EventsEseményekPodcasts
Loader
Find Us
HIRDETÉS

Újjáéledni látszik a megrekedt izraeli-szaúdi kapcsolatépítés, amerikai közvetítéssel

Erőteljes nemzetközi tabló kezd kirajzolódni
Erőteljes nemzetközi tabló kezd kirajzolódni Szerzői jogok AP Photo
Szerzői jogok AP Photo
Írta: SzéF
Közzétéve:
A cikk megosztásaKommentek
A cikk megosztásaClose Button

Az amerikai diplomácia leporolta az 50 évvel ezelőtt sikeres Kissinger-forgatókönyvet és aktív közvetítő szerepet kezd játszani a Közel-Kelet legfontosabb tengelyének létrehozásában, mielőtt a szaúdi királyság túl közel kerülne Iránhoz.

Az előző forgatókönyv nem jött be és újat kellene írni, de legjobb a már bevált régi recept

HIRDETÉS

Vasárnap az amerikai elnök nemzetbiztonsági főtanácsadója (azaz Henry Kissinger kései utóda) Rijádban tárgyalt a szaúdi koronaherceggel (MBS), amiről ma tájékoztatja az izraeli miniszterelnököt. A megbeszélés vezető témája a királyság és Izrael közti kapcsolatok hivatalos megteremtése. 

Ennek sikere történelmi fordulópontot jelentene az egész Közel-Kelet utóbbi 70 évének históriájában.

Erőteljes közvetítési lépések

Merőben új megközelítés látszik kibontakozni

Szombat este a koronaherceg azonnal fogadta Sullivant, aki elsőként is megköszönte azt a támogatást, amit Szaúd-Arábia nyújtott a Szudánban rekedt amerikai állampolgárok kimenekítésében.

A megbeszélés második szakaszában, már éjfél után csatlakozott a pároshoz India és az Emirátusok nemzetbiztonsági minisztere, ami teljesen új jelenség a közel-keleti politikacsinálás eddigi gyakorlatában. 

E mögött az a felismerés áll, aminek múlt csütörtökön adott hangot Sullivan a Washingtoni Közel-Kelet Intézet rendezvényén, de akkor még konkrétumok említése nélkül, mivel a látogatást teljes titoktartás övezte. A koncepció lényege, hogy a Közel-Keletet nem tekintsék többé zárt régiónak, hanem kössék össze Ázsia más gazdaságaival is, elsősorban Indiával, és hozzák összhangba vagy akár kapcsolják is össze a kínai Új Selyemút (BRI) terveivel. 

Azért is, mert a kínai terv ebben a térségben nem számol vasútvonal építésével.

Ehhez a hálózathoz kapcsolódhatna az új közel-keleti fejlesztési gondolat

Ily módon az összes érintett ország profitálhat az együttműködésből, és nem elszigetelten vagy gyakran kapkodva keresnének kiutakat problémáikból. Az ilyen típusú együttműködésekből nem lehet kihagyni Izraelt, ami a régió vezető technológiai szereplőjének számít. 

A megbeszélés közvetlen előzménye a koronaherceg néhány nappal korábban megfogalmazott kívánságcsomagja, vagy inkább feltételrendszere volt, amelyek esetén el tudja képzelni az Izraellel való viszony rendezését és legitimálását saját belső ellenzékével és még a trónon ülő apjával szemben is.

A terv gazdasági gerince egy új vasúti hálózat, az összes résztvevő közreműködésével

A vasúti rendszer nem csak az Öböl országait és (esetleg) Izraelt kötné össze, hanem egészen Indiáig nyúlna el. Leágazásai több más országot is érintenének, és ami legalább ennyire fontos, enyhítenék a biztonsági kockázatokat a tengeri olajszállítás védelme érdekében. 

A megbeszélésen - ezzel kapcsolatban - szó volt a jemeni polgárháború és a fokozódó iráni tengeri jelenlét fenyegetéséről, és Sullivan megígérte, hogy az USA fokozott figyelmet fordít a szaúdi olajérdekeltségek védelmére. 

Izrael szerepe ebben a témakörben sem mellékes, mert Jeruzsálem rendszeres ellátja hírszerzői információkkal a szaúdi biztonsági szolgálatokat.

Az elgondolás természetesen nem a légből pottyant és nem improvizatív

A gondolat az elmúlt másfél évben az I2U2 nevű fórum megbeszélésein merült fel. Ez a laza csoport az Egyesült Államok, Izrael, az Egyesült Arab Emírségek és India konzultatív tanácskozása. Senki sem mondta ezt hangosan, de már az első naptól kezdve Kínáról volt szó. Izrael vetette fel azt a gondolatot, hogy a régiót vasúton keresztül kapcsolják össze, és ehhez India szakértelmét alkalmazzák, akinek óriási tapasztalatai vannak a kiterjedt vasúthálózatok tervezésében.

A Biden-adminisztráció később felvetette, hogy a tervezésbe vonják be Szaúd -Arábiát is. Ennek egyenes következménye a hétvégén zajlott rijádi találkozó. Sullivan múlt csütörtöki beszédében azt mondta, hogy a Biden-adminisztráció közel-keleti stratégiájának pillére lesz ez a regionális integráció. Ez Amerika érdeke is, mert hosszú távon csökkenti az Egyesült Államok erőforrás-igényeit.

Megint az derült ki, hogy a közvetítés eredményesebb, mint a beavatkozás

1977, azaz Anvar Szadat egyiptomi elnök váratlan jeruzsálemi látogatása bizonyította, hogy az amerikai diplomácia hatékonyabb az előkészítő-közvetítő szerepében, mint a direkt lépésekben vagy a katonai beavatkozásokban. Az egész világot villámcsapásként érő esemény több éves és keserves diplomáciai erőfeszítések eredménye volt, melyek jó része Henry Kissinger nevéhez fűződött. 

A közvetítés alapjául Izrael elsöprő győzelme szolgált, melyet 1973-ban a Jom Kippuri háború idején aratott több arab ország felett, melyek közül többen belátták a katonai megoldások lehetetlenségét.

Menáchem Begin Memorial
Moshe Dayan korábbi izraeli védelmi miniszter és hadseregtábornok Anvar Szadattal, Jeruzsálem, 1977Menáchem Begin Memorial

A nemzetközi közvélemény nagyobb része megkönnyebbüléssel és reménykedéssel fogadta a fordulatot, és az egyiptomi elnök az Év Embere lett a TIME magazin szokásos értékelésében. Később azonban életével fizetett egy katonai merénylet alkalmával, mert az iszlamista szélsőségesek nem hősnek, hanem árulónak tekintették ezért a tettéért. 

A közvetítéses diplomácia későbbi sikeres volt az amerikai-izraeli-palesztin megállapodás megkötése Bill Clinton elnöksége alatt, 1993-ban. Az akkor beindult békefolyamat (Oslói Egyezmény és más részmegállapodások) hosszú ideig táplálta a reménységeket, annak ellenére is, hogy egyik aláírója, Yitzhak Rabin izraeli miniszterelnök merénylet áldozata lett 1995-ben. 

2000-ben a folyamat megtorpant és ellentétes irányt vett, nem kis részben az Arafatra helyezett iszlamista és arab nacionalista nyomás miatt. A Camp Davidbe szervezett találkozóról (Clinton és Ehud Barak izraeli miniszterelnökkel) a palesztin vezető váratlanul távozott, majd azt követően egy erőszakos Izrael-ellenes felkelés, az Intifáda élére állt. 

HIRDETÉS
RON EDMONDS/1993 AP
Rabin, Clinton és Arafat a Fehér Házban - 1993. szeptember 13.RON EDMONDS/1993 AP

 Ezzel a közel-keleti békés rendezés reménye 20 évvel eltolódott, és helyére ismét az erőszakos és katonai megoldások léptek. Most viszont van esély arra, hogy a folyamatok visszatérjenek az egyeztetés és a közös előnyök terére - a vérontások helyett. 

Ebben segíthet az is, hogy előfeltételeinek megfogalmazásában a a szaúdi trónörökös lemondott a palesztin kérdés további előtérbe helyezéséről, amivel megkönnyíti Izrael bekapcsolódását az alakuló hálózatba.

A cikk megosztásaKommentek

kapcsolódó cikkek

Először látogat izraeli delegáció Szaúd-Arábiába

Irán újra megnyitja nagykövetségét Szaúd-Arábiában

Egy gyönyörű barátság kezdete, vagy inkább kényszerűség? Kína és a szaúdiak egymáshoz gravitálnak