Tanácsadóinak egyik megoldása az lett volna, hogy "biztonságos menedéket" hoznak létre harmadik országokban a sikertelen menedékkérők számára, mivel ha visszaküldik őket származási országukba, veszélybe kerülhetnek.
HIRDETÉSNem Rishi Sunak az első miniszterelnök, aki vitatott megoldásokat keres a Nagy-Britanniába nagy számban érkező illegális menekültek kiszűrésére. A brit Nemzeti Archívum által közzétett 2003-as iratokból kiderül, hogy már Tony Blair is frusztrált volt amiatt, hogy nem sikerül elriasztani az embereket az országba érkezéstől, és "radikálisabb" ötleteket sürgetett.
A javaslatok között szerepeltek olyan ötletek, mint például tengerentúli menedékhelyek létrehozása azok számára, akiknek a menedékjogi kérelmét elutasították.
A megvitatott ötletek némelyike erős párhuzamot mutat a jelenlegi kormány politikájával, bár a legvitatottabb intézkedéseket a munkáspárti kormány soha nem léptette életbe - írja a BBC. Dacára annak, hogy már akkor is óriási nyomás nehezedett a kormányra a beérkező menekültek tömegei miatt.
A "Menekültügy: a nukleáris opció" című dokumentumban a tanácsadók még azt is megkérdőjelezték, hogy az országnak egyáltalán szüksége van-e menekültügyi rendszerre, mivel álláspontjuk szerint a menekültek már egy biztonságos országon keresztülhaladtak, mielőtt Nagy-Britannia partjaira értek volna.
2002-ben rekordszámú, 84 132 menedékkérelmet nyújtottak be Nagy-Britanniában, annak ellenére, hogy Tony Blair kormánya igyekezett kevésbé vonzóvá tenni az országot a menedékkérők számára, például azzal, hogy megtagadja tőlük a munkához való jogot. Abban az időben London a menedékjog iránti kérelmek túlnyomó többségét elutasította.
Blair és tanácsadói több olyan területet is számításba vettek, ahol érdemesnek látták "sokkot okozni a rendszernek". Számba vették például az emberi jogok európai egyezményével "összeegyeztethetetlen" jogszabályalkotást is, ami azt jelentette volna, hogy London megszegi a nemzetközi jogot.
Ez lehetővé tette volna a kormány számára, hogy eltávolítsa az illegális bevándorlókat, "függetlenül attól, hogy fennáll-e annak a veszélye, hogy embertelen vagy megalázó bánásmódban részesülnek". A tanácsadók elismerték, hogy Nagy-Britannia szinte biztosan veszítene, ha az ügyet a strasbourgi Emberi Jogi Bíróságon tárgyalnák. De azt mondták: "Közben lenne 2-3 évünk, amikor határozott üzenetet küldhetnénk a rendszernek az új, kemény álláspontunkról".
Azt is megvitatták, hatékony visszatartó erőt jelentene-e az ausztrál megközelítés, tehát emberek táborokban való fogva tartása, amely ott "óriási mértékben" csökkentette az új kérelmek számát. A főügyészi hivatal ezért javasolta egy tábor felállítását a skóciai Mull szigetén, ahol az embereket őrizetben lehetett volna tartani, mielőtt visszatoloncolnák őket.
2004-ben Tony Blair megerősítette, hogy kormánya tárgyalásokat folytat Tanzániával a Nagy-Britanniára vonatkozó menedékkérelmek ottani feldolgozásáról - amit "offshore feldolgozásnak" neveznek. A kormány arról is tárgyalt, hogy a sikertelen szomáliai menedékkérőket Tanzániába küldje.
A Blair-kormány végül más, szigorú intézkedéseket vezetett be a határellenőrzés és a vízumok terén. Ezek eredményesek voltak: a menedékkérelmek éves száma csökkent, és 2010-ben, a munkáspárti kormányzás utolsó évében 17 916-ra esett vissza. Azóta újra drámaian emelkedett: 2022-ben 81 130 kérelmet nyújtottak be, ami megközelíti a 2002-es szintet.