Joe Biden elnöksége alatt befagytak az amerikai-szaúdi kapcsolatok, és a sivatagi királyság Oroszország, sőt Irán felé is kezdett tapogatózni. Az országot vezető koronaherceg négy feltétel esetén hajlandó visszafordulni az úton, eljutva Izrael elismeréséig. A palesztin téma viszont nincs a listán.
Egy olyan gordiuszi csomót kell átvágni, ami az idő múlásával egyre bonyolultabb lesz
HIRDETÉSSzaúd-Arábia visszafordulási hajlandóságát március közepén már jelezte a Wall Street Journal, és a végleges kívánság-lista most készült el. Az igények nem azonos súlyúak, és van köztük olyan, ami azonnal teljesíthető az USA részéről, hogy megóvja és bővítse Izrael és egyes mérsékeltebb arab kormányzatok együttműködését.
Ezt még Donald Trump alapozta meg 2020-ban, ám a kezdetben dinamikus kapcsolatrendszer némileg megtorpant, és nem szélesedett a vágyak szerint az új amerikai kormányzat idején. Ebben mind a két fél ludas, miután Joe Biden személyében sértegette és gyanúsította gyilkossággal a szaúdi koronaherceget, Mohamed bin Szalmánt.
Cserébe az USA megkapta azt a megalázást, hogy a szaúdiak nem teljesítették az olajtermelés növelésére, azaz a globális árcsökkentésre vonatkozó amerikai kérést, és nem könnyítették meg Biden elnök helyzetét a hazai energiafronton. Ezzel szemben az OPEC+ keretében (ami Oroszország részvételét jelenti), inkább Moszkva kedvére tett.
A kapcsolatok befagyásának másik aggasztó jele volt, hogy Kína felismerte az így kialakult vákuumot, és hirtelen betoppant a színre azzal, hogy tető alá hozta Szaúd-Arábia és Irán diplomáciai kapcsolatainak újjáépítését. Ez a váratlan esemény rémületet váltott ki az amerikai politikában, és nem csak a kormányzati oldalon, de a republikánus tábor egészében is.
Noha a fordulat elsőre ijesztő volt, a legtöbb elemző már nem tulajdonít neki a kelleténél nagyobb jelentőséget, mivel a két rezsim közti alapvető eszmei és politikai nézetkülönbségeket nem orvosolta. Ugyanakkor valamelyest csökkenti egy direkt konfliktus esélyét a két ország között, ám nem is zárja ki. A kísérlet végső soron a tűz és a víz összebékítését jelenti, miközben Szaúd-Arábiának az arab világban van a helye, csak még nem találja.
Washington számára inkább Kína megjelenése volt ijesztő a létfontosságú régióban, ahol eddig még nem épített ki befolyásoló pozíciókat. A republikánusok értékelése szerint ez még veszélyesebb fordulat az amerikai érdekekre nézve, mint Irán felemelkedése.
Nem Biden, hanem a republikánusok ácsolják a hidat az USA és a koronaherceg között
Fő közvetítőként Lindsey Graham republikánus dél-karolinai szenátor lépett színre, aki több nekifutással kapcsolatot teremtett Rijád, Washington és Jeruzsálem között, és akitől azt várják, hogy U-kanyarra késztesse a koronaherceget. Egyben saját magát is, hiszen MBS legélesebb kritikusai közé tartozott a Hasogdzsi-gyilkosság után, és poklokat ígért a koronahercegnek, ha érintettnek bizonyul a bűntettben.
De ennek már 5 éve. Graham most előzetesen egyeztette a Fehér Házzal az alapvető vitapontokat (köztük a szaúdi politikai reformokat is), ami ritka jelenség az amerikai politikában. ezzel levette a terhet az elnök válláról, és megóvta egy esetleges újabb fiaskótól. Április közepén személyesen tárgyalta végig a lehetőségeket a koronaherceggel, és ebben a törekvésében Mitch McConnell republikánus szenátusi frakcióvezető is támogatta. A szaúdi nyitás ügyében Donald Trump részéről sem érkezett komolyabb ellenvetés, noha dédelgetett terve volt, hogy ezt majd ő viszi végbe, ha újraválasztják.
Nem mellékesen Graham hálájának is hangot adott, amiért Szaúd-Arábia az Airbus helyett a Boeing 787 utasszállítókat választotta, 36 milliárd dollár értékben. Ezeket a gépeket merő véletlenségből a szenátor anyaállamában, a dél-karolinai Charlestonban gyártják, ahol további megrendelésekre számítanak.
A védelmi kérdésekben nem várható nagy vita
A szaúdi kívánság-lista első helyén szerepel a legkönnyebben teljesíthető igény arra, hogy az USA továbbra is biztosítsa a királyság és a Perzsa-öböl katonai védőernyőjét. Diplomáciai nyitás Teheránnal ide vagy oda, a szaúdiaknak továbbra is súlyos aggályai vannak nem csak Irán ütemes fegyverkezése, hanem a térségben mozgatott proxy haderői miatt is.
Szaúd-Arábia fegyverellátását már 2018-ban megígérte Donald Trump elnök, mintegy 300 milliárd dollár értékben, ami a valaha volt legnagyobb katonai szállítás a történelemben. A Biden-kormány viszont lefékezte ezt a folyamatot és több tételt is revízió alá vont. Nem csak a szaúdiak, de az Emirátusok esetében is. Még mindig nem teljesen világos, hogy a megígért F-35 légiflotta és az újabb légvédelmi rendszerek mikor és milyen ütemben érkezhetnek. Ezeket a lezáratlan kérdéseket mielőbb tisztázni kell.
Azért is, mert az új amerikai globális katonai stratégia fő hangsúlya kezdetben Kínára tevődött át, és ez aggasztotta nem csak az olajtermelő térség kormányzatait, hanem a világgazdaság szereplőit is, mivel ebben a körzetben mozog a világ olajexportjának 35%-a.
Nincs jele annak, hogy az Egyesült Államok leépítené az Öböl-térségben kiépített gigantikus katonai rendszerét, földi, légi- és a haditengerészeti támaszpontjait. Április közepén meg is érkezett a térségbe a USS Florida nukleáris tengeralattjáró, ellensúlyozandó a felszaporodott iráni minitengeralattjárók fenyegetését. A USS Nimitz repülőgéphordozót korábban ki akarták vonni a Perzsa-öbölből, de az iráni fenyegetéseket érzékelve a döntést visszavonták.
A gazdasági reformok támogatása is könnyen megbeszélhető
Nem magasodnak akadályok a koronaherceg nagy álma, a VISION 2030 gazdasági fejlesztési terv előtt sem, ami egyben szociális reform is. A csomag a sivatagi ország infrastruktúrájának teljes megújítása mellett hatalmas zöld-programokat is tartalmaz, valamint kaput nyit a külföldi befektetések kedvezményes befogadása előtt. A békekötésben reménykedők szerint ez az a kiskapu, ahol Izrael beléphet a szaúdi kapcsolat kényes terepére, elsősorban a digitális technológiák és az orvosbiológiai fejlesztések eredményeivel.
Ez annál inkább is elképzelhető, mert a herceg tervének előkészítésében izraeli vállalatok is részt vettek. A mesterséges intelligencia fejlesztésével foglalkozó Herzliya-i vállalat, az IntuView vezetője szerint a szaúdi távlati víziók teljesen egybevágnak a cég fejlesztési irányaival. "A technológiai egyeztetések már jóval azelőtt megkezdődtek, mint hogy szóba került volna a diplomáciai kapcsolatfelvétel" - mondja erről dr. Shmuel Bar, a kutatóintézet vezetője. [Ugyanez elmondható a hírszerzési és terrorelhárítási kapcsolatokról, melyek már évek óta szolgálják a két ország közös biztonsági érdekeit, noha ezeket a legritkábban publikálják.]
Tavaly júliusi közel-keleti útja során, amikor mindkét országot felkereste, Joe Biden elnök is az üzleti és gazdasági együttműködést nevezte a közeledés legígéretesebb módjának.
Két nehez ügy is van, de az egyik várhat
Az első az a szaúdi igény, hogy az Egyesült Államok segítse elő az ország békés célú nukleáris fejlesztéseit, ami egyben a VISION-program egyik oszlopa is. Ha ez nem történik meg, akkor borulhat a gazdasági együttműködés is, és Rijád más ajánlatok után nézhet, melyek közül az egyik biztosan orosz lenne.
Ebben az ügyben Izrael ellenkezése jelenti a legfőbb akadályt. A titkos megbeszéléseken, (melyek egyik szakasza Prágában zajlott) Izrael azt a tapasztalatát hozta elő, hogy Irán esetében is a nukleáris erők békés fejlesztését ígérték, és a végére az atomfegyver küszöbéig jutottak el. A 2015-ös JCPOA-egyezség megkötése óta Irán gyakorlatilag zavartalanul haladt a katonai szintű urándúsítás felé, és ez a képessége egyre durvábban és fenyegetően jelenik meg nemzetközi kommunikációjában is.
HIRDETÉSA tippelések szerint Netanjahu belemenne egy szaúdi nukleáris fejlesztésekbe, de - tanulva az iráni atomalkuból - erős garanciákat és ellenőrzési lehetőségeket kérne értük cserébe.
A másik menetrendszerű akadály a palesztin kérdés és az önálló arab állam megteremtése az Izrael által megszállt területeken, beleértve Kelet-Jeruzsálemet és Gázát is. 1947 - azaz a két új állam létrehozását elrendelő ENSZ-határozat óta ez a legélesebb vitapont Izrael és a környező arab államok között, ami többször is felkelésekbe (Intifáda) és katonai konfliktusokba torkollott.
A 2021-es kiterjedt tiltakozássorozat és a gázai incidensek óta több arab rezsim is óvatosan hátrébb lépett egyet az Ábrahám-szerződésektől, noha tisztában voltak azzal, hogy a konfliktust jórészt Iránból szítják. A perzsa vallási vezető, Khamanei ajatollah már a feszültség kirobbanása előtt és annak folyamán is sorozatos Twitter üzenetekben hívott fel a "veszélyes rákos daganat", azaz Izrael eltávolítására.
A szélsőjobboldali erőket is befogadó új Netanjahu-kormányra gyanakodva néznek a mérsékelt arab partnerek, főként Egyiptom és Jordánia, kivált a Templom-hegyi zavarok és a ciszjordániai zsidó telepek miatt. Netanjahu számára ezért elsődleges kérdés az egyensúlyok fenntartása, és ezért is fújt ideiglenes visszavonulót az igazságügyi reformok kérdésében. A szaúdi nyitás egész biztosan nem lesz az ortodox erők kedvére, és cserébe vagy adnia kell nekik valamit, vagy a balközép támogatását kell megszereznie hozzá.
Erre van is esély, mert a szaúdi kívánságlistán nem szerepel a palesztin kérdés. Ebben az ügyben eltérő az idős és betegeskedő Szalmán király és a koronaherceg álláspontja. Az uralkodó a palesztin ügy régi szószólójának számít, aki még palesztin útlevéllel is rendelkezik, de kormányzati ereje napról-napra csökken.
HIRDETÉSMBS inkább csak a retorika szintjén szokta emlegetni a palesztin problematikát, amit felhasználhat egy esetleges végső alkuban, de ismerői szerint a térség nagyobb összefüggéseiben gondolkodik. Legutóbb április közepén zajlott megbeszélés a király, a koronaherceg és Mahmúd Abbász palesztin elnök között, ahol utóbbi azt kérte, hogy a szaúdiak ne támogassák ellenlábasát, a radikális gázai Hamászt.
Különös helyzet volt, hogy épp abban az időben látogatott Rijádba a Hamász vezére, Ismail Haniyeh is, ellensúlyozandó Abbász vizitjét. Ez a belviszály nem oldható meg az Izraellel nyitandó kapcsolatok csomagjában, és ezért hiányzik a koronaherceg bakancslistájáról, amit Graham szenátor továbbított Biden elnöknek.
Zárul az időablak
Mivel a 2020-as Ábrahám egyezmények megkötése óta már 3 év eltelt, és közben kirobbant az ukrajnai háború, valamint dinamikusan kezdett felfutni az iráni fegyvergyártás, az egyezkedésre nincs túl sok idő. Az ügy Joe Biden elnök számára is sürgető, mert a 2024-es kampányban számára vastag piros pontot jelenthetne egy izraeli-szaúdi megbékélés tető alá hozása. Erre viszont már legfeljebb hónapok állnak a rendelkezésére.
Eközben számolnia kell azzal, hogy saját pártján belül fog leginkább akadályokba ütközni egy ilyen tervvel, mivel a demokraták radikális balszárnya utálni és akadályozni fogja a folyamatot, főleg a palesztin-ügy mellőzése miatt. Emiatt is kellett az ellentáborból hívnia segítséget a jég megtörésére.