Emmanuel Macron kritikusai szerint nem jó, hogy a döntéseket gyakorlatilag egyetlen személy hozza meg, anélkül, hogy felelősségre vonhatnák.
HIRDETÉSMielőtt megválasztották elnöknek, Emmanuel Macron azt mondta, egy „normális” ember destabilizálná az országot, ezért Franciaországnak egy mindenek felett álló „jupiteri” elnökre van szüksége. De mit is jelent ez pontosan?
A párizsi Sorbonne egyetem politológia professzora, Delphine Dulong úgy fogalmaz, „a francia köztársasági elnöknek a törvény szerint sokkal nagyobb hatalma van, mint bármely más európai elnöknek”.
„Van egy elnökünk, aki a köztársaságot, a kormányt, a parlamentet, és az alkotmánybíróságot is irányítja. Szuperelnök, mint Jupiter, ahogy mi Macront hívjuk. Kicsit olyan, mintha 1830-ba tértünk volna vissza, amikor az európai monarchiákban a király kezdte elveszíteni hatalmát a miniszterelnökkel szemben, de még mindig sok hatalmat megtartott" – mondja Christophe Chabrot, a Lumiere University Lyon 2 közjogi oktatója.
Az ötödik köztársaság kezdetei
Franciaország jelenlegi alkotmánya 1958-ra nyúlik vissza, amikor Charles de Gaulle tábornok egy algériai felkelést követően új köztársaságot hozott létre. A negyedik köztársaság második, egyben utolsó elnöke, René Coty kijelentette, hogy Franciaország a zavargások közepette polgárháború küszöbén áll, és „a franciák legkiemelkedőbbjét… aki történelmünk legsötétebb éveiben a mi vezetőnk volt” jelöli ki a kormány élére. Nem sokkal később, még abban az évben De Gaulle-t már az új Ötödik Köztársaság első elnökévé választották.
Az előző köztársaság a második világháború végére nyúlik vissza, és nagyobb hatalmat adott a parlamentnek – egyes szakértők szerint – instabilitást és versenyt teremtve a politikai pártok között. De Gaulle elképzelése az új köztársaságról főként a végrehajtó hatalom megerősítése volt.
„De Gaulle olyan elnök akart lenni, akinek a hatalma nem korlátozott. Az volt az álláspontja, hogy az elnöknek a politikai pártok felett kell állnia, és politikailag semlegesnek kell lennie” – mondja Delphine Dulong..
Az ezt követő változások vezettek a jelenlegi elnöki rendszer kialakulásához.
Általános választójog
Az egyik legfontosabb változás, amely hozzájárult a jelenlegi francia elnöki rendszerhez, az 1962. évi alkotmányos népszavazás volt. Annak érdekében, hogy megerősítse elnöki legitimitását, de Gaulle népszavazást tartott az elnök megválasztásának módjáról.
A népszavazáson résztvevők 62 százaléka támogatta, hogy az elnököt az állampolgárok válasszák meg, és ne politikusok. Szakértők szerint ez megerősítette az elnök hatalmát és legitimitását, a szerepét ugyanakkor átpolitizálta.
De Gaulle ezután feloszlatta a parlamentet és új választásokat tartott, amelyen elnökké választották.
Elnöki ciklus
Az Ötödik Köztársaság kezdete óta Franciaországban háromszor – 1986-ban, 1993-ban és 1997-ben – is felmerült az „együttélésnek” nevezett probléma, amikor az elnök és a parlamenti többség egymással szemben álló politikai pártokat képviselt.
Legutóbb Jacques Chirac jobboldali elnök volt kénytelen a szocialista Lionel Jospint kinevezni miniszterelnöknek, miután előrehozott választásokat írt ki. Chirac ezután 2000-ben törvényt terjesztett elő az alkotmány megváltoztatásáról, amely hét helyett öt évre korlátozza az elnöki ciklust. A kérdést erről népszavazáson tették fel a lakosságnak, a szavazók 73%-a igennel voksolt.
Ez azt eredményezte, hogy azóta az elnökválasztást a parlamenti választásokkal párhuzamosan tartják – körülbelül egy hónapos különbséggel –, ami biztosítja, hogy aki megnyeri az elnöki posztot, az parlamenti többséget is nyer.
Ez történt Macronnal is 2017-ben, amikor egy hónappal elnökké választása után többséget szerzett a parlamentben is egy vadonatúj politikai párttal és olyan képviselőkkel, akik korábban a választók számára ismeretlenek voltak.
Változhat a rendszer?
Kritikusai szerint változtatni kell a rendszeren az intézmények közötti egyensúly érdekében, hogy ne egyetlen személy hozza meg az összes nagy döntést anélkül, hogy felelősségre vonhatnák ezekért.
A szélsőbaloldali elnökjelölt, Jean-Luc Melenchon azok közé tartozik, akik a hatodik köztársaság létrehozását szorgalmazzák, hogy az új alkotmányban „eltöröljék az elnöki monarchiát”. Christophe Chabrot szerint az alkotmány 9. cikkelyének megszüntetése, amely az elnököt nevezi ki a miniszteri tanács vagy kabinet élére, szintén egyensúlyba hozhatja a rendszert.
További lehetőségként felmerül az elnökválasztás megszüntetése, így az elnököt képviselők, szenátorok és helyi tanácsosok választanák úgy, ahogy az az 1958-as alkotmányban eredetileg szerepelt.
Hogy változhat-e a rendszer, és ha igen, mikor, egyelőre nem tudni. Csak egy biztos: vasárnap kiderül, hogy a következő öt évben ki irányíthatja elnökként Franciaországot.