1989. június 16-án a gyász fekete és fehér színeinek drapériájával bevont Műcsarnok lépcsőjén ravatalozták fel Nagy Imre, Maléter Pál, Gimes Miklós, Losonczy Géza és Szilágyi József koporsóját, valamint a tragédia minden mártírját és hősi halottját jelképező hatodik, üres koporsót.
HIRDETÉSA magyar rendszerváltás kivételes, szimbolikus jelentőségű eseménye volt Nagy Imre, az 1956-os forradalom miniszterelnökének és mártírtársainak újratemetése, hiszen a Kádár-rendszer a forradalom vérbefojtásával vette kezdetét. Az eseménnyel "az ellenforradalmi tételre épített rendszer legitimitása alól is kicsúszott a talaj" - írja az állambiztonsági levéltár 1988-89-es tüntetésekről szóló honlapja.
"Az 1956-os események hivatalos átértékelése egészen 1989 elejéig nem történt meg és ez a legnyilvánvalóbban abban fejeződött ki, hogy a kivégzettek tisztességes eltemetését sem engedélyezték" - emlékeztet az írás.
Az 1958-as törvénysértő per végén Nagy Imrét, Maléter Pál honvédelmi minisztert és Gimes Miklós újságírót halálra ítélték, az ítéleteket június 16-án hajnalban, a Gyűjtőfogház udvarán hajtották végre. A holttesteket előbb a börtön udvarán, majd 1961-ben a Rákoskeresztúri új köztemető 301-es parcellájának egyik jeltelen sírjába temették el, a nyilvántartásba hamis neveket jegyeztek be.
Az 1988-ban megkezdett rendszerváltási folyamatban az 56-os áldozatok erkölcsi, politikai és jogi rehabilitációjának ügyét előremozdította, hogy 1989. január 28-án Pozsgay Imre államminiszter, az MSZMP Központi Bizottsága Politikai Bizottságának tagja egy rádióinterjúban "népfelkelésnek" minősítette az 1956-ban történteket, szemben az addig hivatalos "ellenforradalommal".
Nagy Imre és mártírtársainak exhumálása 1989. április elején ért véget a Rákoskeresztúri új köztemető 301-es parcellájában. A holttesteket arccal lefelé, drótkötéllel átkötve, kátránypapírba csomagolva találták meg.
1989 június 8-án megállapodás született arról, hogy az állampárt utolsó miniszterelnöke, Németh Miklós és Szűrös Mátyás, az Országgyűlés elnöke részt vesz a gyászünnepségen, és kifejezi a kormány és a parlament tiszteletét az 1956-os forradalom áldozatai előtt.
Június 16-án a gyász fekete és fehér színeinek drapériájával bevont Műcsarnok lépcsőjén ravatalozták fel Nagy Imre, Maléter Pál, Gimes Miklós, Losonczy Géza és Szilágyi József koporsóját, valamint a tragédia minden mártírját és hősi halottját jelképező hatodik, üres koporsót.
A gyászszertartáson mintegy 250 ezer ember búcsúzott a mártíroktól, a szónokok - Vásárhelyi Miklós, Rácz Sándor, Mécs Imre, Zimányi Tibor, Király Béla és Orbán Viktor - Nagy Imre harcostársai és a koncepciós perek túlélőinek nevében is beszéltek. Az ünnepélyes újratemetést a 301-es parcellában tartották.
A Legfelsőbb Bíróság Elnökségi Tanácsa 1989. július 6-án - azon a napon, amikor Kádár János, az állampárt első embere meghalt - a legfőbb ügyész törvényességi óvása nyomán Nagy Imre és társai ítéletét hatályon kívül helyezte, az elítélteket posztumusz, bűncselekmény hiányában felmentette.