Aki egyedül tart fenn egy háztartást, gyakran kerül hátrányos helyzetbe, akár a magasabb háztartási költségek, akár azon feltételezés miatt, hogy esténként és hétvégén is inkább beosztható a munkahelyen, mint a (kis)gyermeke(ke)t nevelő kollégák.
HIRDETÉSA Brüsszel melletti települést, a körülbelül 42 ezer lelket számláló Woluwe-Saint-Pierre-t vezető Carla Dejonghe tanácsosnak és parlamenti képviselőnek sikerült elérnie, amit Belgiumban - sőt, állítása szerint Európában - előtte senkinek. A politikai döntéshozóknak ezentúl figyelembe kell venniük, milyen hatással vannak az általuk hozott intézkedések azokra, akik egyedül tartanak fenn egy háztartást - számolt be a The Guardian internetes kiadása.
Dejonghe reményei szerint így korrigálható lesz az, amire eddig következetesen nem figyeltek oda a jogszabályok alkotói. A politikus, aki ugyancsak egyedül él, hangsúlyozza: az egyszemélyes háztartások a belgiumi háztartások 36%-át adják - nagyon kevesen voltak csak tudatában annak, hogy ez a csoport ekkora. Egészen mostanáig.
Több millió forint többletköltsége lehet azoknak évente, akik egyedül élnek
Az egész Európai Unióban az egy felnőttből álló (gyermekes vagy gyermek nélküli) háztartások száma alig több mint egy évtized alatt csaknem egyharmadával nőtt. Az Eurostat szerint 2022-ben közel 72 millió ember élt egyedül a közösség területén. Az egész unióban ez a leggyakoribb háztartástípus.
"Ha egyedül élőkről beszélünk, még mindenkinek a Szex és New York unatkozó, dúsgazdag szinglijei jutnak eszébe. A való élet azonban köszönőviszonyban sincs ezzel" - emelte ki Dejonghe, utalva az elváltakra, az özvegyekre, a papokra és minden korosztályú bevándorlóra, akik ugyancsak ebbe a csoportba tartoznak.
És akkor még nem beszéltünk az úgynevezett "szinglibüntetésről". Hogy miről van szó? Azokról a többletköltségekről, amelyek azokat sújtják, akiknek nincs senkijük, akivel megoszthatnák az olyan, rendszeres kiadásokat, mint a lakbér, a rezsi, az internetelőfizetés. És a többnyire csak "családi csomag" címkével jelzett bolti kedvezményekről még nem is beszélve: kifejezetten szingli vásárlóknak címzett akciókkal viszonylag ritkán találkozni.
Az egy ideje már az EU-n kívül eső Egyesült Királyságban egy pénzügyi szolgáltató cég nemrégiben arra hívta fel a figyelmet, hogy ezek a többletköltségek évente a tízezer fontot (körülbelül négy és félmillió forintot) is meghaladhatják, és a házasságban vagy élettársi kapcsolatban élők számára biztosított adókedvezmények pedig csak tovább növelik őket.
"Társadalmunk fejlődött, de a politikánk nem tartott lépést vele"
Január végén a Woluwe-Saint-Pierre-i tanács egyhangúlag megszavazta a Carla Dejonghe által kidolgozott chartát: az ebben megfogalmazott cél az, hogy az egyszemélyes háztartásokat a többiekkel egyenlő bánásmódban részesítsék.
"Politikai döntéshozóként az az érdekünk, hogy többé ne a hagyományos család mint norma szemszögéből gondolkodjunk, hanem olyan intézkedésekre törekedjünk, amelyek nem az élettípustól függenek" - áll benne. Olyan intézkedéseket tartalmaz, amelyek az új lakásépítési projektek ösztönzésétől kezdve egészen a hivatalos meghívók szövegének módosításáig terjednek: például hogy a vendégek "partner" helyett "plusz egy főt" hozhassanak magukkal.
A munkahelyeket pedig arra is ösztönözni fogják, hogy vizsgálják felül azt a bevett gyakorlatot, hogy az egyedül élő beosztottakra támaszkodnak túlórázás terén.
Carla Dejonghe szerint az indítványozás eddigi visszhangja túlnyomórészt pozitív volt, és más települések vezetése is érdeklődést mutatott hasonló intézkedések elfogadása iránt.
"Azt, hogy eddig még nem kaptam negatív reakciókat, annak tulajdonítom, hogy gondosan hangsúlyozzuk, ez a charta semmiképpen sem a hagyományos családok jelentőségét szeretné csökkenteni" - emelte ki Dejonghe. "Az egyenlőségről szól. Mindenkinek két dolgot kell tudatosítania: ha egy egyedül élő embernek jó, akkor az mindenkinek jó lesz. Másodszor pedig, akár akarod, akár nem, az életed egy pontján egyedül leszel" - tette hozzá.
Szinglibüntető országok - nem kell messzire menni
Magyarországon régóta hátrányba szorul az élet számos fontos területén az, aki egyedül él. Kezdve a lakáshitelhez jutás megnehezítésével, a gyermekvállaló fiatal házaspárok pénzügyi - így lakásvásárlási - előnyhöz juttatásával, és zárva a sort az életük utolsó szakaszában egyedül maradó, alacsony nyugdíjból tengődő - általában drága, rendszeresen szedett, életmentő gyógyszerükért is fizetni kényszerülő - idősekkel.
A lakhatási válság, az egekbe szökő ingatlanárak, a magas lakáshitelkamatok és az inflálódó bérek együttesen afelé hathatnak, hogy egyre nehezebb egy fiatal számára saját otthon megteremtése. Ezen tovább ronthat az egyes családtámogatások kivezetése (városi CSOK), vagy a támogatottak körének szűkítése (babaváró).
A KSH 2022-es népszámlálási adatai azt mutatták, hogy a magyarországi háztartások több mint harmadában (35,5%) csupán egyetlen ember él, valamint az összes olyan háztartást nézve, ahol van nyugdíjas korú - ez csaknem 1,5 millió magyar háztartást jelent - 41,3 százalékában az idősek egyedül élnek. Ráadásul nagyon sokan a szükségleteit jóval meghaladó méretű ingatlanban, többnyire rossz szigetelésű nagypolgári lakásban vagy korszerűsítetlen családi házban.