Az Euronews riportere olyan városokban járt a Nyugat-Balkánon, ahol konkrét politikai akarat, pénz és türelem is van a cigánytelepeken élők boldogulásának hosszútávú támogatásához.
Európában mintegy 12 millió roma él, ebből egymillióan a nyugat-balkáni államokban. A velük kapcsolatos előítéleteket nehéz felszámolni, de sokan vannak, akik elszántan küzdenek ezért. Az Euronews riportere, Hans von der Brelie Montenegróban, Szerbiában és Bosznia-Hercegovinában járt, hogy kiderítse, milyen konkrét programok támogatják a romák integrációját, életkörülményeik tényleges és hosszú távú javítását.
Hans azt mondja, nagyon ellentmondásos a kép. Szeméttelepeken játszó gyerekektől kezdve szociális lakásokban újrakezdőkön át rendezett, környezetükbe belesimuló családokig mindenfélét látott. De többnyire kirekesztést és küszködést tapasztalt. Erre panaszkodott Ramiz Šakoli is, aki a montenegrói Nikšić külvárosának egyik roma telepén él. Azt mesélte, a belvárosban újjal mutogatnak rájuk. Nincsenek jóban a többségiekkel.
Pedig Nikšić azok közé a városok közé tartozik, ahol kezdetét vette a változás. Az Európai Bizottság díjakkal is támogatja azokat, akik segítik a romák felzárkóztatását Európában. A Nyugat-Balkánon hét polgármester kapott ilyen kitüntetést. Egyikük Marko Kovačević, Nikšić polgármestere. Montenegró második legnagyobb városában mintegy 70 ezren élnek, köztük becslések szerint 1500 roma.
Putriból lakásba - nem csak pénzkérdés
Az önkormányzat 31 szociális lakást építtetett, ebből 17-et roma családoknak. A projekt sikeres volt, úgyhogy a polgármester újabb építkezéseket tervezett, csakhogy a helyiek leállították. Nem akarják, hogy romákat költöztessenek a szomszédságukba. Marko Kovačević szerint azért lassú a változás, mert a romák nagyon másképp élnek, mint a többiek, és ez konfliktust okoz.
Hans meghallgatta a civileket is. A "Centrum a roma kezdeményezésekért" egy egyesület, és többféle módon is támogatja a romák beilleszkedését. Nagy figyelmet fordítanak a nők oktatására és munkavállalására. "Egészségügy, iskola, munka, lakhatás - mindez összefügg" - ezt magyarázta az igazgató, Fana Delija. Szerinte nagyon fontos lépés lenne tisztázni az ingatlanokat illető tulajdonviszonyokat, mert ez még mindig elég kusza a volt Jugoszlávia minden régiójában. A földterületek tulajdonlása is kérdéses, beleértve annak a területnek a jogállását, ahol a romák élnek Nikšićben.
Néhány évvel ezelőtt Nikšić külvárosában, a Gracanica kerületben az önkormányzat szociális lakásokat épített, ott most 300 ember él. A többiek még mindig düledező házakban, sokan nyomorúságos életkörülmények között rpóbálnak túlélni, mondta Hans kérdésére Bukurija Sejdi, egy idős roma asszony. "14 ember él egy házban, unokákkal, a fiam is egy beteg kisbabával. És senkinek sincs munkája. Egy ember van, aki kap szociális segélyt". A roma aktivisták szerint az a legfontosabb, hogy munkát találjanak ezek az emberek, mert anélkül nem lehet kitörni a szegénységből.
Valahogy bent kell tartani a roma gyerekeket a közoktatásban
Hans elkísérte Zoja Tarlamišajt, a helyi középiskola roma mediátorát, aki épp egy kislány családjához tartott. Az anya, akinek hat gyermeke van, pontosan tudja, hogy a munkavállaláshoz képzés kell, ezért mindent megtesz gyerekei iskoláztatásáért.
Tarlamišaj maga is roma, és sikeresen elvégezte az egyetemet, ami Montenegróban ritkaság a romák körében. Éppen ezért vállalta, hogy nyomon követi azoknak a roma gyerekeknek az életét, akik eljutottak a középiskoláig. Úgy gondolja, hogy ha a középiskolai oktatás kötelezővé válna, a roma diákok nem esnének ki az oktatási rendszerből már általános iskolában, és magasabb szintű képesítéssel könnyebb volna elhelyezkedniük, így egészen más életet élhetnének.
Bosznia-Hercegovinában is az oktatástól remélnek változást
Bijeljina egy százezres város Bosznia-Hercegovinában, becslések szerint kétezer roma lakosa van. Épülnek számukra szociális lakások, de ez nem oldja meg az integrációjukat, mondtra az Euronewsnak Ljubiša Petrović polgármester. A következő három évben az oktatásra összpontosítanak.
A roma gyerekeket már most is segítik a tanulásban egész évben. Az Otaharin nevű civil szervezet önkéntesei napközit szerveztek, ahol a gyerekek együtt írják, tanulják a házi feladatot, és a szervezet pszichológiai támogatást is nyújt. A gyerekek kapnak valami harapnivalót is, és kreatív művészeti foglalkozásokon is részt vehetnek, ha kedvük tartja. A napközi roma koordinátora úgy látja, sok gyerek számára nehezíti a beilleszkedést, hogy nem tudnak szerbül. Otthon és egymás közt ugyanis saját nyelvükön beszélnek, és miután nem nagyon vegyülnek a szerbekkel, a gyerekek úgy kerülnek iskolába, hogy nem értenek ott semmit. Éppen ezért Sanita Smajić szerint óriási szükség volna cigányul tudó tanárokra vagy asszisztensekre az általános iskolában, főleg alsó tagozatban.
Az önkormányzat azonban nemcsak a gyerekek előbbre jutását támogatja, hanem a felnőttek boldogulását is igyekszik előmozdítani. Az Osztrák Fejlesztési Ügynökség, a Care International, az Otaharin roma civil szervezet és Bijeljina önkormányzata közösen működtet egy projektet, amely elsősorban nők elhelyezkedését segíti. Egy zöldségfarmon kapnak állandó munkát. De a romák többsége továbbra is napszámosként dolgozik, nem nagyon kötnek velük hosszútávú szerződést.
A bizalom sokat segít, főleg, ha kétirányú
Hans utazásának utolsó állomása a szerbiai Vrnjačka Banja fürdőváros volt. Ott értelemszerűen rengeteg a turista, ami eleve meghatározza a település hangulatát. Körülbelül négyszáz roma él ott. Vezetékes víz, villany, építőanyag, szakképzés - az elmúlt nyolc évben a helyi roma projektek összesen egymillió eurót kaptak nemzetközi adományozóktól. Ebből közel 200 ezer eurót a város maga állt. Boban Đurović, a város polgármestere azt mesélte, hogy a legrosszabb körülmények között élő roma családok már kaptak szociális lakásokat, de sokuk lakhatása még mindig nem megoldott.
A város 2016 óta foglalkoztat egy roma mediátort, Dejan Pavlovićot. Hans elkísérte őt a közeli Gračacba, amely a legnagyobb roma telep a város peremén, több mint 250 ember él ott. Vezetőjük, Živoslav Vujičić hosszú évtizedekig dolgozott Németországban. Amikor visszatért Szerbiába, szép nagy házat épített, takaros kerttel. Azt meséli, nagyon jó viszonyban vannak a polgármesterrel. "Mindenkinek válaszol. Nem csak a Facebookon, a Viberen vagy a Messengeren. Az emberek még a házához is elmehetnek, ha segítségre van szükségük. És ő válaszol." Vujičić szerint most leginkább csatornázásra volna szükségük.
Építőanyag van, munkás nincs
Hans és Dejan bejárták a telepet. Egy romos ház előtt szóba elegyedtek Vladicával, aki cukorbeteg, a bátyjának szívproblémái vannak. A szociális segélyükből nem tudnak megélni. A házban nincs vécé, egy nyitott kunyhót használnak erre a célra. Az önkormányzattól ugyan kaptak építőanyagot ahhoz, hogy rendbe szedjék a házukat, de a munkásokat már nekik kellene fizetnük, és ugyan miből.
A valódi megoldás nyilván az lenne, ha elköltözhetnének onnan. A hétéves Melissa és családja már új életet kezdett, amikor átköltöztették őket egy uniós támogatással megépült szociális lakótelepre. Egész más ott az élet, már nincsenek összezsúfolódva, mindenkinek van hol aludnia, mesélte Hansnak a családanya.
Melissa apja szabó, de a szakmájában nem tudott elhelyezkedni, úgyhogy építkezéseken dolgozik. Két felnőtt fia az önkormányzat támogatásával tanulhatott: egyikük burkoló lett, másikuk fodrász. Kamasz lányának, Kristinának már van egy kisbabája, Gabriel. Ez egyébként arrafelé is mindennapos, hogy a korai terhesség miatt a roma lányok kimaradnak az iskolából. De Kristina tanulni akar, fordrász szeretne lenni. Szerinte ez nem lehetetlen, hiszen csak egy gyereke van, és még csak 17 éves, úgyhogy sikerülhet. Az, hogy lakásban laknak, ahol elférnek, és még fürdőszoba is van, önmagában fnatasztikus a számára.
Mindent összevéve Hans úgy látja, hogy a romák valódi integrációjához konkrét politikai akaratra, pénzre és sok türelemre van szükség. Szerinte az is nagyon fontos, hogy a projektekbe minden érintettet bevonjanak, vagyis, hogy az önkormányzat, a civil szervezetek és az adományozók ne a romák feje fölött próbálják meg átformálni ezeknek a közösségeknek az életét.
Az Euronews Witness című műsorának ezt az adását készítették:
Riporter és kameraman: Hans von der Brelie
Szervező és tolmács: Asim Bešlija
Vágó: Stéphane Petit