Csütörtökön 30 eurós MW/h alatti árra is benézett az európai gázár-index, ami a két év előtti szint felé tart. A kérdés most az, hogy az ár stabilizálódik-e, és ezzel Oroszország elveszíti-e azt a pozícióját, amit remélt a Nyugat kivéreztetésére? Közben a háztartásoknak kicsit még várniuk kell.
Folyamatnak látszik, ami az év elején már megkezdődött, de a COVID előtti állapot még odébb van
HIRDETÉSMár május 8-án áttörte a 35 eurós szintet a határérték, azaz 2021 nyara óta először esett 36 alá. Az árak 2022 augusztusában, az orosz invázió legsikeresebb szakaszának végén érték el a csúcsot, meghaladva a 300 eurós MW/h értéket. A 30 euró ezért feltétlenül lélektani határnak tekinthető.
Ugyanakkor az eddigi legalacsonyabb árszint (10-20 euró között), ami a pandémia előtti szakaszt jellemezte, kicsit még odébb van, de határozottan tart afelé.
Eközben az európai gáztartalékok mennyisége is közel kétszerese a tavaly augusztusinak (37-62%), de még messze van az optimális szinttől.
A stabilizálódás viszont nem lesz azonnali hatással a háztartásokra
A nagykereskedelmi árak csökkenése még nem jelenti automatikusan azt is, hogy a fogyasztók alacsonyabb számlákat remélhetnek a következő hónapban.
„Az áraknak előbb-utóbb tükröződniük kell a fogyasztói árakban, de ebben sok esetben késés lesz" - mondja Sarah Brown, egy európai energetikai agytröszt vezetője. A legtöbb országban az energiaárakat meghatározott időszakokra rögzítik, ami azt jelenti, hogy az árak együtt mozognak a nagykereskedelmi piaccal, de nem azonnal.
Az Egyesült Királyság kormánya például energiaár-plafont határoz meg, amit korábban félévente vizsgáltak felül, de most három hónapra csökkentették. Emiatt a fogyasztói árak nem esnek automatikusan. A negatív példa 2021 telén jelentkezett, amikor már emelkedtek a nagykereskedelmi árak, de a lakosság csak több hónapos késéssel, és kissé sokkos állapotban észlelte.
A szakértők szerint a fogyasztói energiaszámlák csökkentését célzó kormányzati programokat fokozatosan meg kell szüntetni, és óvatosan visszatérni a piaci szabályozáshoz, de ennek még nem jött el az ideje.
Az energiaválság kezdete óta a kormányok Európa-szerte több mint 700 milliárd eurót költöttek arra, hogy megvédjék a fogyasztókat a növekvő energiaköltségektől – állítja a Bruegel pénzügyi nyomkövető, vagyis még ha csökkennek is az európai gázárak, a háztartások számlái nem sokat változnának, ha a kormányok visszavonják támogatási programjaikat.
Tél tábornok idén gyönge volt, de ki tudja, milyen lesz jövőre?
A legtöbb kormány amúgy is óvatos lesz a túl gyors árcsökkenéssel, mert senki nem tudja, hogy milyen lesz a következő tél. Az elmúlt szezon az időjárás szempontjából kedvező volt, ráadásul a kereslet is csökkent a háztartások észszerű takarékoskodása miatt. Emiatt sem merültek ki a tározók. De nem biztos, hogy ez jövőre is így lesz.
A tartalékos továbbra is létfontosságú, ezért szó sem lehet az energiahabzsolás visszatéréséről, mert a fogyasztás jókora része még mindig orosz.
Az Európai Bizottság azt ösztönzi, hogy minden év október 1-jéig legalább 90%-ban teljenek meg az uniós tartalékok, így a nyári hónapokban az országok az újratöltésére összpontosítanak. Orosz gáz nélkül ezt megtenni továbbra is kockázatos kihívás lenne.
A Bruegel elemzője szerint „az emberek könnyen elfelejtik, hogy tavaly télen, amikor Oroszország nem szállított gázt, vagy csak korlátozott mértékben tette vagy tehette, az általunk fogyasztott gáz nagy része még mindig orosz volt”. A jelenlegi helyzet már jóval kényelmesebb, és sokkal kisebb bevételt juttat Putyinnak és a GAZPROM-nak, ezáltal megcsapolta a háborúra fordítható orosz erőforrásokat.
Ettől függetlenül Európa továbbra is éber, és az elemzők nyugtalansága az energiabiztonság iránt sem tűnt el. A politikai döntéshozók jelenleg is a kereslet csökkentésére összpontosítanak, mint a legbiztosabb eszközre. Ez jól párosítható azzal a klímapolitikai céllal is, hogy a környezet megterhelése ne emelkedjen vissza a háború előtti szintre.