Ha majd véget ért a gázai offenzíva, az izraeli katonai és hírszerzési elitnek számos kellemetlen kérdésre kell választ adnia.
HIRDETÉSSzombat hajnalban a Gázai övezetet uraló Hamász terrorszervezet - amelyhez több riválisa is csatlakozott - példátlan, többfrontos támadást kezdett a zsidó állam ellen. A támadásnak eddig ezer halálos és több mint kétezer sebesült áldozata van.
A jelek szerint az izraeli hadsereget és a hírszerzői közösséget meglepetésként érte, hogy a terroristák több ezer rakétát lőttek ki Izraelre, miközben harcosaik tucatjai több helyen, légi, szárazföldi és tengeri úton is át tudtak hatolni az erősen megerősített határon, megölve több tucatnyi embert. Száznál is több túszt szedtek, akiket áthurcoltak a gázai határon.
Hol volt a hírszerzés?
Az Israel Hayom c. lap elemzője szerint a történtek az 1973-as jom kippuri háború idei verziója. "A teljes meglepetés, a kormányzó paradigma, a védelmi vonalak összeomlása nagyon emlékeztet arra, ami itt pontosan 50 évvel ezelőtt történt" - írja Lilach Shoval.
Akárcsak 50 évvel ezelőtt, még ha a hírszerzésnek voltak is valós értesülései egy ilyen műveletről, ezeket nem alakították át használható hírszerzési információvá, sőt, az elmúlt hetekben, inkább arról beszéltek a hadsereg magas rangú tisztviselői, hogy a Hamász nem érdekelt az Izraellel való kapcsolatok eszkalálásában - emlékeztet a lap.
Annak ellenére, hogy a Hamász az elmúlt két hétben éles válsághelyzeti gyakorlatot hajtott végre a kerítésnél, a hírszerzés értékelése nem változott. Sőt, számos jelzésértékű támadás után a hadsereg (IDF) még néhány napja is azt hitte, hogy a probléma megoldódott azzal, hogy a védelmi miniszter továbbra is engedélyezte palesztin munkások belépését izraeli területre.
Ráadásul az IDF, a Közel-Kelet legerősebb hadserege, amely büszke a jó hírszerzésre, az elmúlt hónapokban csökkentette erőit a Gázai-övezetben, és áthelyezte őket Ciszjordániába (Júdeába és Szamariába), hogy megbirkózzon a gyilkos terrorizmus hullámával - írja a lap. És miután a hírszerzés nem adott ki semmilyen figyelmeztetést, még csak utalást sem, az IDF felső vezetése nem képezte ki a csapatokat, nem rendelte el a Vaskupola bevetését.
Nem újdonság, hogy a Hamász célja az izraeli területre való behatolás: a terrorszervezet évek óta gyakorolja a beszivárgást izraeli területre. A biztonsági szervek azonban úgy vélték, hogy a legnagyobb fenyegetést a földalatti alagutak jelentik, ezért milliárdokat fektettek a Gáza körüli hatalmas kerítés megépítésébe, a föld felett és a föld alatt.
A hadsereg úgy vélhette, hogy a "peremterület" - egy körülbelül 100 méteres zóna a kerítés közelében a Gázai övezeten belül - elegendő biztonsági területet jelent. A kerítésen egy "látni és lőni" rendszert is elhelyeztek, amely lehetővé tette volna az IDF megfigyelőinek, hogy tüzet nyissanak bármely beszivárgóra, az a rendszer azonban nem tudott megbirkózni a beáramló tömeggel.
A nagy terv csődje
Az izraeli védelmi és biztonsági szolgálatainak nagy terve nem számolt azzal a forgatókönyvvel, hogy több száz fegyveres tömeges támadásba lendül a kerítés felé, felrobbantja, lerombolja és traktorokkal szétrombolja azt. Az IDF védelmi koncepciója összeomlott - állítja az elemző.
Nem világos az sem, mi tartott ennyi ideig átvenni a kontrollt az események felett? A fegyveres terroristák órákon át bolyongtak izraeli területen (jó páran még ma is ott vannak), a hadsereg állásain, bázisain és falvakban. Házról házra jártak, civileket és a biztonsági erők tagjait keresve. Sok lakos hívta a mentőalakulatokat és a médiát, hogy jelentse a terroristákat, akik a házaik közelében vagy már bent voltak, de senki sem jött segíteni. Nagyon sokáig tartott, mire a katonák elérték az ostromlott településeket.
Nem segített a biztonsági helyzeten az sem, hogy Izraelben hónapokig belső konfliktusok dúltak az igazságügyi reformmal kapcsolatos kormányzati döntések miatt. Több száz tartalékos pilóta, hírszerző és különböző hadosztályok tartalékosai jelentették be, hogy felfüggesztik a tartalékos szolgálatot, a hadsereg vezetésének pedig a kompetencia és a kohézió megerősítésével, valamint a katonai egységek leépülésének megakadályozásával kellett foglalkoznia.
Mára egyértelművé vált: Izrael ellenségei arra vártak, hogy az ország meggyengüljön, és amíg a hadsereg vezetése az IDF belviszályaival foglalkozott, addig ők kihasználták a helyzetet, és felkészültek a következő háborúra.
Nem tanultak a leckékből
A The Jerusalem Postnak nyilatkozó vezető szakértők is azt mondták: a katonai hírszerzés meg volt győződve arról, hogy a Hamászt nagyjából sikerült elriasztani egy Izraellel való komolyabb konfliktustól.
Ezt egyébként az adatok látszólag alátámasztották: a közelmúlt számos gázai konfliktusában a Hamász nem is vett részt. Úgy tűnt, túlságosan félnek csatlakozni a rivális Palesztin Iszlám Dzsihádhoz egy közös támadás céljából. Azt lehetett hinni, hogy megtanulták a 2014-es és 2021-es gázai háborúk leckéjét, hogy ha megtámadják Izraelt, mindig sokkal rosszabbul jönnek ki belőle.
Holott a tanulságnak annak kellett volna lennie, írja az izraeli lap, hogy a Hamász néha elriad, de ha olyan mélypontra jut, ahol úgy érzi, nem jut semmire, és nincs vesztenivalója, akkor hajlandó vesztes csatát is vívni, csak hogy újra tényezővé válhasson.
Ha Izrael légiereje, fejlett szárazföldi járművei és harckocsijai harcra készen álltak volna, akkor elintézte volna a Hamászt. De mire erői készen álltak, a Hamásznak csak néhány rövid percre volt szüksége ahhoz, hogy bejusson az izraeli civilekkel teli városi területekre, semlegesítve ezzel az IDF számos technológiai előnyét - írja az izraeli lap elemzésében.
Az IDF csak akkor kezdett el hatékonyan fellépni az invázió ellen, amikor régimódi szárazföldi csapatok nagy mennyiségét vetette be az összes gázai határ menti faluban, nem túl összehangolt módon, úgy, hogy legalább véletlenül el tudott kapni terroristákat.