszállás kilátástalan. Sokkal fontosabb volt, hogy a három űrhajóst sértetlenül juttassák vissza a Földre.
A „kudarc nem volt opció” – ez volt a mottója a negyed századdal később bemutatott filmnek is, amely a páratlan erőfeszítést idézi fel azok után, hogy a kettes oxigéntartály szintje a nullára zuhant vissza.
A Holdra tartó űrhajó három elemből állt: az Odüsszeia volt a parancsnoki modul, egyben az utastér; az orrán volt az Aquarius holdkomp, hátul pedig egy szervizmodul. Ez utóbbi hidrogénből és folyékony oxigénből álló üzemanyagcellákat tartalmazott, amelyek a légzéshez szükséges levegő mellett a víz- és áramellátást biztosították.
HIRDETÉSAz egyik oxigéntartály felrobbanása és egy másik elvesztése után az űrhajósok megmentése volt az egyetlen cél, annál is inkább, mert három évvel korábban az Apolló 1 zárlat miatt már az indítóálláson leégett. Mindhárom űrhajós meghalt.
Lovell, Haise és Swigert az Aquariusba költözött át, amelyben drasztikus megszorításokkal talán volt elegendő víz, oxigén és áram a hazatéréshez. A riasztó azonban az Aquariusban is megszólalt a kilégzés által kibocsátott magas szén-dioxid mennyiség miatt. Az egyetlen megoldás a „kör négyszögesítése” volt: az Odüsszeia négyzet alakú szén-dioxid elnyelőit szigetelőszalaggal rögzítették az Aquarius kör alakú nyílásaihoz.
Megpróbáltatásaikat tetézte, hogy az Aquarius és az Odüsszeia közötti áramátvitel nem működött – a feladat megoldáshoz is rögtönözniük kellett. A nagyobb probléma az volt, hogy a parancsnoki modul lehűlt, így vízpára csapódott le a berendezésekben. Újraindításuk olyan zárlatot okozhatott volna, amely az Apolló 1 utasainak halálához vezet. A tragédia után azonban újratervezték a vezetékek szigetelését, és nagy valószínűséggel ez mentette meg az Apolló 13 legénységét.
Az űrhajósok hat nappal az indulás után, 1970. április 17-én értek vissza a Földre – megviselten, de épen. A Holdat közelről látták, de nem tudtak leszállni.
HIRDETÉSA bizonytalanság
Suni Williams és Butch Wilmore közel sincs olyan áldatlan helyzetben, mint az Apolló 13 legénysége. Az űrállomáson hét kollégájukhoz csatlakoztak, és ami a leglényegesebb: biztonságban vannak. A kérdés csak az: hogyan jutnak haza?
„Bármelyik utat választhatjuk” – jelentette ki a NASA egyik vezetője. Ken Bowersox arra utalt, hogy a pár hazatérhet a Starlinerrel vagy egy értük küldött SpaceX-szel.
A NASA ugyanis általában félévente indít négy űrhajóst az ISS-re, hogy leváltsák ottani társaikat. Az egyik biztonsági terv szerint a SpaceX Crew Dragon kapszulájában a legközelebb csupán két űrhajós szállna fel, de négyen térnének haza, igaz, csak februárban – köztük Williamsszel és Wilmore-ral. Azt még a NASA sem döntötte el, hogy a legénység korábban kijelölt négy tagja ki az a kettő, aki nem fog „elrugaszkodni” a Földtől.
Ebben az esetben át kell alakítani a Crew Dragon két szkafanderét, hogy illeszkedjenek Williams és Wilmore alkatához, az odaúton pedig a helyükön ballasztot hordoznának, hogy pótolják testtömegüket.
HIRDETÉSA SpaceX kilövését augusztus 18. helyett már most szeptember 24-re halasztották, hogy legyen idő felmérni, mit kezdhetnek a Starlinerrel.
A problémák már a kilövés után jelentkeztek: szivárgott a hélium, a nagyobb baj azonban az volt, hogy a hő hatására a teflontömítések kidudorodtak, ezzel korlátozták az üzemanyag áramlását, ami csökkentette néhány tolómotor, más néven manőverező hajtómű teljesítményét.
Az egyik teszten a hajtóművekben észlelhető teljesítménycsökkenést tapasztaltak, egy másikban az elvárthoz közeli teljesítményt nyújtottak.
Emberi élet azonban nem kockáztatható bizonytalansági tényezőkkel – amelyek a NASA szerint egyre nagyobb „kényelmetlenséget” okoztak.
HIRDETÉS
A Starliner meghibásodásához semmi köze, de épp ezekben a napokban derült ki, hogy elhalasztják a magyar kutatóűrhajós eredetileg legkorábban októberre tervezett űrutazását. Kapu Tibor minden jel szerint jövő tavasszal indulhat az űrbe.
Az újabb kudarc szégyen a Boeingnek
A gyártó fenntartja véleményét, hogy a Starliner igenis biztonságos Williams és Wilmore visszatérésére. Egyelőre a NASA sem zárta ki teljesen, hogy a két űrhajóst ugyanabban a kapszulában hozzák vissza a Földre, amelyben elindultak az űrállomásra.
Ezzel párhuzamosan azonban a Boeing arra is felkészül, hogy a Starlinert legénység nélkül hozzák vissza, és ezért már hozzáfogott a legénység nélküli repülés konfigurálásához.
Az eddigi késéseket körültekintő mérnöki intézkedéseknek nevezte Mark Nappi, aki a Starliner programot irányítja a Boeingnál.
HIRDETÉSAz eredeti terv kisiklása a Boeing korábbi, utasszállító repülőgépekkel kapcsolatos fiaskói után további fejfájást és megszégyenülést okoz a repülőgépipari óriáscégnek. A Starliner „üzemzavarai” eddig több mint 1,6 milliárd dolláros többletkiadást okoztak a cégnek.
A Starliner nem az egyetlen rakoncátlankodó űrhajó ezen a nyáron. A Cygnus, a Northrop Grumman teherszállító űrszondája a hajtómű kezdeti, alacsony nyomása miatt csak késve érkezett az űrállomásra.
A Hosszú menetelés elnevezésű kínai hordozórakéta viszont – 18 műholddal indult útjára a minap – felrobbant a légkör alacsony rétegében.
A Szovjetunió szétesése miatt is majdnem az űrben "felejtettek" egy űrhajóst
Nem Williams és Wilmore az elsők, akik az előirányzottnál hosszabb időt töltenek az űrben.
HIRDETÉSSzergej Krikaljev 1991 májusában a tervek szerint néhány hónapra indult a Mir űrállomásra. A küldetés első hetei rendkívüli esemény nélkül zajlottak, sőt, csatlakozott hozzá az első brit űrhajós, Helen Sharman is. Eközben azonban Krikaljev hazája, a Szovjetunió kezdett szétesni.
Augusztusban már tankok dübörögtek Moszkva utcáin azok után, hogy kommunista keményvonalasok puccsal kísérelték megdönteni Mihail Gorbacsov hatalmát.
Krikaljev felesége akkoriban a küldetésirányításban dolgozott, így az űrhajóshoz viszonylag gyorsan eljutottak a változások hírei. Aggódtak egymásért.
Négy hónap elteltével a Szovjetunió teljesen összeomlott, következésképpen kérdéssé vált Krikaljev és társa, Alekszandr Volkov hazatérése.
HIRDETÉSA bajkonuri szovjet kilövő- és leszállóhely ugyanis a függetlenné vált Kazahsztánban volt, így az új orosz kormánynak először megállapodást kellett kötnie az űrprogram megmaradása érdekében.
„Olyan történeteket is hallottam, hogy fent „felejtenek bennünket” – idézte fel utóbb Krikaljev, de ez természetesen nem volt igaz. Szükséges utánpótlásuk menetrendszerűen érkezett, a földi irányítóközponttal pedig rendszeresen értekeztek.
Csaknem egy évig keringett az űrben, és mire visszatért, hazáját a Szovjetunió helyett Oroszországnak hívták.
Szergej Krikaljev egyébként még utána is több űrküldetésben vett részt.
HIRDETÉSA rekorderek
Noha nem kizárt, hogy Williams és Wilmore a tervezettnél sokkal hosszabb időt töltenek majd az űrben, a csúcsokat nem ők fogják megdönteni.
A kilencvenes évek derekán az orosz Valerij Poljakov 437 napot töltött a Mir fedélzetén.
Mark Rubio tavaly több mint egy év, egészen pontosan 371 nap elteltével tért vissza a nemzetközi űrállomásról, és ezzel ő az amerikai csúcstartó.
A többszörös űrutazó, orosz Oleg Kononyenko – aki egyébként most is az ISS legénységének tagja – minden rekordot megdöntött: eddigi pályafutása során összesen több mint ezer napot, közel három évet töltött a világűrben.
HIRDETÉS