Ahogy az ukrán elnök is kifejezte, országának védelmi esélyei megszűnnek, ha a Nyugat nem nyújt kellő támogatást a küzdelem erőteljes folytatásához. A kérdés az, hogy a nyugati társadalmak tudatosítják-e magukban az őket is közvetlenül fenyegető veszélyeket egy orosz győzelem esetén?
HIRDETÉSÉsztország védelmi minisztere szerint egy ukrán vereség – ami a fegyverutánpótlás késlekedése miatt hamarosan bekövetkezhet, felpörgeti és bátorítja az orosz erőfeszítéseket arra, hogy destabilizálja a NATO egészét, és annak több államát is. Az amerikai köztévének adott nyilatkozatában ugyanezt a vészforgatókönyvet Zelenszkij ukrán elnök is bemutatta. A védekező ország immár akut lőszerhiánya lassan eljut a tarthatatlanság szintjére.
Hanno Pevkur múlt hétvégén sürgette az atlanti védelmi kiadások növelését. Országa jelenleg a „kötelezettség-túlteljesítők” körébe tartozik, szilárdan az elvárt 2%-os GDP mérték fölött. Ugyanakkor jelentős gazdasági erővel rendelkező tagállamok még mindig nem érték el a közös tehervállalási küszöböt, köztük Franciaország, Németország, Hollandia, Spanyolország vagy Kanada.
Újságírókkal beszélgetve Pavkur kifejtette, hogy az amerikai vezetés és Joe Biden elnök is többnyire általánosságban beszél a demokrácia és a nemzetközi rend fenntartásáról és ezekhez túl tág fogalmakat használ. Az amerikai kormány nem érzékelteti teljes mélységében azt, hogy mit jelentene Ukrajna veresége az Egyesült Államok polgáraira nézve is, és emiatt olyan megosztottak az amerikai szavazók abban, hogy az USA keveset, pont eleget, vagy éppen túl sokat tesz-e Ukrajnáért.
Az észt védelmi politikus szerint a NATO tavalyi vilniusi csúcstalálkozójának egyik bíztató, de még nem elégséges eredménye volt egyes kelet-európai országok új harci terve Ukrajna bukásának esetére. „Különböző forgatókönyvekről van szó” – magyarázta a miniszter. „Nyilvánvaló okokból nem tudok konkrétumokat mondani, de biztosíthatom önöket, hogy ezek a tervek a közvetlen szomszédságunkban kifejlődő orosz térfoglaláson alapulnak."
A miniszter nem csak Európában, de amerikai útjai során is figyelmeztet a nem kellőan hangsúlyozott veszedelmekre, még a távoli Iowában is.
Az esetleges vereség elsőszámú következménye egy sokkal nagyobb és veszélyesen fejlett orosz hadsereg
„Oroszország egyáltalán nem titkolja terveit az európai újrarendezésre és a hadsereg felépítésére. 1,5 millió emberük lesz a hadseregben, többek között az ország északnyugati sarkában. Észtország közelében egy vadonatúj hadtestet hoznak létre” – emlékeztet a miniszter. Ez 5-7-szer annyi harckocsit, páncélozott szállítóhajót, légvédelmi rendszert jelent majd, mint e pillanatban, és nagyon közel Európa határához.
Ez a heves katonai építkezés jelenleg szinte felfoghatatlan nyomást gyakorol majd a nyugati demokráciákra, köztük az Egyesült Államokra is, hogy növeljék védelmi kiadásaikat.
„Azt látjuk, hogy az orosz háborús költségvetés ma az állami költségvetésük 30-31%-a. Ám ezek csak a katonai kiadások. Ha ehhez hozzáadjuk azokat a költéseket is, melyeket olyan további szektorokba pumpálnak, melyek közvetlenül kapcsolódnak a biztonságpolitikához, akkor látni fogjuk, hogy ez a tétel az állami költségvetés 35-40%-át teszi ki, ami kiemelkedően magas a legtöbbet költő országok körében is” – mondja Pevkur.
Az észt miniszter azokról a nem közvetlen katonai kiadásokról beszél, mint a hatalmas trollfarmok üzemeltetése a kiberhadviselés és a nemzetközi közvélemény befolyásolásának céljából, vagy a kohászati, nukleáris és űrhajózási kapacitások rohamos fejlesztése.
Összehasonlításul: Szaúd-Arábia a nemzeti jövedelem 7,4%-át költi védelemre, Katar 7-t, Izrael és Algéria 4,5%-t. Kína GDP-arányos katonai költekezése mindössze 1,4%.
Oroszország alapvetően egész gazdaságát és társadalmát a háborúhoz igazította. Ez növeli a közvetlen konfrontáció valószínűségét, mert igazolni kell ezt a felhalmozódást. „Az oroszoknak valóban sikerült felerősíteniük a védelmi ipar képességét, háborús alapokra helyezniük” – mondja az észt politikus. „Ebből fakad az a vészjósló logika, hogy ha mindezt megtetted, ha felpörgetted a háborús gazdaságodat, akkor abból nem könnyű visszakapcsolni, hanem használni kell.”
Pevkur elmondta, hogy a balti államok határán egy sokkal nagyobb haderő másik következménye, hogy megszaporodtak a hibrid háborús támadások, amelyeket Oroszország az utóbbi időben eszkalál Észtországban és Moldovában. Növekednek az kísérletek, hogy észt állampolgárokat toborozzanak a saját kormányuk megtámadására.
Az oroszok sokféle kísérletének és fellazító trükkjének szerves része a migráns útvonalak fegyveressé tétele is, hogy további válságokat idézzenek elő olyan országok határain, mint Észtország és Litvánia, hasonlóan ahhoz a migránshullámhoz, amelyet Fehéroroszország és Oroszország 2021-ben szervezett a lengyel határra.
Elméletileg Észtországot és a többi NATO-tagot meg kellene védeni az efféle bomlasztó taktikáktól és persze a közvetlen katonai támadásoktól. De Pevkur szerint Oroszország mozgósítási és katonai erőfeszítései azt sugallják, hogy Moszkvát jobban érdekli egy NATO-ország elleni támadás előkészítése, mint ellenfeleit az, hogy határozottan védekezzen.
Ugyanakkor azt nem lehet mondani, hogy Európa ne érzékelné a veszélyt
Az ukrajnai háború óta az Európai Unió döntő többsége és meghatározó kormányai kellő határozottsággal álltak Ukrajna mellé, és észlelték is a veszélyt, amit az orosz győzelem jelentene az európai rendszerre és a demokratikus értékekre nézve.
A szervezett több határozata és konkrét intézkedése jelezte az elkötelezettséget, így például a sorozatos magyar vétók megkerülése vagy feloldása, és a többszöri és nagyértékű segélyek folyósítása.
A háború kitörésekor az EU mintegy 210 milliárd eurót blokkolt, amely pénz az orosz központi bank tulajdonában van. Az alapok által termelt kamatok révén évi 3 milliárd eurót küldhetnek Ukrajnának.
Európa pénz után kutat védelmi kapacitásainak növelése érdekében is. A projekt a Tanács elnöke, Charles Michel szerint „háborús alapokra” helyezi Európa gazdaságát.
HIRDETÉSAz egyik terítéken lévő javaslat a védelmi eurókötvények létrehozására vonatkozik. Ez az elképzelés megosztja a tagállamokat, mivel nem mindenki támogatja a közös adósság kibocsátását, különösen például Németország és Hollandia. De többek között Franciaország és Görögország egyetért a kezdeményezéssel.
Az Unió központi szervei mellett az egyes kormányok, köztük a brit kabinet is, saját erőforrásait is mozgósította a védekezés céljaira, mint például Dánia, aki teljes tüzérségét ajánlotta fel, vagy Csehország, aki globális szinte kutatott elfekvő és felvásárolható készletek után.
Franciaország türelmi határának szinte a végét jelentette, amikor Emmanuel Macron elnök felvetette európai haderő küldésének a gondolatát, de a többi tag ezt még tulzónak és korainak tartotta.
Egyelőre nincs napirenden komoly terv, ami egysége európai haderőt állítana fel egy orosz agresszió esetére, mert a NATO jelenlegi szervezete erre kellően alkalmas. Ezt igazolta a tél végén az a nagyszabású hadgyakorlat-sorozat, melynek keretében soha nem látott méretű és létszámú katonaság és fegyverzet vonult fel Európa több régiójában. Az orosz fél ezt a demonstrációt a NATO háborús üzeneteként értékelte.
Az elszántság jele volt az is, amikor februárban Litvánia egyenes fenyegetést intézett Moszkva címére azzal, hogy a kalinyingrádi orosz exklávé fogja meginni a levét annak, ha agresszív lépésre szánja el magát.
HIRDETÉS