Az európai kormányok visszafogottak a Prigozsin-lázadás értékelésében, és az amerikai elnök is csak annyit mondott, hogy semmi köze nem volt hozzá. A kongresszus tagjai viszont már élénken reagálnak a zendülésre, mert az orosz elnök tétovaságát érzékelik, amit most ki lehetne használni.
HIRDETÉSHéjáknak szokás nevezni az amerikai politikában azokat a politikusokat, akik a fegyverkezés, a kemény katonai megoldások és beavatkozások hívei. Számuk mindkét nagy tömbön belül igen jelentős, tehát a republikánus és a demokrata oldalon egyaránt befolyásosak.
Velük szemben állnak a "galambok", akik inkább a diplomáciai és tárgyalásos megegyezések hívei. Ők sincsenek kevesen, és a moszkvai események erős vitákat fognak kiváltani az amerikai elitben.
Volna itt egy kínálkozó pillanat, amit ki lehetne használni?
A Prigozsin-lázadásnak már szombaton volt visszhangja az amerikai közéletben, az első megszólalók szerint nem szabad csökkenteni, sőt inkább növelni kell Ukrajna katonai támogatását. Marco Rubio floridai szenátor történelminek nevezte a lázadás kirobbanását, és jelezte, hogy az amerikai hírszerzés szoros figyelemmel követi az eseményeket. (Rubio a Szenátus külügyi és hírszerzési bizottságának is tagja.)
Elissa Slotkin demokrata képviselő (Michighan) szédítőnek mondta az eseményeket, és felvetette azt a kérdést, hogy ezek után Oroszország képes lesz-e kiállni egy erőteljes ukrán ellenoffenzívát.
Az ugyancsak demokrata Ted Lieu, a Képviselőház külügyi bizottságának kaliforniai tagja szerint „a fokozódó konfliktus a Wagner-csoport és az orosz hadsereg között nem létezne, ha Oroszország illegális inváziója Ukrajnában jól menne”.
Nem szólalt meg egyetlen Prigozsin-párti hang sem. Egy demokrata képviselő szerint a zsoldosvezér ugyanolyan rossz, mint Putyin, sőt rosszabb. Egy honatya úgy látja, hogy „Ez a fickó egy gyilkos gengszter. Katonai parancsnokváltást akar Oroszországban, hogy az ártatlan ukránok hatékonyabb lemészárlását levezesse.”
A galamb-oldal óvatosságra int
Nem maradtak csöndben azok sem, akik szerint a véres verítékkel tető alá hozott adósságkorlátozási törvény nem tesz lehetővé semmilyen magasabb finanszírozást, sőt, az USA jelenleg a saját védelmi kiadásait is limitálja. Most szinte csak az elnök pénzügyi kerete áll szabad rendelkezésre, ami gyorsan el tud apadni a költségvetési év során.
"Miután már 160 milliárd dollárt elköltöttek úgy, hogy a végét még nem látják, nehéz lesz átvinni egy jelentősebb emelést az év második szakaszában. Ez nem fog megtörténni jelentős politikai harc nélkül” – mondja John Ullyot, a Trump-kormányzat nemzetbiztonsági tanácsának volt szóvivője.
Az új helyezettel kapcsolatos kérdések még nem kerültek hivatalos napirendre, de a republikánusok egyik tanácsadója szerint főként a héják hangja fog vijjogni a következő ülésszakokon.
Nagy eséllyel fog felgyorsulni az a kétpárti kezdeményezés is, hogy a NATO akkor is közvetlenül beavatkozhasson Ukrajna oldalán, ha az országot atomcsapás vagy tudatosan előidézett nukleáris baleset éri.
Mitch McConnell (Kentucky), a Szenátus kisebbségi frakcióvezetője az elmúlt hetekben szinte minden nap érvelt a NATO-támogatások fenntartása mellett. Megjegyezte, hogy szégyen lenne ebből engedi, miközben már Japán, Tajvan és Dél-Korea is nyújt segítséget.
McConnel szerint az ukrajnai orosz invázió visszaverése globális létkérdés, mert elriasztja a kínai vezetést egy Tajvan elleni inváziótól.
A galambok viszont nem gondolják, hogy egy rövid ideig tartó lázadás által okozott zavar elegendő ok arra, hogy további több tízmilliárd dollárt küldjön az amerikai vezetés az ukrajnai hadviselés finanszírozására.
Evely Farkas, a McCain Intézet kutatója, aki az Obama-kormány idején a védelmi minisztérium orosz-ukrán felelőse volt, azt mondja, feltűnő, hogy az orosz politikai és katonai vezetésből, de a moszkvai mainstream médiából is alig szólalt meg valaki a válság óráiban.
Lukasenka belarusz vezető „elvitte a Prigozsin-show-t”, és Farkas szerint maga Putyin elnök egy díszletek közé vonult szereplőnek látszott, akinek fontosabb a hatalom megtartása, mint az ukrajnai háború megnyerése.