EventsEseményekPodcasts
Loader

Find Us

HIRDETÉS

Walter Baier: a mostani Bizottságot olyan párt vezeti, amely nem törődik az átlagpolgárokkal

Walter Baier: a mostani Bizottságot olyan párt vezeti, amely nem törődik az átlagpolgárokkal
Szerzői jogok euronews
Szerzői jogok euronews
Írta: Aida Sanchez Alonso
A cikk megosztásaKommentek
A cikk megosztásaClose Button
Másolja a cikk videójának embed-kódjátCopy to clipboardCopied

Az Európai Baloldal EP-választásokon induló csúcsjelöltjével a megélhetés drágulásáról, a gázai háborúról és a szélsőjobboldal erősödéséről is beszélgetett kollégánk, Aïda Sánchez Alonso, Global Conversation című műsorunkban.

Euronews: Ön tíz évig volt az Osztrák Kommunista Párt elnöke. Miért döntött úgy, hogy indul a Bizottság elnöki tisztségéért?

Walter Baier: Másfél évvel ezelőtt megkérdezték tőlem, hogy rendelkezésre állnék-e az Európai Baloldal pártjának elnöki posztjára, amit elfogadtam, mégpedig örömmel, hiszen a párt alapítói között voltam. És Ljubljanában, ahol találkoztunk, megválasztottak csúcsjelöltnek, ami ugye azt jelenti, hogy indulok az Európai Bizottság elnöki tisztségéért. Azért vállaltam ezt a megmérettetést, mert meg akarom változtatni Európát. Elkötelezettnek érzem magam egy szociális és békés Európa mellett. És ha az ember elkötelezettnek érzi magát, akkor muszáj felelősséget vállalnia.

En: Kezdjük néhány, a háborúval kapcsolatos kérdéssel. A baloldal a tagállamok tényleges tendenciáival ellentétben Európa mérsékeltebb militarizálása mellett teszi le voksát. Reális ez az álláspont, tekintve, hogy a háború Európa küszöbén áll?

WB: Nos, Európának hatalmas fegyverzete van. Az Európai Unió tagállamai 270 milliárd eurót költöttek fegyverkezésre. Hasonlítsuk ezt össze például Oroszország fegyverkezési kiadásaival, amelyek körülbelül 100 milliárd eurót tesznek ki, és ők háborúban állnak. Tehát senki sem mondhatja, hogy nem vagyunk eléggé felszerelve. Mi pedig azt kérdezzük, hogy elég vagy nem elég? A világon 15 ezer nukleáris robbanófejünk van, ami 150-szer lenne képes elpusztítani a bolygót. Elég vagy sem?

En: Tehát az egyik ok, amiért többet fektetnek be a militarizációba az, hogy az EU támogatja Ukrajnát. Ön szerint az Európai Unió hibát követett el azzal, hogy támogatta Ukrajna Oroszország elleni harcát?

WB: Nem, nem hiszem, hogy magukra kellett volna hagynunk az ukránokat. Az orosz agresszió igazságtalan. Törvénytelen. Sérti a nemzetközi jogot. Mérhetetlen emberi szenvedést okoz. Félmillió halálos áldozat, több száz elpusztított falu és egymillió menekült után úgy gondoljuk, hogy itt az ideje megteremteni a béke feltételeit, tárgyalásokat kezdeni, tűzszünetet kötni, és politikai eszközökkel eljutni egy szuverén és biztonságos Ukrajnához. Mert nyilvánvaló, hogy a csatatéren már nem lehet megoldást találni.

En: Hogyan néznének ki ezek a béketárgyalások? A tűzszünet?

WB: Úgy gondolom, hogy mindenekelőtt nemzetközi garanciát kell nyújtani Ukrajna területi integritására és szuverenitására. Ezt az ország és a nép is megérdemli. Másodszor, úgy gondolom, Ukrajnának és Oroszországnak tárgyalásokat kell folytatnia. Az Európai Uniót is be kell vonni. Nyilvánvaló, hogy az Egyesült Államoknak is részt kell vennie. Többoldalú megállapodást kell kötni.

En: Mi lesz Ukrajna elfoglalt részeivel? A jövőbeni békemegállapodással mi történik velük?

WB: Úgy gondolom, hogy tiszteletben kell tartanunk Ukrajna területi integritását. Sok kérdésről van szó, de az egyik alapelv az, hogy Ukrajna az EBESZ tagja. Szuverén állam. Joga van a biztonságos határokhoz. És ez az egyik kiindulópontja minden tárgyalásnak.

En: De ez a megegyezés azt jelentené, hogy bizonyos területeket Ukrajna meghagy Oroszországnak, vagy sem?

WB: Azt mondanám, hogy nem az én feladatom tanácsot adni, vagy a baloldalnak megtervezni a békemegállapodást. Tiszteletben kell tartanunk az ukrán nép és az ukrán kormány döntését.

En: Térjünk át egy másik, az európaiakat és az Európai Uniót aggasztó kérdésre, a gázai háborúra. A baloldal szankciókat kért Izrael ellen. Hogyan képzeli el ezeket a szankciókat?

WB: Először is a kettős mérce. Kevesebb mint egy hétbe telt, hogy szankciókat vezessenek be Oroszországgal szemben. Ez tény. És most, már több mint fél éve háború dúl a Gázai övezetben, eddig 35 ezer ember életét követelve. A térség a pusztulás szélén van. És semmi. Semmi sem történt. Kivéve a szavakat. Ami pedig a szankciók jellegét illeti, azt mondanám, hogy például az Európai Unió és Izrael közötti társulási megállapodás felfüggesztése lenne a helyénvaló. Nem örökre, de amíg az izraeli kormány nem fogadja el a gázai palesztinok biztonsághoz való jogát, és amíg folytatják ezt a szörnyű háborút a civilek ellen, addig nem tehetünk úgy, mintha semmi sem történt volna.

En: És miért gondolja, hogy az Európai Unió kettős mércét alkalmaz?

WB: Nos, ezek érdekek, geopolitikai érdekek. De azt mondanám, hogy az érem másik oldala az, hogy az Európai Uniónak veszítenie kell a hitelességéből. És az ilyen kettős mérce lejáratja az EU-t a világ déli felén.

En: Most azt kérdezem, hogy mit gondol arról, ahogy az Európai Bizottság jelenlegi elnöke, Ursula von der Leyen kezelte a gázai háborút?

WB: Keresem a megfelelő szavakat, mert valójában az ő viselkedése tipikusan a kettős mércére jellemző. Nem megfelelő. Felelősséggel tartozik azért, ami történik. És nem őszinte. Mert mindenkit, aki kritikusan viszonyul a jelenlegi izraeli kormányhoz, antiszemitának bélyegez. Ez helytelen, ez igazságtalan. Ellentétes a történelemmel. Ellenkezik a józan ésszel. Szóval általánosságban szólva, nagyon rosszul járt el. És mostanában ugye beszélnek Rafah-ról, de már túl későn. Nem döntöttek úgy, hogy intézkednek. Tehát nem hitelesek.

En: Jean-Luc Mélenchon, aki az európai baloldal egyik megfigyelő pártjának, az Engedetlen Franciaország (La France Insoumise) vezetője a gázai helyzetet népirtásnak tartja. Egyetért ezzel a véleménnyel?

WB: Nem szeretem a nagy szavakat. 35.000 halott, kétharmada civil. Nagy részüket megölték. Lerombolt városok, lerombolt kórházak. Az infrastruktúra teljes elpusztítása. Minek is is kéne ezt nevezni? Az én szavaimmal: háborús bűntettnek. Ez egy óriási bűncselekmény az emberiséggel szemben, amit meg kell állítanunk. Nem szavakról kellene beszélnünk és vitatkoznunk, hanem arra kellene összpontosítanunk, hogy véget vessünk a gázai mészárlásnak.

En: Térjünk át a politikai vagy társadalmi kérdésekre. Az Ipsos által az Euronews számára készített felmérés szerint az európai polgárok leginkább az emelkedő árak vagy a társadalmi egyenlőtlenségek miatt aggódnak, amelyek a baloldal hagyományos követelései voltak. Akkor miért nem tudta a baloldal megfogni ezeket a szavazókat?

WB: Nos, először is, a választások még nem értek véget. Majd meglátjuk az eredményt. Azt hiszem, hogy a szociális és az ökológiai kérdés összekapcsolása van a napirend csúcsán. És érdemes hangsúlyozni, hogy ebben az Eurobarometer felmérésben, amit említett, a migráció a hetedik helyen szerepel. Meg ott van egy, hogy úgy mondjam, aránytalanul nagy misztifikáció. Az európaiak valódi problémái a megfizethető lakhatás, a biztos munkahelyek, és a társadalmi egyenlőség a Green Deal megvalósításában. A kampányban erre fogunk összpontosítani. És egészen biztos vagyok benne, hogy sok országban nagyon jó eredményeket fogunk elérni.

En: Említette a migrációt, és a nyilatkozatában a Frontex feloszlatását kéri. Miért? Ön szerint hogyan kellene ellenőrizni a külső határokat?

WB: Véleményem szerint elsősorban az emberekről van szó. Azokról az emberekről, akik menekülnek az üldöztetés, az erőszak, a szexuális erőszak, az ökológiai katasztrófa elől. És az Európai Uniónak először is gondoskodnia kell arról, hogy ezek az emberek biztonságos utakat találjanak. Gondoskodni arról, hogy a menekültügyi eljárások méltóságteljesen folyjanak le, tiszteletben tartva ezeket az embereket, hogy a menedékjoghoz való egyéni jog garantált legyen. Hogy az ENSZ menekültügyi egyezményét tiszteletben tartsák. Ezek a valódi problémák. És ezt az emberi kérdést a biztonság és a határvédelem kérdésévé átkeretezni alapvetően helytelen. Biztonságos utakra van szükségünk, és emberi jogokra, az Európába érkező emberekkel szembeni megfelelő bánásmódra.

En: Tehát a szélsőjobboldal képes volt tőkét kovácsolni a polgárok elégedetlenségéből. Ön szerint miért történt ez, mi volt az oka annak, hogy a szélsőjobboldal képes volt ezt kihasználni?

WB: Ez nagyrészt azzal függ össze, hogy a szélsőjobboldali programokat legitimálták a bevett pártok. Nézzük csak a migrációs diskurzust. Ezt a biztonság kérdéseként fogalmazzák meg. Ez a szélsőjobboldal napirendje. Ahelyett, hogy a szélsőjobboldali narratívával szemben azt mondanánk, hogy "nem, ez az emberekről szól, a szolidaritásról és a méltányosságról". A bevett pártok a szélsőjobboldali diskurzust beépítik a saját narratívájukba. Ennek legfrissebb bizonyítéka pedig a most az EP-ben és a Tanácsban elhatározott migrációs paktum, amely valójában a menedékjog egyéni jogának negligálása. Ez pedig nem más, mint a szélsőjobboldal által hangoztatottak legitimálása. És ez nem igaz. Stratégiailag rossz. Erkölcsileg rossz. Stratégiailag azért, mert a szélsőjobboldal diskurzusának elfogadását jelenti. Ami pedig a humanista szempontot illeti, ez egyszerűen szégyen.

En: De miért veszítette el a baloldal ezt a narratívát? Néhány embert egyre inkább a szélsőjobboldali narratíva ragad meg, nem pedig a baloldal narratívája.

WB: Valóban, ez a kialakult pártok viselkedésével függ össze. A félelmükkel, hogy valóban szembeszállnak velük. A múlt hónapban Ursula von der Leyennel kapcsolatban nagyon meglepődtem, amikor azt hallottam tőle, hogy "az ECR szélsőjobboldali pártjaihoz való hozzáállásunk a választások eredményétől függ". Ugyan már! Ez elvi kérdés. És miután feladtuk az "egészségügyi védőövezet "gondolatát, ez óriási felelősség. És igen, a médiához is köze van. Hazámban, Ausztriában, ahol az FPÖ most az első helyen áll a felmérésekben, hányszor voltak ezek a fickók, mint Jörg Haider és Heinz-Christian Strache és most Herbert Kickl a média címlapján. Mire fel? Mit mondanak? Ez egy korrupt párt. Egy neofasiszta párt. De úgy kezelik, mintha egy normális párt lenne, és ez alapvetően rossz. Ezek nem normális pártok.

En: Öt évvel ezelőtt a baloldal nem szavazott Ursula von der Leyenre, hogy a Bizottság elnöki székébe kerüljön. Most hajlandók rá vagy bármely néppárti jelöltre szavazni, ha ez megakadályozza, hogy a szélsőjobboldali szavazatoktól függjenek?

WB: Nem a mi szavazatainkon fog múlni. És sok okunk van arra, hogy ne szavazzunk von der Leyen asszonyra. A legfrissebb az, hogy a Bizottság valóban kész újra bevezetni a megszorító politikát. A pénzügyi kormányzás kerete valójában a Növekedési és Stabilitási Paktum újraaktiválására fut ki. Ilyen feltételek mellett csak négy ország lesz képes a klímacélok eléréséhez szükséges beruházásokat végrehajtani. Nem fogják tudni elkölteni a közszolgáltatások rekonstrukciójához szükséges 200 milliárd eurót, és ez Ursula von der Leyen Bizottságának öröksége. Ezért nem fogunk rá szavazni.

En: És miért gondolja, hogy az új költségvetési szabályok a megszorítások új korszakát fogják bevezetni?

WB: Mert ez a törvényben le van írva. Azt jelenti, hogy azok az országok, amelyeknek túlzott államháztartási hiányuk és túlzottan felhalmozott adósságuk van, 4 vagy 7 éven belül kénytelenek lennének csökkenteni a kiadásokat, csökkenteni a közkiadásokat. Én közgazdász vagyok. Tanulmányaim során nem találkoztam egyetlen tudományos értekezéssel sem, amely szerint az államadósságnak el kell érnie a 3%-ot, vagy az államadósság nem haladhatja meg a 60%-ot. Ez szándékos. Ez a neoliberális politika, ez a neoliberális hitvallás, hogy a gazdaságpolitika első számú célja a kiegyensúlyozott államháztartás. Nekünk az az elsődleges szempontunk, hogy az embereknek megfizethető lakhatást kell biztosítani. Beruházásokra van szükségünk a zöld átmenetbe, biztonságos munkahelyek kellenek. Ehhez pénzre van szükségünk. Ez a pénz előteremthető, kölcsönözhető. Adókkal, igazságos adórendszerrel is elő lehet teremteni. De ezek a valódi aggodalmak, és a 3% és a 60%, ez semmi. Ez tudománytalan

En: Az egyik dolog, amire Baloldal kiáltványa összpontosít, a lakhatáshoz való hozzáférés. És bérleti díjkülönbséget tart szükségesnek. Miért kell ez európai szinten, és hogyan lehetne megvalósítani? Mik az Önök javaslatai?

WB: A lakbérplafon tekintetében az Európai Unió elfogadhatja azt az irányelvet, amely kötelezi a tagállamokat a lakbérplafonok bevezetésére és az elsődleges lakásokból való kilakoltatás tilalmára. Helyesen tették ezt a platformokról szóló irányelvvel, amely cselekvésre kötelezi a tagállamokat. Így tettek az egyenlő díjazásról szóló irányelvvel, a minimálbérről szóló irányelvvel, elsősorban a tagállamok cselekvésének jogi keretét teremtve meg. Másodszor, szeretnénk, ha a megfizethető lakhatáshoz való jog bekerülne az uniós jogba. Polgári joggá tenni, törvénybe iktatni, hogy a bíróságon követelni lehessen, hogy adott tagállam biztosítsa ezt a jogot. Harmadszor pedig az Európai Uniónak lehetősége lenne egy európai lakásalap létrehozására, amely nulla kamatozású hitelt nyújtana az önkormányzatoknak, szövetkezeteknek. Szóval, európai szinten sok a tennivaló, és szeretnénk az európai választásokat arra használni, hogy ezt a kérdést a politikai vita fókuszába helyezzük.

En: Az egyik lakhatással kapcsolatos javaslata az, hogy szabályozási keretet javasol az Airbnb-hez hasonló cégek számára. Mit gondol, hogyan fog ez működni?

WB: Azt mondanám, nézzük meg az olyan városokat, mint Barcelona, Marseille, Athén, Ljubljana, sőt még a szülővárosomat, Bécset is, ahol befektetők házakat vásárolnak, tereket vesznek, és azokat voltaképpen turisztikai spekulációra használják, miközben a fiataloknak a havi jövedelmük több mint 50%-át kell bérleti díjra költeniük. Már ha egyáltalán kapnak, mert vannak olyan helyek, ahol nem is jutnak bérleményhez, és ismétlem, az Európai Unió megalkothatná azt a jogszabályt, amely lehetővé tenné vagy kötelezné az önkormányzatokat arra, hogy korlátozzák a rövid távú bérleti szerződésekkel való spekulációt. Ez rengeteget segítene. És egyébként ez még csak pénzbe sem kerülne az Európai Uniónak. Csak jóakarat és politikai elszántság kérdése.

En: És miért gondolja, hogy a Bizottság az elmúlt években nem terjesztett elő ilyen jogszabályt?

WB: Mert ők a gazdagokkal foglalkoznak. Nekik a fő gondjuk a befektetők. Ezt a mostani Bizottságot egy olyan párt vezeti, amelynek elsődleges ügyfélköre a jómódú emberekből áll. Ezért nem törődnek az átlagpolgárokkal. Ez ennyire egyszerű.

En: Igen, de a Néppártra is az átlagpolgárok szavaznak. Tehát gondolom, az átlagpolgárok egyetértenek a politikájukkal.

WB: Így van. Még az átlagpolgárok is hibázhatnak, és szavazhatnak az érdekeik ellen. Én tényleg azért indulok az Európai Bizottság elnöki posztjáért, hogy megmutassam az embereknek, hogy van lehetőség, létezik alternatíva. A saját érdekeikre kell szavazniuk. A biztonságos és nem a bizonytalan munkahelyekre kell szavazniuk. A megfizethető lakhatásra.

Újságíró • Rita Konya

A cikk megosztásaKommentek

kapcsolódó cikkek

Módosíthatja az EP-választások részvételi arányát a radikalizálódó politikai narratíva

Megkezdődött az EP-választás Szlovákiában

Euronews Superpoll: a választás után jobbra tolódik az Európai Unió