Cikkek és hírek tömege sugallta, hogy Szamarkand óta senki nem látta az elnököt nyilvánosan, viszont a puccsista vezérként emlegetett Li tábornok több fórumon is megjelent. A központi pártmédia ezekben a napokban egy kukkot se szólt semmilyen belső forrongásról.
HIRDETÉSRitkán látott, kétes értékű hírözön zúdult nemrég Hszi Csin-ping kínai elnökre, belengetve házi őrizetbe vételét, emlegetve valamilyen katonai puccsot és az elnök leválthatóságát a kommunista párt közelgő kongresszusán. Ezek a híresztelések eddig semmilyen igazolást nem nyertek, viszont jelzik, hogy Hszi és a párt egyaránt feszültségek elé néz.
Két nap alatt 3500 hamis vagy vitatható hitelű Twitter üzenet
A híresztelések a világszerte erős és kiterjedt kínai ellenzéki csoportoktól eredtek, akik puccsként ábrázolták a katonai vezetésben beállt változásokat. Való igaz, hogy Hszi elnök egy sor leváltást és kinevezést rendelt el, de az előre lépő személyek legtöbbje az ő kipróbált kádere. Vagyis sokkal inkább mutatnak az elnök katonai pozícióinak erősítésére, mintsem gyengülésére. Mivel azonban a kínai politika kulisszái mögé tekinteni nehéz, biztosat csak a pártkongresszus után lehet mondani.
A kérdés inkább az, hogy miért volt hirtelen szükség a személyi változásokra? Jelen állás szerint Kína nem áll hadban senkivel, csitultak a Tajvan körüli katonai manőverek, és nyugalmi állapotban van a Dél-kínai-tenger körzete is. Az viszont kétségtelen tény és látható folyamat, hogy az ország gazdasági stabilitása megrendült, és a külföldi befektetők pánikjeleket mutatnak.
A nyugati menedzserek szerint vállalataik példátlan fenyegetésekkel néznek szembe Kínában, amiket Oroszország ukrajnai inváziója, a járvány miatt akadozó ellátási láncok és a növekvő amerikai-kínai feszültség együttesen a „maximális kockázat időszakává” gerjesztett. További kihívást jelent a vállalkozások számára nem csak a pekingi, de a washingtoni szigorúbb kereskedelmi szabályozás is. Márpedig Kína számára a tőkeimport ugyanolyan fontos tétel, mint az árukivitel.
Nem biztos? Vagy talán? Vagy mégsem?
Az utóbbi hetek hirtelen személyi változásai jelzik a legfelsőbb vezetésben erősödő nézeteltéréseket a mérsékelt (egyensúlyra törekvő) elnöki szárny és az egyre radikálisabb Nyugat-ellenes (oroszbarát) pártcsoportok között. Az elnöknek alapvető érdeke, hogy legalább az újraválasztásáig ne engedjen teret jelentős változásoknak, és ne kötelezze el az országot komolyabb kockázatok mellett. Ilyen rizikó lenne Kína katonai szerepvállalása az ukrajnai konfliktusban, amiben eddig rendkívül óvatosnak bizonyult.
A zendülést sugalló tweetekben katonai mozgásokat mutattak, amelyek viszont nem voltak jelentősek. A puccsról és az elnök házi őrizetbe vételéről szóló híresztelések jórészt ázsiai forrásokból, főként Indiából és Szingapúrból, valamint a kínai ellenzékkel rokonszenvező európai lapokból terjedtek tovább.
A híresztelések azt is sugallták, hogy a hirtelen lehűlt a kínai-orosz viszony a pekingi pártvezetés egyes tagjaiban rémületet váltott ki. Mindezt összefüggésbe próbálták hozni azzal, hogy Kína szerepe az ukrajnai háborúban jelenleg semlegesnek mondható, és hogy Putyin elnök állítólag nyomást gyakorol Hszire, hogy kötelezze el magát jobban Moszkva katonai céljai mellett.
A Sanghaji Gazdasági Szervezet szamarkandi csúcsértekezletén Hszi végül nem tett olyan gesztust, ami Kínát hozzákötné a háborúhoz, de nem is bírálta az orosz vezetést. Nem úgy, mint Modi indiai miniszterelnök, aki kifejezetten a háborús politika ellen szólalt fel. Mivel Hszi elnök váratlanul faképnél is hagyta a találkozót, a hírgyárosok ebből arra következtettek, hogy valami baj lehet otthon, és emiatt kellett sürgősen távoznia.
A Flightradar járatfigyelő szolgáltatás ebben az időszakaszban valóban a légiforgalom szünetelését mutatta Kína felett, de ennek mára nyoma sincs. Igaz viszont, hogy az északi körzet felett a pletyka idején több belföldi járatot töröltek, de ezek egy kiterjedt légierő-hadgyakorlat miatt történtek, és csak pár óráig tartottak.
A tényellenőrzők most arra mutatnak rá, hogy a feltételezett puccs idején nem voltak olyan járatkorlátozások vagy átterelések, melyekre a hírgyártók hivatkoztak.
Mi az, amit biztosan tudunk?
Az elnök szeptember 27-i dátummal látható az állami TV egyik híradásában, ahol létesítményeket és kiállításokat tekint meg, a központi pártsajtó pedig egy vidéki látogatásáról számolt be.
A puccs lehetőségét latolgató hírek leggyakrabban Li Qiaoming tábornokot emlegették (61), akit már Kína új államfőjeként neveztek meg.
Az ország öt katonai körzetre oszlik: északi, déli, keleti, nyugati és központi, és ezek közül az Oroszországgal (Szibériával) határos északi tömb már a 60-as évek óta az egyik legfontosabbnak számít. Li öt éven át volt az északi körzet katonai parancsnoka, és 2019-ben a pekingi Tienanmen téren maga vezette a csatazászló osztagot, ami a katonai elismerés legmagasabb foka. Hszi elnök több alkalommal is kifejezte iránta érzett megbecsülését, amit kitüntetések is alátámasztottak.
Nagy az esélye annak, hogy Li a közelgő pártkongresszuson bekerül a Központi Katonai Bizottságba, és annak alelnöke lehet Hszi elnök alatt. Ezzel megszerzi a Politikai Bizottság központi vezetőségi helyét is, ami az elérhető legmagasabb politikai pozíció a pártelnök után.
A hatalmas súlyú Központi Katonai Bizottság két jelenlegi alelnöke is nyugdíjba vonul, és helyükre valamivel fiatalabb, de nem fiatal parancsnokok lépnek. Li tábornok vetélytársa az alelnöki posztra He Wei-dong tábornok, aki korábban a Keleti (Sanghaji) Katonai Körzetet vezette. He tábornok szintén az elnök bizalmasának számít, aki a 31. hadsereget vezette.
Ez az alakulat már 1985 óta Hszi Csin-ping szívügye, mivel akkor ennek a körzetnek a pártbizottságát vezette, és rendszeres látogatója volt a helyi támaszpontoknak és kaszárnyáknak. Ott bimbózott ki barátsága He Wei-donggal, és a rossz nyelvek szerint az elnök szinte magánhadseregének tekinti ezt az egységet.
Csakúgy mint Li, úgy He tábornok is várományosa a Katonai Bizottság egyik megürült helyének, amit a Kongresszus szentesíthet. Más körzetek parancsnokai jóval kevesebb vezetői tapasztalattal rendelkeznek, ezért politikai előléptetésük jelenleg esélytelen.
Puccs volt, vagy pedig inkább ellenpuccs?
A jelenleg nyilvánosan megismerhető források nem puccsra mutatnak, hanem inkább arra, hogy az elnök bizalmasaival tölti fel a katonai vezetést, és megszabadul a 60/70-es évekből örökölt, idős tábornokoktól. 1978 óta ezzel Hszi lehet az eső kínai elnök, aki már nem függ a népi felszabadító háború és a forradalmi korszak katonai tekintélyeitől.
HIRDETÉSEzzel leköszönnek az utolsó olyan tábornokok, akiknek még maradt vajmi harctéri tapasztalata az 1979-es kínai-vietnámi háborúból. Mivel Kína azóta nem viselt hadat senkivel, a katonai előrejutás kulcsa sokkal inkább a párthűség, mintsem a gyakorlottság lett. Hszi elnök korszakában pedig a vezető személyéhez való lojalitás is alapfeltétel.
A szereposztás most tovább tisztul azzal is, hogy a jelenlegi védelmi miniszter, Wei Fenghe szintén nyugdíjba kényszerül. Ez a poszt politikai tekintetben nem súlyos, viszont ő közvetít a pártvezetés és a katonai szervezet között. Wei Fenghe székére legalább hat jelentkező akad, köztük Li Shang Fu, de ő aligha léptethető elő miniszterré, főleg azért, mert személyre szóló szankció alá esik az USA-ban.
Ennek oka, hogy ő rendelt meg Oroszországtól Szu-35 vadászgépeket és S-400-as föld-levegő rakétákat, és megjelenése befagyasztaná az amúgy sem dübörgő amerikai-kínai katonai egyeztetéseket.
A nyugtalanság másik oka, hogy Szamarkand nem volt egy kimondott sikertörténet
Vlagyimir Putyin beszéde a csúcstalálkozón főként arról szólt, hogy a sanghaji csoport (SCO) vessen véget „az egypólusú világnak egy többpólusú rendszer létrehozásával”. Hszi elnök viszont a teljes nyugati demokratikus modell alternatívájaként kínálna egy új politikai rendszert az egész világ számára. A csoportosuláson belül egyre több ellentét mutatkozik, amik zavarják Kína globális törekvéseit.
Több nyugati kommentátor az SCO-t „új hatalmi blokknak” nevezi, de ez egy túlrajzolt kép. A tagok egyelőre jobban függenek az Európai Unióval, az Egyesült Államokkal, Kanadával, Japánnal, Dél-Koreával és Ausztráliával folytatott kereskedelemtől, mint egymástól.
HIRDETÉSA klub borítékolható belső ellentéteit növeli, hogy az Iráni Iszlám Köztársaság 11 éves előszobázás után bekerült a szalonba, és azonnal egy teljes "Ellenállási Front" kifejlesztésének javaslatával rukkolt elő, természetesen az amerikai Sátán ellen. Eközben viszont Törökország Ukrajnának, Irán pedig Oroszországnak szállít harci drónokat.
Legújabban a hivatalos Kína minden állam szuverenitásának tiszteletben tartását követeli, ami világos üzenet Moszkva címére. Az olasz jobboldal választási győzelmét követően Peking az Európai Unióval való egyenrangú kapcsolatokra koncentrál, megelőzve más világtémákat.
Léteznek mélyebb nézetkülönbségek a tagok között, a különféle területi ellentétek miatt. Ezek a konfliktusok mélyre nyúló történelmi gyökerekbe kapaszkodnak. Több hatalmas körzet sorsa okozhat távlati vitákat, például a hosszú orosz-kínai határ mentén, ahol a Szovjetunió a hatvanas években két határháborút is provokált és jelentős kínai területeket annektált. Csak idő kérdése, hogy Kína mikor kéri vissza udvariasan ezeket a vidékeket.
Még zavarosabb a kép, ha a klubtagságra várakozó országokra tekintünk, ahol Azerbajdzsán és Örményország megújuló katonai konfliktusokat vív, Nepál őrlődik India és Kína között, Srí Lankán pedig már a Kína szó kiejtése is heves gyűlöletet vált ki. Törökország Líbiában és Szíriában harcol az orosz proxy haderőkkel, és egyre jelentősebb klubtag Mongólia is, amely egyelőre tartja a frontot a többi tag befolyásolási kísérletei ellen. Kína mindenesetre nagyon számol vele az Új Selyemút terveiben, míg Oroszország egykori szatellitállamát látja benne, még a múlt század 20-as éveiből.
Kínának nem sikerült rávennie Tádzsikisztánt, hogy engedje át a Peking és Pakisztán közötti folyosó kiszélesítéséhez szükséges földterületet. Ezért Peking most Afganisztántól megpróbálja „megvásárolni” a Wakhan-folyosót erre a célra. Ezzel párhuzamosan Afganisztán olajat, gázt és gabonát kunyerál Oroszországtól.
HIRDETÉSTádzsikisztánnak és Kirgizisztánnak sem sikerült kijelölniük a végleges határokat, és éppen a csúcs előestéjén vívtak röpke fegyveres harcot egymással, száz életet követelve.
Emellett számolni kell azzal, hogy az új klubtag Irán támogatja az iszlám terrorizmust a kínai Kelet-Turkesztánban, a Tádzsikisztáni Kulyabban és Kirgizisztáni Fergana-völgyben.
Egy 19. századi brit elbeszélés szerint még 'aranyút' volt a szamarkandi, de ez mára már nem egyértelmű, és az egykori szerző nagyot nézne, ha újra szemügyre vehetné a csodavilág jelen viszonyait.
Évtizedek óta meg-megújulnak Kína és India határvillongásai, olykor direkt háborúval fenyegetve, amiben a kínaiak mikrohullámokkal próbálják sütögetni az indiai határőröket.
Üzbegisztánnak is van vitája Tádzsikisztánnal, és követeli az Iszlám Felszabadítási Párt (IMU) által vezetett terrorista mozgalom felszámolását. Az IMU maga mögött tudhatja az al-Kaida és a Talibán támogatását, de pénzügyi bázisát leginkább a felügyelete alatt álló és terebélyesedő narkókereskedelem biztosítja.
HIRDETÉSA területviták palettáján az egyik legerősebb szín Kína követelése Kazahsztánnal szemben, jókora területekre kiterjedően, melyeket még a cári Oroszország annektált tőle a 19. század közepén. Ugyanez az igény fordítva is fennáll Oroszország részéről, kivált azután, hogy idén augusztusban egy közösségi médiás bejegyzésében Dmitrij Medvegyev volt orosz elnök és miniszterelnök megkérdőjelezte a közép-ázsiai ország szuverenitását. A posztot azóta törölték, de a politikai gondolatokból és a tervezésből aligha.
Ebből a tarkabarkaságból az is következik, hogy megsokasodnak a nehézségek a kínai elnök 10 éve meghirdetett világkereskedelmi terve előtt (BRI - Belt and Road Initiative), hiszen ha a saját klubon belül nem sikerül egyetértésre jutni és a várakozó kompromisszumokat megkötni, akkor nehezebbé válik a Nyugattal való lépéstartás is.
Magára a pártkongresszusra 2200 delegáltat várnak, és a helyi elemzők szerint nincsenek köztük meglepő új nevek, vagyis a stabilitás biztosítottnak látszik. A küldöttek között a nők aránya emelkedett és közelít az egyharmadhoz, a különféle etnikumok pedig 12%-ot képviselnek. Magát Hszi elnököt a Guangxi tartományi pártgyűlés delegálta.
Az előkészületek felgyorsultak, ahogy Peking újra szigorította a biztonsági protokollt, és keményített a Covid-19 elleni védekezésen. A Tienanmen teret és a főváros főútvonalát egyre több virágdísz és nagy transzparens díszíti.
Az állami Hszinhua hírügynökség jelentése szerint a küldöttek kiválasztását Hszi Csin-ping új politikai filozófiája szabta meg, amit beépítenek majd az állam alkotmányába és a párt alapszabályzatába is. Hszi „személyesen ellenőrizte a küldöttek kiválasztását, és több jelentést is meghallgatott a jelöltállítás folyamatáról."
HIRDETÉSA kongresszusi küldöttek új Központi Bizottságot választanak, majd szavaznak a 25 fős Politikai Hivatalra és annak állandó bizottságára, ami Kína tényleges hatalmi központja.