Ukrajna óta az energiaellátás elsődleges katonai kérdés is lett. Ez főként a független és megújuló energiákba való befektetéseket követeli meg. Rövid távon ezzel lehet megfosztani Oroszországot attól a befolyástól, amit a fél világ olajjal és gázzal való ellátásával szerzett.
HIRDETÉSAz ukrajnai háború vége még a messzi jövőben rejlik, és kimenetele is kétséges. Ám bárhogy is fejeződik be, a világ katonai feszültségei nem fognak csökkenni, sőt növekedésük várható, beleértve a költségeket is. A háború felértékelte a fegyverkezési fejlesztéseket, és ez rendkívüli terheket ró a védelmi ipar főszereplőre; a NATO-ra, Oroszországra, Kínára és immár az Európai Unióra is. Áprilisban a világ összesített védelmi kiadásai először lépték át a kétezer milliárd dolláros határt, és már csak hét ország létezik a világon, ahol az éves nemzeti jövedelem ennél magasabb. A nagy stratégiai tervező központok fejlesztési tervei 20-30 éves terminusokkal számolnak, így a következő nemzedékek életét is meghatározzák.
A háború béke esetén is folytatódik - a demokrácia csak fegyverrel védhető meg
Si vis pacem para bellum (ha békét akarsz, készülj a háborúra!) sokszor elcsépelt jelszava a római birodalom bukásának környékén fogalmazódott meg latinul, de már jelen volt az ókori kínai stratéga, Szun-ce tanításaiban is. A kellően elijesztő katonai kapacitások elhanyagolása azóta nem egyszer járt drámai következményekkel a történelemben.
Ez a téma szinte egyeduralkodó volt a Halifax Nemzetközi Biztonsági Fórum idei rendezvényén Új-Skóciában, ahol 2009 óta a nemzetközi biztonság kérdéseit vitatják meg minden évben Kanada vendégeként.
A novemberi fórum tekintélyét olyan fajsúlyos személyiségek biztosították, mint a NATO katonai bizottságának elnöke (Hollandia), az észt és a horvát köztársasági elnök, az amerikai védelmi miniszter és több szenátor, a lengyel és a kanadai vezérkari főnök, a holland külügyminiszter, az ausztrál titkosszolgálatok vezetője, és még sorolhatnánk.
Jelen volt Tawakkul Karmán Nobel-békedíjas jemeni újságírónő is, aki arról beszélt, hogy nem szabad engedni a demokráciák egységének megtörését, mert a világ további biztonsága lényegében ettől függ.
Halifaxban tavaly még „csak” az afganisztáni kivonulás globális következményei és a poszt-COVID helyzet volt napirenden. Idén viszont új fejezet nyílt, és a tanácskozás arra jutott, hogy Ukrajna példája a fegyverkezés folytatását követeli meg, mert a demokráciák globális szintű védelme jelenleg szinte csak fegyverekkel biztosítható.
A konszenzusos megoldások és egyeztetések természetesen elsőrendű fontosságúak maradnak, és ezekre szívósan törekedni is kell. Ezt az amerikai vezérkari főnök, Mark Milley tábornok is aláhúzta. Egyetértés volt viszont abban, hogy ez az időpont Ukrajna katonai győzelme után képzelhető el, és ennek esélye jelenleg alacsony.
A tanácskozáson megjelent egyik ukrán aktivista mindezt úgy összegezte, hogy „a fegyverek nélküli demokrácia csak blabla”, amivel a politikusok és elemzők egyet is értettek. Hanna Hopko, aki korábban kijevi parlamenti képviselő volt arra utalt ezzel, hogy a modern hadviselés legfontosabb feladata a civil társadalom megvédése. Ha ez nem történik meg, akkor demokráciát sem lehet építeni. Emiatt is sürgette – másokkal együtt – Oroszország terrorizmust támogató állammá nyilvánítását, mert az orosz műveletek újabb szakasza már egyértelműen a lakosság megtörésére irányul.
Az Európai Parlament ezt a nyilatkozatot meg is tette, bár a deklaráció a kormányokra nézve nem kötelező. Ez azt jelenti, hogy nem kötelesek olyan lépéseket tenni és intézkedéseket hozni Oroszország ellen, mint amit gyakran szoktak az úgy nevezet lator-államokkal szemben.
Búcsút kell inteni az eddig sikeres szemléletnek
A második világháború utáni korszak új alkotmányokra és biztonsági szerződésekre épült, és 70 éven át úgy festett, hogy ezek kellő garanciákat kínálnak egy hosszú békés periódusra. Németország, Japán és Olaszország demokratizálása volt az alapkő, ezt követte a NATO megalakulása, majd később az USA és a Szovjetunió/Oroszország közti fegyverzetkorlátozási egyezmények (SALT és START szerződések). Ezek többször meg is újultak az elmúlt évtizedekben.
A kelet-európai békés rendszerváltások is reménysugarat jelentettek a világ biztonságának számára.
2021 végéig a nyugati kormányzatok többsége úgy gondolta, hogy meg lehet úszni egy világháborúval fenyegető konfliktust, és ezért okozott általános sokkhatást az ukrajnai háború kitörése. Kiderült, hogy azoknak a politikai elemzőknek és katonai szakértőknek volt igazuk, akik már hosszú évek óta figyelmeztettek, hogy az agressziókat csakis állig felfegyverzett védelemmel lehet elijeszteni, és még ez sem feltétlen garancia a tartós békére. Olyan erős defenzív képességeket kell felmutatni, ami eleve túlzott kockázatot jelent vagy akár vereséget is rejteget az ellenfél számára. Mert ha nem, akkor a támadás előbb vagy utóbb bekövetkezhet.
2022 februárjában Ukrajna ilyen képességekkel szinte egyáltalán nem rendelkezett. A védelmére szervezett nemzetközi támogató-rendszert szó szerint napok alatt kellett felállítani, de így is hónapokba telt, mire a katonai eredmények megmutatkoztak. Ez idő alatt az orosz támadók nagyon erős pozíciókra tettek szert a keleti fronton, bekebeleztek (annektáltak) négy területet, ahonnan a teljes kiverésük egyelőre lehetetlennek látszik.
A háború olyan határponthoz érkezett, amikor érdemes felidézni Carl von Clausewitznek, a jeles porosz katonai stratégának a figyelmeztetését, még a 19. századból. Az ő nézete szerint a védekezésnek még a legjobb formája sem elegendő egy háború megnyeréséhez. Ha sikerült egy erős támadót megállítani, akkor egy megfelelő pillanatban ellentámadásba kell átlendülni és a lehető legnagyobb veszteséget okozni. Mert ha nem, akkor továbbra is számolni kell az agresszió megújulásával.
Erre a felfogásra a Halifax-tanácskozáson megjelent egyik amerikai politikus hozott fel egy történelmi példát, amit az Egyesült Államok élt. A függetlenség kivívása után békeszerződés jött létre a fiatal USA és Nagy-Britannia között, de 30 év múlva újra háborúban álltak egymással (1812-15). Ekkor már az amerikai fél volt kénytelen hadat üzenni, hogy megelőzze a brit befolyás visszaépülését Amerika fölött. Ez a képlet a mára nézve is érvényes.
A képlet érvényes, de a kivitelezése már nehezebb kérdés. Ukrajna csak idén szeptemberben került olyan helyzetbe, hogy ellentámadásokat indíthatott és jelentős területeket, városokat vissza is foglalt az orosz haderőtől. Támadó kapacitásai viszont még mindig erősen korlátozottak és nem is fognak jelentősen nőni.
Ukrajna továbbra is számíthat a NATO védelmi segítségére, de világháborús vagy nukleáris kockázat nélkül a szinte láthatatlan határvonal a védelmi és a támadó eszközök között nem léphető át.
Az ukrajnai háború eddigi legnagyobb tanulsága, főként az európai NATO-tagok számára, hogy az autokratikus rendszerek (Oroszország, Kína, Észak-Korea vagy Irán) sokkal nagyobb biztonsági fenyegetést jelentenek, mint amire korábban számítottak. Belgium, Németország, Svédország, Románia, Olaszország, Lengyelország és Norvégia február óta növeli védelmi kiadásait, ám az eltelt idő még kevés volt ahhoz, hogy felzárkózzanak a fenyegetés valós mértékéhez.
HIRDETÉSNémetországban például a korábbi években stagnált a katonai költekezés, és nem történt meg a tüzérségi lövedékek, lőszerek és rakéták kellő felhalmozása sem. Nyáron a készletfogyás többször is arra vezetett, hogy Németország nem mindig volt képes időben teljesíteni vállalásait Ukrajna felé, és volt eset, amikor a holland tartalékokból kellett pótlást kérnie.
Fontos széljegyzet, hogy eközben akadozni kezdett a legfontosabb uniós katonai fejlesztési projekt, ami a 6. generációs lopakodó vadászbombázó (SCAF) kifejlesztését tűzte célul. A programban újabb 10 éves késés várható, mert Franciaország, Németország és Spanyolország vitába keveredett a fegyver szoftvereit és a gyártásban való egyenlő részvételt illetően. Emiatt a rendszerbe állítás határideje akár 2050-ig is elhúzódhat.
A legalább 20 éves időszakadék miatt a német kormány március közepén súlyos döntésre kényszerült 35 darab amerikai F-35 típus megrendelésével, amit Párizs hevesen ellenez, mert növeli az amúgy is nyomasztó amerikai függőséget. (Megjegyzendő, hogy a Cseh Köztársaság is ezzel a típussal tervezi lecserélni Gripen-flottáját.)
A hirtelen támadt német vásárlási buzgalom már egyértelműen az ukrajnai háborúhoz köthető. Az európai NATO-tagok legtöbbje aggódik amiatt, hogy a háború elhúzódása vagy eszkalációja fokozott biztonsági kihívást jelent, és ezt leggyorsabban amerikai fegyverzet beszerzésével lehet enyhíteni, mivel az európai fejlesztések toporognak.
Az ukrajnai háborúval kapcsolatos visszamenőleges kételyeket fokozták a minap Boris Johnson volt brit miniszterelnök állításai, melyek szerint az agresszió kezdetekor a német kormány nem is nagyon akarta, hogy Ukrajna hosszasan védekezzen. A szóbeszéd szerint a berlini ukrán nagykövet azt hallotta Christian Lindner német pénzügyminisztertől, hogy értelmetlen a segítségnyújtás, hiszen a háború órák alatt el fog dőlni.
HIRDETÉSA Nyugat továbbra is akar segíteni, de komoly akadályokba ütközik
Rob Bauer holland tengernagy, a NATO katonai bizottságának vezetője arról beszélt, hogy a probléma nem az, hogy Nyugat-Európa ne akarná támogatni Ukrajnát, hanem hogy még nem tudott átállni a békés termelésről a háborús gazdaságra. Fél év nem elegendő arra, hogy a szükséges hatalmas összegeket átcsoportosítsák, és biztosítsák a többlet-termeléshez szükséges alapanyagokat, majd le is gyártsák és a helyszínre szállítsák az eszközöket.
Az admirális szerint súlyos dilemma az is, hogy az ellenfél képes megsemmisíteni vagy blokkolni a szállítások jelentős részét, például a tengeri útvonalak lezárásával vagy a vasúti pályák bombázásával. Pontos adat nincs erre nézve, de a becslések szerint a nyugati szállítmányok mintegy harmadát nem sikerül harcba vetni. Az OECD augusztusi jelentése arra is figyelmeztet, hogy a kritikus nyersanyagok szállítását a globális ellátási lánc megroppanása tovább nehezíti.
További tartós nehézség, hogy az Ukrajna által védekezésre elhasznált eszközök, főként a légvédelmi és tüzérségi hardverek pótlása, újratöltése sem zökkenőmentes. Kijev szüntelen kérései, még ha sokak szemében követelőzésnek vagy siránkozásnak is tűnnek, valójában ennek a szűkösségnek a keserű jelzései. Ugyanis ha Oroszország folytatja az ukrán infrastruktúra szisztematikus rombolását, a védekezés lehetősége folyamatosan romlik, a civil lakosság kellő védelme pedig fenntarthatatlanná válik.
Demokratikus körülmények között meglehetős idő kell ahhoz is, hogy megszülessenek azok a jogi keretek, melyek között a katonai gazdálkodás megoldható. Ez vonatkozik a költségvetés átszervezésére, a nemzetközi szankciók és tilalmak megalkotására, vagy például a behozatali korlátozások elrendelésére.
Parlamenti rendszerekben az ilyen nagy léptékű ügyeket nem lehet rendeleti úton intézni, miként példa erre az Európai Unió hosszas belső viaskodása az import energiahordozók árlimitjének ("sapkájának") megállapításáról.
HIRDETÉSBauer tengernagy értékelése szerint a fegyverkezés szintjének növelése nem csak Ukrajna utánpótlása miatt elsődleges. Hanem azért is, mert a NATO-tagországoknak – az agressziót látva – saját és szövetségeseik védelmére is fokozottabban kell ügyelniük. Itt már Kínát és Észak-Koreát is számításba kell venni, hiszen ha támadás ér egy olyan erős és nagy lélekszámú országot, mint Ukrajna, miért ne történhetne meg ez Tajvan vagy akár Dél-Korea ellen is?
A parancsnok arra is figyelmeztet, hogy a NATO-nak nem lokálisan, hanem globálisan kell gondolkodnia, és ebbe már az Északi-sark hatalmas régiója éppúgy beletartozik, mint a Közel-Kelet vagy a Dél-kínai-tenger biztonsága. Mindez azzal jár, hogy az erőforrásokat nem lehet egyetlen pontra koncentrálni, nehogy egy másik helyen törjön ki közben újabb konfliktus.
Az őszintébb politika is létkérdés
A tengernagy felszólította a nyugati kormányzatokat, hogy sokkal nyitottabban és őszintébben mutassák be háborús politikájukat a társadalmuknak. Most már messze nem csak arról van szó, hogy a kormányok fegyvereket rendelnek nagy hadiipari cégektől, hanem el kell fogadtatni a polgárokkal és a családokkal a várható kockázatokat és költségeket. A holland parancsnok szerint Joe Biden elnök ebben példamutató volt, amikor utasította a titkosszolgálatokat az összes olyan információ közzétételére, ami nem közvetlen hadititok, és ezzel teljesen megváltoztatta a kormányzati kommunikáció korábbi titkolózó jellegét.
Fontos az is, hogy a közönség világosabban lássa a hadiipari vállalatok és komplexumok magatartását, mert a háborús igények csillagászati magasságokba katapultálták a hadianyagok árait, és azt valakinek ki kell fizetnie.
A világ katonai kiadásai már 2021-ben erősen nőttek, majd idén áprilisra minden idők csúcsát, 2,100 milliárd dollárt értek el. Ez volt a hetedik egymást követő év, amikor a kiadások jelentősen növekedtek. A nominális költségek növekedése 6,1% lett, amikor a háború még éppen csak elkezdődött.
HIRDETÉSA listavezető Egyesült Államok (801 milliárd dollár) főként a katonai kutatásokra és a technológiai fejlesztésekre összpontosított, és valamelyest visszaesett a fegyverbeszerzés finanszírozása. „Az USA a következő generációs technológiákra figyel elsősorban, mert meg akarja őrizni az amerikai hadsereg technológiai előnyét a stratégiai versenytársakkal szemben” – mondja erről Alexandra Marksteiner, a stockholmi SIPRI kutatóintézet egyik elemzője.
Oroszország három százalékkal növelte katonai költségvetését már a háború előtt, elérve a 66 milliárdos rekordot. Ez már a harmadik év volt, amikor a GDP 4 százalékát meghaladó mértékben költöttek fegyverkezésre. A nemzetvédelmi rovatban viszont 14 százalékpontos volt a növekedés, elérve a költségek kétharmadát. Ennek finanszírozására főként a 2020/21-ben meglendült olaj- és gázbevételek szolgáltak, mert az ország fegyvereladásai nem nőttek ilyen mértékben.
A Krím 2014-es orosz annektálása az ukrán katonai kiadások 72 százalékkal nőttek, elérve a nemzeti jövedelem 3,2 százalékát. Ez mintegy 6 milliárd dollárt jelent, ami messze nem elegendő az ország megvédésére, de ehhez hozzá kell adni a Nyugatról érkezett fegyvertömeget, ami az ország saját erőforrásainak többszöröse.
Kína növekvő magabiztossága a Dél-kínai-tengeren és övezetében meglódította olyan országok költekezéseit, mint Ausztrália, Dél-Korea és Japán. Az AUKUS háromoldalú megállapodás keretében Ausztrália nyolc nukleáris meghajtású tengeralattjárót tervez hadrendbe állítani, melyek becsült költsége 128 milliárd dollár.
Feltűnő Irán fegyverkezési nyomulása is, éves 24 milliárd dolláros költekezésével, és főként azzal, hogy fejlesztéseinek zöme támadó célú eszköz. Az iszlám köztársaság ezzel a magatartásával a stratégiai tényezők közé emelkedett. A Fehér Ház biztonsági értekezletein egyre több szó esik arról, hogy immár nem csak Teherán urándúsítási törekvéseivel kell foglalkozni, hanem el kell vágni attól a lehetőségtől is, hogy fegyverszállításaival beavatkozhasson az ukrajnai hadműveletekbe az oroszok oldalán.
HIRDETÉSMost már iráni személyes veszteségekről is érkezett hír, ráadásul a Krím félszigetről. Az ukrán biztonsági szervek parancsnoka szerint erre nem került volna sor, ha Irán nem tolakodik be a konfliktusba.
Ehhez kapcsolódó híresztelés, hogy Moszkva, Teherán és Caracas titkos tárgyalásokat folytat az iráni drónok gyártásának kiszervezéséről Venezuelába, amihez légihíd kiépítésére lesz szükség, amiben főszereplő lenne a Conviasa venezuelai állami légitársaság. Hogy polgári járatok szállítsanak fegyvereket szokatlan, de nem példátlan. Az iráni Mahan társaság például rendszeresen visz fegyverzetet a teheráni rezsim proxy haderőinek Szíriába és Libanonba.
A társadalmak egyre feszültebbek a háború miatt
A nyitottság és a nyílt tájékoztatás azért is fontos, mert a kiadásnövekedések több országban is érzékelhető társadalmi vonakodásba vagy ellenállásba ütköznek. Az Egyesült Államokban is erősödik a hangja azoknak, akik nem kívánnak további pénzügyi terheket vállalni Ukrajna érdekében, főként a republikánus oldalon.
A képviselőház elveszítésével nő a valószínűsége annak, hogy az elnök nehezebben lesz képes katonai támogatásokat átvinni, és egyes tételekben a direkt parancs eszközéhez kell nyúlnia, ami nem kívánatos, és ellentmond a szélesebb nyíltság igényének is.
Őszintén kell beszélni arról is, hogy a fegyverellátási lánc gyenge láncszemei nem csak a kormányok hibáiból álltak elő, hanem olyan pénzintézetek és tőkealapok értetlensége miatt is, akik szerint 'etikátlan és értelmetlen' a védelmi politikába fektetni. Bauer tengernagy megemlítette, hogy ez a vita hazájában is folyik, mert a holland nagytőke nem állt egységesen a védekezés politikája mellé és nem szívesen finanszíroz ilyen kutatásokat, ami pedig pont olyan nevetséges, mintha nem költenének az online biztonságra.
HIRDETÉSNem csak az oroszoknak van energiafegyverük, és ezen a téren is elképzelhető ellentámadás
A háborús helyzet egyáltalán nem csak a védelmi kiadások növelését jelenti. A nemzedékek óta nem tapasztalt fordulat a globális gazdaság és az energiatermelés jelentős átalakítását követeli. Oroszország gazdasági meggyöngítéséhez a szankciók és a behozatali korlátozások csak ideig-óráig lennének elegendők, ha eközben nem történnek erőfeszítések az energiamátrix átszervezésére. Az nem elég, hogy a Nyugat nagyobb vevői nyomást helyez a hagyományos olaj- és gáztermelőkre, akik nem is képesek a hirtelen duplájára nőtt igények kielégítésére. Ezáltal az egész világot olyan gerjesztett inflációs hullám sújtja, amire évtizedek óta nem volt példa, aláásva a politikai rendszerek stabilitását.
Ukrajna óta az energiaellátás már nem csak gazdasági, hanem elsődleges katonai kérdés is lett. Ez főként a független és megújuló energiákba való befektetéseket követeli meg. Rövid távon kizárólag ezzel lehet megfosztani Oroszországot attól a befolyástól, amit a fél világ olajjal és gázzal való ellátásával korábban megnyert.
Ezt persze Oroszország is jól tudja. Ennek pusztító jele, hogy a hagyományos energiacentrumok, az olaj- és gázvezetékek, villamos erőművek mellett célba vette országa megújuló energiaforrásait is.
Az ukrajnai háborúban már az űrhadviselés is szerepet játszik
A fegyverkezés új irányai nem csak horizontálisan, hanem vertikálisan is bővülnek. Egyre több új fegyverzet jelenik meg a tengerfelszín alatt, és a világűrben is. Idén megtörtént az amerikai űrparancsnokság (US Space Force) összekapcsolása a többi fegyvernem regionális parancsnokságával. Az első ilyen hadiszállás nemrég állt fel Hawaii-on, és innen a Föld bármely pontján folytatott hadművelet irányítható. Az egység működtetéséhez 21 fős katonai személyzet is elegendő.
Ukrajna tekintetében ez a fejlesztés azért fontos, mert az eddigieknél is jobb hírszerzési és felderítési adatok várhatók tőle, és sokat segíthet a legjobb fegyverutánpótlási vonalak megjelölésében. Szolgáltatásait a polgári szállítási vállalatok, hajózási cégek is igénybe vehetik.
HIRDETÉS