Amerikai szenátorok kétpárti beterjesztése szerint életbe lehetne léptetni a NATO alapokmányának 5. szakaszát, mert egy Ukrajna elleni nukleáris incidens az atlanti szövetség tagállamait és lakosságukat is fenyegetné.
HIRDETÉSIlyen esetben a NATO és Oroszország közvetlen hadviselő féllé válna, ami az eddigi "vörös vonal" átlépését jelentené. Lindsay Graham republikánus és Richard Blumenthal demokrata szenátorok múlt heti előterjesztése szerint az orosz vezetés és a kormánypárti média által többször is meglebegtetett fenyegetés (a "nukleáris opció") már önmagában folyamatos aggodalmakra ad okot.
Az aggályokat tetézi Európa legnagyobb atomipari létesítménye, a zaporizzsjai erőmű körül állandósult veszélyhelyzet, ami – a legrosszabb forgatókönyv szerint – nukleáris szennyezést bocsátana ki egész Közép-Kelet-Európára és a Baltikumra, ahol 9 NATO-tag fekszik.
A szenátusi javaslat ezért beavatkozási oknak tekinti az erőműre mért olyan szándékos pusztítást is, ami ilyen hatást vált ki.
A szenátorok szerint készen kell állni a legrosszabb lehetőségre is, és nem akkor kapkodni, ha esetleg bekövetkezik
A javaslat nem az égből pottyant, hiszen az Egyesült Államok már többször is figyelmeztette az orosz vezetést a nukleáris opció pusztító következményeire. Jake Sullivan, az elnök nemzetbiztonsági tanácsadója tavaly szeptemberben azt mondta, hogy ilyen esetben Moszkvának „katasztrofális következményekkel” kell szembenéznie.
A mostani beterjesztés nem törvény, hanem sürgető figyelmeztetés elsősorban az elnök felé, hogy az amerikai politikai elit nagyon komolyan veszi a nukleáris eszkaláció lehetőségét.
A tervezet szerint a védelmi mechanizmus nem csak Oroszországra, de Belaruszra is vonatkozna, sőt, bármely "orosz meghatalmazottra". Utóbbi alatt elsősorban Iránt, vagy valamilyen nem hivatalos katonai erőt lehet érteni.
A "nem hivatalos Oroszország" említése fontos tényező, mert a szenátusi bejelentés még a Wagner-puccs előtt történt, így nem térhetett ki arra, hogy mi a helyzet akkor, ha paramilitáris erők szereznek hozzáférést orosz nukleáris eszközökhöz.
További sürgető elem, hogy az orosz elnök már tavasszal jelezte, hogy megkezdik taktikai atomfegyverek telepítését Belaruszba. A fegyverek bevetésére alkalmas hordozóeszközök már korábban megérkeztek fehérorosz katonai bázisokra.
Áprilisban az Iszkander mobil rakétaütegek kezelésére kiképzett belarusz egységek már visszatértek Oroszországból, így az esetleges akciókat – elvileg – ők is végre tudnák hajtani.
A szenátorok megjegyezték, hogy a Szovjetunió összeomlása óta ez az első eset, hogy Oroszország saját határain túlra helyez el nukleáris fegyvereit, és ez globális biztonsági kockázatokkal jár, csökkentve az amúgy sem túl magas "nukleáris küszöböt", azaz a konfliktus elkerülhetőségének esélyét.
Azt a tényt kényszerűen elkönyvelik, hogy Oroszországnak már vannak taktikai atomfegyverei európai területen, a Lengyelország és Litvánia közé ékelt Kalinyingrád exklávéban. A bázis 2018 óta folyamatos fejlesztéseken ment keresztül.
Lehetséges-e ez jogilag? A NATO alapokmánya nem nyújt eligazítást
A Kongresszus nem alkothat a NATO-ra nézve kötelező jogszabályt, viszont az amerikai magatartást szabályozhatja, vagyis az Egyesült Államok saját hatáskörében is intézkedhetne, ha Joe Biden főparancsnok úgy dönt.
Az atlanti szövetség alapokmányának gyakran emlegetett 5. szakasza nem nyújt pontos eligazítást egy ilyen helyzetről, hiszen megalkotásakor efféle veszélyek még nem is léteztek. Ezért nem szerepel benne az, hogy egy tagállamot ért hatás (például egy nukleáris felhő, radioaktív csapadék-kihullás vagy kiber-akció) közvetlen agressziónak számít-e. A szöveg kizárólag a tagok valamelyikét ért direkt fegyveres támadásról szól.
Némileg homályos az is, hogy a cikkelyt ki és milyen eljárásban léptetheti életbe, és végig kell-e mennie a szervezet szavazási eljárásán, ahol minden tagnak vétójoga van.
A passzus élesítésére eddig csak egyszer került sor, mégpedig a New York-i ikertornyokat ért terrortámadás után. Akkor a döntést Lord George Robertson, a szervezet főtitkára jelentette be 2001. október 2-án. Ezáltal Magyarország is az al-Kaida ellen háborút hirdetők sorába állt.